Ökumenikus imahét a fény jegyében

Az ökumenikus imahét nyitóalkalmán a köszöntéseket követően először Fischl Vilmos evangélikus lelkész, az Magyarországi Egyházak Ökomenikus Tanácsa (MEÖT) főtitkárának beszéde hangzott el. Ebben nemcsak a rendezvénysorozat lényegét emelte ki, miszerint a keresztyén hívő közösségek sokkal több mindenben hasonlítanak, mint amiben hitük gyakorlása során különböznek, hanem az aktuális imahét alapgondolatát is ismertette. A 2026-os év tematikája a világosságot és a fényt, vagyis Krisztust állítja középpontba, amelyet az Örmény Apostoli Egyház állított össze. Az örmény liturgia és énekek pedig a nyitóeseményen kívül az egész imahetet végigkísérik majd.

A római katolikus egyház képviselőjeként Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek mondott szentbeszédet János evangéliuma alapján. Felhívta a figyelmet a keresztyének egységére, mindezt azzal alátámasztva, hogy a múlt évben volt a niceai zsinat 1700. évfordulója. Ezzel kapcsolta össze az idézett evangéliumi részt is, amelyben Jézus arról beszél, hogy ő felemel, amely egyaránt érthető a keresztre feszítésre, de a megdicsőülésre is. – Jézus azért jött a földre, hogy az embereket a bűntől, a sötétségtől a fény, valamint Isten felé vezesse, a fény pedig Krisztus maga. A fény és sötétség ellentéte a mai világban is jelen van az élet minden területén, így Jézus továbbra is képviseli azt a szerepet, hogy elhozza bűneink bocsánatát és a békességre való törekvést, ezzel képviselve a békét Isten és ember között, de ember és ember között is – mondta Erdő Péter. A bíboros hangsúlyozta az idő végességét is, azt, hogy az embernek gazdálkodnia kell az idővel, hiszen határidők vannak szabva, így magának a megtérésnek, a jótetteknek is van határideje.

Ezután Kondor Péter evangélikus püspök, a MEÖT alelnökének igehirdetése hangzott el Pál apostol Efezusiakhoz írt leveléből vett igeszakasz alapján, amelynek első verse az imahét nyitóalkalmának igéje volt. Prédikációjának témája az elhivatottság volt. Kondor Péter emberi történetekről, sorsokról beszélt, amelyek kezdőpontját az isteni elhívás adta. Az életet a püspök eszerint osztotta két szakaszra: az elhívás előttire és az azutánira, azonban az első szakasz csupán a második előkészítéseként szolgál. – Így az emberi élet valójában csak ott kezdődik el, ahol megszólít az Úr. Isten szava így hitet ad, azonban ehhez az emberi engedelmességre is szükség van. Az ő szava adja a fényt, a világosságot, amivel kikövezi a haza, vagyis a mennybe vezető utat. A megszólítás nem egyszeri alkalom, hanem napról napra újra megtörténik – figyelmeztetett az igehirdető, aki szerint így a hit és az engedelmesség összekapcsolódik, hiszen ahhoz, hogy az elhívásokat teljesíthessük, akármilyen kilátástalan helyzetben is vagyunk, nem elég hinni, engedelmeskedni is kell Istennek.

Steinbach József püspök, a MEÖT és a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, valamint Fischl Vilmos közösen olvasták fel a Zsoltárok könyvének 97. fejezetét. Az igerészlet az Úr dicsőítéseként szolgált és kapcsolódott az imahét tematikájához, a fény gondolatához: „Fényözön árad az igazra, és öröm a tiszta szívűekre.” (Zsolt 97,11)

Az istentisztelet végén Steinbach József püspök békességért imádkozott, külön kiemelve Örményország és Arcah népét is.