Önfeledten a BÁRKA biztonságában

„Hallgass és táncolj velem!” – dübörög a slágerlista egykori éllovasa a Bárka táborban. A gyerekek többsége jól veszi a koreográfiát, főként akkor kezd el mindenki nevetni, amikor szaladgálnak pacsit adni egymásnak. Ebben a fergetegben ismerkedünk meg Szirányi Mariann „főkormányossal”, a gyerekek szabadidős tevékenységének koordinátorával. Kezén színes karkötők, fülében kishajó fityeg, nem véletlen, hiszen a református egyház Bárka táborában vagyunk. A Kalandok és Álmok Szakmai Műhely munkatársa azt mondja, hogy ma este a videójátékok nyelvén szólítják meg a fiatalokat. – A gyerekekkel és a táboroztatókkal videójátékokat játszunk el, mert ezt a világot jól ismerik a kamaszok. A főhősök céljaik eléréséért fejlesztik magukat, erősítik meglévő képességeiket. A való életben is így jutunk előrébb.

A turnus egészségfejlesztőjével, Illés Zsuzsával éppen a tábor egészségperceiről beszélgetünk, amikor egy kislány meglátja, és örömében a nyakába borul. Illés Zsuzsa már négy éve visszajáró táboroztató. – A jelmondatom ezen a héten, hogy figyeld meg és hozd helyzetbe önmagad, mert itt, a Bárkában biztonságban vagy. A Bárka elfogadó, a különböző személyiségeknek teret adó, biztos közeg. A tinédzserek az életben sokféle káros szenvedélyt kipróbálnak, akár egy liter energiaitalt is megisznak naponta, rágyújtanak, és nem alszanak eleget. Itt, a táborban viszont más az élet: korlátozott mértékben használhatnak telefont, nem ihatnak energiaitalt. Ez lehetőséget ad saját testük megfigyelésére, ha fájna a fejük a koffein hiányától, most tudatosíthatják magukban, hogy elvonási tüneteik vannak. Az egészséges életmód magvait igyekszem elplántálni bennük, mindezt könnyedén, jó hangulatban. Fergetegesen nevetnek például, amikor az aktív pihenés közben arra kérem őket, feszítsék meg a lábujjaikat, a feneküket, hogy felfrissüljenek az izmaik. – Zsuzsa a korábbi években „fedélzetmesterként” és „kapitányként” igyekezett lehetőséget adni a gyerekeknek a személyes beszélgetésekre, ahol sok titkot elárultak magukról, és olyan kérdéseket is feltehettek, amelyeket otthon nem mernek megkérdezni.

„…benned bízom, te vagy az Úr, már nincs mit félnem, mert bennem élsz…” Erről a biztonságról szól az áhítaton énekelt dal is, amelyet többedmagával Pálfalvi Júlia Viola „főhalász”, azaz a lelkiségért felelős teológushallgató vezet. – Szeretnénk megismertetni a gyerekeket Istennel. Hitbe-li megtapasztalásokkal egészítjük ki az élménypedagógia módszerét, így közvetítjük Isten üzenetét. A gyerekek között nem prédikálhatunk hagyományos módon, mert akkor bezárnak, és meg sem hallják, amit mondunk. Az imént színes ernyőt dobtunk a gyerekek közé, így szemléltetve azt, hogyan hív Isten közösségbe önmagával, egymással.

Viola azt is hozzáteszi, hogy a tábor olyan fiatalokat gyűjt egybe, akik a magánéletben talán soha nem lennének barátok a sztereotípiák miatt, sok cigány, hátrányos helyzetű és fogyatékkal élő gyerek nyaral együtt. A tábor befogadó közegében a gyerekek csapattá formálódnak, miközben leomlanak az egymás közti gátak. – Isten Szentlelke érezhetően munkálkodik a táborban. Idén a turnusokban Isten ígéreteiről hallanak a gyerekek, meg akarjuk értetni velük, hogy Istenben bármikor bízhatunk. Ma Péter csodálatos halfogásáról beszéltünk. Ebből megérthették az Úr ígéretét, hogy személyesen szólít meg és hív magához, mert ő megismerhető, hiszen kijelentette magát nekünk, és vannak céljai velünk.

A turnus vezetője a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely munkatársa, Takács Nándor. – A tábor egyik legfőbb céljának az egészséges kapcsolatok kiépítését tartom. Az a feladatom, hogy mindazok a táborvezetők, akik a gyerekekkel foglalkoznak, jó mentális állapotban legyenek – sorolja a szakmai vezető, és hozzáteszi, hogy gyümölcsözőnek tartja a Magyarországi Református Egyház és a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely együttműködését. – Nélkülözhetetlen az a lelkiség, amelyet a keresztyének képviselnek a táborban. Teljesebbé váltak a fejlesztő foglalkozásaink a „halászok” által közvetített, megélt lelkülettől. Mind a két szervezet komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy jól működjön a tábor, sokat tanultunk egymástól, és ez meghozta a gyümölcsét, valóban egységben dolgozunk a gyermekekért.

A Bárka tábor a Magyarországi Református Egyház legnagyobb tábora, ahol évente ezerötszáz gyereket nyaraltatnak ingyen a Balatonon. Sokan vannak közöttük, akik a szegénység, a megkülönböztetés és a bántalmazás miatt jelentős hátrányt szenvednek a mindennapokban. A fiatalokat szeretnék lelkileg is erősíteni a hátrányos helyzet okozta nehézségek leküzdésében, a tábori élményeken és az Istennel való kapcsolaton keresztül.

A Bárkának ebben a turnusában értelmileg akadályozott, Down-szindrómás, tanulási nehézséggel, kevert specifikus zavarral küzdők és siket gyerekek is táboroznak. A fogyatékkal élők azonos korosztályú, vegyes csoportokban, „fészkekben” vesznek részt az élménypedagógiai foglalkozásokon. A turnusban tizenegy integrált csoportban dolgoznak, a vezetőket Boros-Nagy Emese „főkapitány” mentorálja. – Olyan szociális kompetenciákat fejlesztünk, mint az együttműködés, az érzelmek kifejezése. A gyerekek lételeme a játék, közben észrevétlenül fejlődik a személyiségük. A játékos feladatokat a megoldás után elemzik a gyerekek, a következtetéseket a mindennapi életükben is jól alkalmazzák majd. Gyakran van szükség konfliktuskezelésre a táborban, ebből sokat tanulnak önmagukról, rálátnak arra, hogyan viselkednek és reagálnak egy-egy eseményre – magyarázza a főkapitány. Közben a fiatalok készülnek a közeli strandra, mindenki fürdőruhában. Sokan most látják életükben először a Balatont. A gyülekezőhöz könnyűzenei dalok adják az aláfestést, néhányan átadják magukat a zenének, és fesztelenül táncolnak a napsütésben.

Isten gondviselő munkáját bizonyítja a Bárka tábor – mondja a Református Pályázati és Beruházási Szolgálat főigazgatója, Kósa Mónikának a Bárka tábor a legkedvesebb projektje. – A Bárka tábor uniós pályázat segítségével valósul meg, hatalmas adminisztrációs kötelezettséggel jár. A sok feszültség után ma már kivételes természetességgel, barátságban működünk együtt. Minden táborban sikerült megoldanunk a felvetődött nehézségeket. Isten mindig köztünk volt: amikor az egyik táborban a vihar kicsavarta a fákat, mi védett helyen éppen áhítatot tartottunk. A csodák egységbe kovácsoltak minket, ez Isten gondviselése. A Bárka tábor öt éve alatt az Úr életfelfogásukban és hitükben is különböző embereket állított be a szolgálatba az ő céljaiért. Ez a mi Bárka-csodánk – teszi hozzá mosolyogva.

A táborlakók befogadnak maguk közé szemlélődőnek egy nevelőszülőktől érkező, átlagos családi háttérrel rendelkező és siket gyerekeket magába foglaló csoportba, ahol Ocsovai Krisztina osztja meg velünk, hogy a Bárka tábor inspirálta arra, hogy élménypedagógus legyen. – A hallássérült csoporthoz magam jelentkeztem foglalkozásvezetőnek. Igyekeztem megismerkedni a jelnyelvvel, hogy tudjam segíteni az érthetőséget, igyekszem lassan beszélni, hogy tudjanak a számról olvasni a siket gyerekek. – Az élménypedagógus azt is elárulja, úgy válogatja össze a játékokat, hogy azok ne a beszédre épüljenek, inkább a rajzolásra, testbeszédre. – Bár még csak az első napokat töltjük Balatonfenyvesen, mégis régi ismerősként viselkednek egymással a gyerekek. Keresik egymás társaságát, tanítják a jelnyelvet, összeszokott csapatként.

A strand füvén többnyire kisebb csoportokban üldögélnek a „matrózok”, azaz a Bárkában nyaraló gyerekek, néhányan röplabdáznak, mások a Balatonban pancsolnak. Vígh Angyalkát játék közben szólítjuk meg. – Igazán jól éreztem magam tavaly is, azt éreztem, hogy idén újra itt a helyem. Szuperek a programok, és itt mindenki annyira jó fej és közvetlen. Szeretek új emberekkel megismerkedni. Tavaly a csapatépítő játékok és Pápai Joci előadása volt a legjobb számomra – meséli a Kunmadarasi Református Általános Iskolából érkező lány, aki a kedvenc ifjúsági énekét – A mélyből hozzád száll szavam – a Bárkában tanulta a múlt nyáron.

A tóban a sárga pólós szegedi vízimentősök vigyáznak a gyerekekre a „fedélzetmesterek mellett”. A parton az utóbbiak vezetője, Perecz Petra igyekszik mindenkit eligazítani. – Azon dolgozunk, hogy a lehető legjobb körülményeket teremtsük meg a gyerekeknek, szemmel tartjuk minden rezdülésüket, nálunk biztonságban vannak. Ez azért különösen fontos, mert a gyerekek java része halmozottan hátrányos helyzetű családból érkezik, és vannak köztük sajátos nevelési igényű, valamint sérült gyerekek is. – sorolja. Petrát mindig megrendíti, amikor olyan, nevelőszülőktől érkező „kismatrózzal” találkozik, aki a családjában soha nem tapasztalta meg a szerető elfogadást, odafigyelést. A Bárkában találják meg azt a biztonságos közeget, ahol mernek egymáshoz közeledni. Néha tényleg nincsenek rá szavak, olyan sok nehézségen mentek keresztül ezek a gyerekek. Többször előfordul, hogy csupán egy hátizsákkal szállnak le a buszról, még egy váltás fehérneműjük sincs, mi veszünk nekik ruhákat.

Az egyik tizenegy éves srácot, Farkas Máriót kosarazás közben szólítjuk meg a parton. Azt mondja a táborról, hogy jó móka. Közben vidám dallamokat játszik a gitáron egy cigány fiú, mellé telepedünk, hogy felvegyünk egy kis zenét a diktafonra. Hozzánk lép egy limonádét szürcsölő fiú, a harmadik kamasz pedig leken neki egy taslit, mondván: – Rögzítik, ne szürcsölj!