A reformáció emléknapján tartott ökumenikus istentiszteleten Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára köszöntötte a megjelenteket, és tolmácsolta Steinbach József református püspök üzenetét. Az ünnepi igehirdetést Pataky Albert, a Magyar Pünkösdi Egyház korábbi elnöke tartotta, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a reformáció öröksége ma is életformáló valóság.
A reformáció napján tartott ünnepi imaestet a Fóti Baptista Fúvószenekar szolgálata nyitotta meg, majd Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) főtitkára köszöntötte a megjelenteket. Beszédében elmondta, hogy október 31-én a magyarországi egyházak közösen adnak hálát Istennek a reformációért, amely 508 évvel ezelőtt kezdődött el, de üzenete ma is időszerű. A főtitkár Steinbach József református püspök, a MEÖT elnökének köszöntését is tolmácsolta.
Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára köszöntötte a megjelenteket
Fischl Vilmos kiemelte: a reformáció napja nem csupán történelmi megemlékezés, hanem lehetőség arra, hogy az egyház újra és újra Istenhez térjen vissza. – Emlékezünk, hálát adunk, és újra elköteleződünk – fogalmazott. Hangsúlyozta, hogy a reformáció szelleme az Ige szeretetében, a hit bátorságában és a kegyelem központi üzenetében él tovább. – Nem a múlt dicsőségét siratjuk, hanem azt kérdezzük: ma is engedjük-e, hogy Isten Igéje munkálkodjon bennünk? Van-e bátorságunk megújulni, ha Lelke erre indít? – tette fel a kérdést.
A köszöntőt közös éneklés követte, majd Pataky Albert, a Magyar Pünkösdi Egyház korábbi elnöke, a MEÖT alelnöke mondott ünnepi beszédet. Pataky Albert igei gondolatait a reformáció négy alaptétele, a négy sola köré építette: egyedül a Szentírás, egyedül a hit, egyedül a kegyelem, egyedül Krisztus. A Reformáció emlékművének négy oszlopa – mint mondta – ezeket az igazságokat jelképezi, a legmagasabb oszlop pedig Krisztust, „aki nélkül a másik háromnak sincs értelme”.
Pataky Albert a reformáció négy alaptételéről osztotta meg gondolatait
– A Szentírás az iránytű, amely eligazít a világ zajában. A hit nem menekülés, hanem bizalom Istenben, a kegyelem pedig újrakezdést ad, amikor elbukunk – mondta, majd hozzátette: – Krisztus a középpont, akihez visszatérve az életünk gyümölcsözővé válhat.
A pünkösdi lelkész arra is figyelmeztetett, hogy a reformáció öröksége nem elmélet vagy hagyomány, hanem életformáló valóság. A hívő ember küldetése, hogy a hit, a kegyelem és Krisztus szeretete láthatóvá váljon a mindennapokban. – Te és én vagyunk az ő keze, lába és szája ebben a világban – a könnyeket letörlő kéz, a segítő láb, a biztató szó – hívta fel a hallgatóság figyelmét.
Pataky Albert zárásként így fogalmazott: – A reformáció nem lezárt fejezet, hanem folytatásra vár – bennünk és általunk.
Az ünnepi istentisztelet közös énekléssel és a jelen lévő felekezetek képviselőinek áldásával zárult.
