Őrállók a gazdaságban

Csepel-sziget… Ahol az Árpád-korban királyi ménesek nyargalásztak, ott ma kamionok keringenek szüntelenül, a középpontban egy raktárvárossal. A szabadkikötő óriás dobozépületeinek egyikében található Kovács Marcellnek, a Masped Logisztika Kft. ügyvezető igazgatójának irodája. Két dolog ötlik elsőként a szemünkbe. Az egyik: íróasztalának üveglapja alatt egy A4-es papírlap, tele gépelt és kézírásos Igékkel, ezek az igazgató legkedvesebb bibliai idézetei. A másik: egy polcon miniatűr munkagépmakettek, kézbe vehető kamionok, targoncák…

Ó, ha a szállítmányozás nem volna több remek játéknál! Csakhogy az a raktárcsarnok, amelyhez elsétálunk az ügyvezető kalauzolásával, tízezer négyzetméter alapterületű, az óriás polcok sorai fölérik a tizennégy méter belmagasságú mamutépület mennyezetét. Húszezer raklapra elegendő itt a tárhely. Micsoda foltritmus szögletes kartonozott raklapokból, micsoda perspektívák, amelyeket a szinte végeérhetetlen állványsorok és az emeleteik alkotta vonalak adnak ki! Úgy érezzük, mintha egy konstruktivista felfogásban épített gigantikus katedrálisban volnánk. Az a kérdés éled bennünk, hogyan bírja el a felelősség roppant súlyát a minket kísérő logisztikai csúcsvezető.

Nos, Kovács Marcellhez éppen azért jöttünk ki a Csepeli Szabadkikötőbe, hogy a keresztyén vezető gondolkodás- és „üzemmódját” tanulmányozzuk. Az ügyvezető igazgató meggyőződése, hogy a rendszer, a szisztematikusság, az alaprend komoly megbízhatóságot ad a káosz elleni harc során ebben a szakmában. De azt is mondja, a véletlenszerűség mindig felüti a fejét, minden változik, a rendszert mindig újra kell építeni. – Mégis, ha keretezett a működés – fejtegeti –, akkor elég bizonyos pontokon beavatkozni. Ám hiába próbáljuk, mindent nem lehet előre megszervezni, nem bízhatom abban sem, hogy az én csapatom a létező legjobb. Maga az Úr az, aki a történéseket végső soron irányítja, igaz tehát a mondás, ember tervez, Isten végez. A keresztyén vezető békessége mégis megmaradhat, ha rábíztuk a körülményeket, illetve ha a megoldásért is hozzá folyamodunk.

Óhatatlan egy szállítmányozási helyszínű riportban, hogy szóba ne kerüljön a koronavírussal fémjelzett évek időszaka. Miközben a csarnokban sétálunk, úgy mesél erről Kovács Marcell, hogy nyomban megjegyezhető tanulságokat is felvázol: – Az első tanulság: jó, ha az ember komolyan veszi a figyelmeztetéseket. Én kaptam is ilyeneket kínai partnerektől a világjárvány kitörése előtt. Mondtam a munkatársaknak, a cég hajójával most olyan vizekre evezünk, ahol előttünk még élő ember nem járt. Két tényező van, amely szükséges ahhoz, hogy túl tudjuk élni a várható megrázkódtatást. Az egyik: legyünk rugalmasak, vagyis ha megfordul a szélirány, tervezzük át az útvonalat és tartsunk időlegesen arra, ahonnan jöttünk. A másik: mindig készek legyünk beavatkozni…

Utóbbin azt érti az ügyvezető igazgató, hogy a járvány kitörése, illetve a kijárási korlátozás bevezetése idején is biztosították a személyes vezetői jelenlétet régiónként, hogy mindenütt kontrollt tudjon gyakorolni a társaság, még ha felelős beosztású kollégái tartottak is a megfertőződéstől. Ne felejtsük: a raktári dolgozókra eleve nem vonatkozhatott a „home office”, árumozgatás szóba sem jöhet fizikai jelenlét nélkül.

Említette beszélgetőtársunk a válsághelyzet egy specifikus, de nem csak őket érintő részét is: hogy a kormányzat úgy zárta le az országot 2020. március 17-én, hogy a magyar áruszállító sofőröket 14 nap karanténra kötelezték, miután beléptek az országba. Nem számoltak azzal, hogy nincs annyi sofőr, amennyivel pótolni tudnák a kiesőket. Ez vezetett ahhoz, hogy hosszabb időszakokra elfogytak az áruk a boltok polcairól. Az intézkedés elhibázottságát nem kis részt az okozta, hogy a szállítmányozók szakmai szervezeteinek képviselői nem kaptak meghívást az operatív törzs üléseire.

– A gazdaság, a kereskedelem vérkeringése a szállítmányozás, így sosem szabad azt megbénítani – szögezi le a szállítmányozási szakember.

Feltűnő a terepbejárásunk során, hogy az ügyvezető igazgató mindig tegezve köszön oda a jövedéki zárjegyeket készítő vagy címkéző dolgozóknak, akik szintén tegezve viszonozzák a köszönést. – A csendőrpertu nem az én világom – nevet az első számú vezető, amikor észrevételezzük a mozzanatot.

Az irodába visszatérve tárgyszerűbben beszélgetünk arról, mi mindent érdemes szem előtt tartania egy keresztyén vezetőnek. Házigazdám lelki előéletéről itt annyit: anyai nagyszülei az 1938-ban alakult Pasaréti Református Egyházközség alapító tagjai között voltak, maga is református családi közegből jön, gyerekkorától ez a gyülekezete, ott konfirmált, járt ifjúsági bibliakörbe. – Volt mégis egy sorsfordító pillanat – mondja –, amikor azt éreztem, a hit kérdését valóban komolyan kell venni. 1998-ban volt egy Pásztor Gyula-evangelizáció az útkeresésről Pasaréten. Akkor dobbant rá a szívem, hogy a keresztyén ember életútját járjam. Rengeteg mindent rábíztam akkor Istenre, párkapcsolattól a hivatásig. Úgy kezdtem el dolgozni, hogy lelkileg már minden eldőlt bennem…

Figyelemreméltó egy nagy cég vezetőjétől, ha Igéket tart az íróasztalán, hát még ha ez is olvasható köztük: „Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.” Kovács Marcell szerint éppen ez az útmutatás az, amelynek a követésével elkerülhető az életkudarc.

– A szállítmányozás természetesen nem jótékonysági intézmény, hanem profitorientált vállalkozás. Ugyanakkor kívánatos, hogy legyenek fékek ebben, nem kell mindenáron növekedni, maximális nyereségre törekedni – szögezi le ezt úgy, hogy egyébként prosperáló társaság élén áll. – Arra is figyelni kell, hogy ha valamit elvileg megtehetünk, azt meg kell-e tennünk valóban, biztosan szükség van-e rá.

Itt említi az egyik vesszőparipáját: „Kétszer nem lehet megvacsorázni.” Vagyis: eleve nincs értelme a mindenáron való mohóságnak, gazdagodásnak sem egyéni, sem vállalkozási szinten, lásd a bibliabeli bolond gazdag sorsát.

Arra is int: a konkurencia tisztességtelen letiprása ne legyen eszköz a győzelem vagy a versenyelőny megszerzésére. Elsősorban magunkkal versenyezzünk, kihozva önmagunkból a jó teljesítményt! De a munkatársakat se zsákmányolják ki vezetőik a nyereség növelése érdekében, ahogy ne engedjenek a törvénytelen üzleti magatartás, például az adócsalás, a fekete foglalkoztatás kísértéseinek se.

Kovács Marcell cégvezetői filozófiájában központi helye van annak: az lehet jó vezető, aki egyúttal vezetett is. Az ilyen ember először is engedelmes Istennek. Jézus tálentumokról szóló példázatának szellemében jól sáfárkodik azzal, ami képességei szerint rábízatott, tudván, lesz elszámolás. Vagyis a vezető mindenekelőtt Krisztus szolgája.

Az őrálló Ezékiel prófétánál olvasható fogalmának kiterjesztésével a logisztikai vezető megállapítja: a menedzser felelős a tulajdonosnak, aki őt választotta erre a posztra, hogy általa hasznot termelő céget működtessen.

Felelős továbbá a dolgozónak, hogy az megkapja azt a fizetését, amely neki jár, és amelyből meg tud élni. Ez szállítmányozó vállalatoknál még a raktárosoknál se a minimálbér legyen, bármennyire a szélsőségek felé tolódnak is hazánkban a jövedelmek. Így érzékelteti ezt: – Valaki odajött a keresztyén vezetői gyakorlatról szóló csendesnap után: „Hogyan emeljem meg az emberem bérét?” Megkérdeztem tőle: „Termel annyit, mint amennyibe kerül? Ki tudsz abból venni profitot, haza tudod vinni belőle a te magas jövedelmedet?” „Ó, hát persze, bőven.” „Akkor miért ne adnád oda neki az általad is normálisnak érzett bérezést, nem nézve, hogy a versenytárs mennyit ad?”

Kovács Marcell korántsem csak a tisztességes bér megadását sorolja a munkatársak iránti felelősséghez, hanem például a biztonságos munkakörnyezetet is. Ennek érdekében, ha kellett, elküldött olyan felsőbb beosztású, amúgy jól teljesítő személyeket, akik nyilvánvalóan mérgező hatással voltak egyes beosztottjaikra. – A felülről lefelé kommunikálásban, illetve a végtelenített főnök-beosztott távolságban sem hiszek – folytatja. – Egyenrangú emberek vagyunk, együtt dolgozunk. Mindenkinek megvan ugyan a feladata és ahhoz mérten a hierarchiabeli szintje, de ez nem azt jelenti, hogy csak azért, mert én vagyok magasabb szinten, mindenképp nekem van igazam, és én látom jól a problémát. Lehet, hogy az ő nézőpontjából másképp fest a dolog, sőt egy raktárosnak is lehet olyan használható ötlete, amilyet én az infóasztal mellől sosem tudnék kiagyalni… Mindenképp fontos az alsóbb szintek bevonása. Az évindító csapatépítésen, amelyre a teljes munkatársi gárda meg van hívva, végigjárom az összes asztalt, és szóba elegyedem a kollégákkal, húsvétkor, karácsony alkalmából részt veszek az ajándékosztásban, meglátogatom az éjszakai műszakosokat a leghajtósabb szezonban…

Az őrállói felelősségek skáláját tovább rajzolva Kovács Marcell azt is említi: átérzett felelősséggel, mintaadóan kell jelen lenniük a keresztyén identitású üzleti szereplőknek mindazok között, akik körülveszik őt, beleértve az ügyfeleket, beszállítókat, versenytársakat. Úgy gondolja, a keresztyén vezető, vállalkozó tulajdonképpen az egész társadalomért is felel Isten előtt, például amennyire lehet, csínján kell bánnia a környezeti terheléssel.

– Egy szó, mint száz – összegzi –: a világ nem azért van, hogy a keresztyén vezető, vállalkozó vagy cégtulajdonos feltétlenül komfortosan érezze magát, hanem hogy őrállói felelősségét gyakorolja, aminek szemléletformáló az ereje!

Közbevetésünkre, előjön-e az üzleti tevékenység kommunikációja során a szoros értelemben vett evangéliummal, így felel: – Konzekvens értékeket igyekszem képviselni abban a világban, amelyben a gazdasági szereplők jelentős részének erkölcsi válsága tagadhatatlan. Abban hiszek, és van is rá példa, hogy ha hiteles vagyok a cselekedeteimmel, akkor lesznek, akik rákérdeznek, miért nem kizárólag a piac úgynevezett törvényszerűségei szerint végzem a feladatomat.

Társalgásunk során lépten-nyomon kiderül: a hitelveket figyelembe vevő üzleti, illetve vezetői magatartásnak, egyáltalán a méltányosságnak, a tisztességnek, a békességre törekvésnek közép- és hosszú távon bebizonyosodik az üzleti észszerűsége is. Például a munkavállalók hűsége növekszik, jobban teljesítenek, ahogyan a partnerek közötti bizalom is forintosítható haszonnal jár.

Végül a nagy logisztikai épületben – dokkban – egy sokkal kisebb épületre, a pasaréti gyülekezet templomára terelődik a szó, ahol október 12-én rendezték meg a református keresztyén vállalkozók és vezetők csendesnapját, két évvel azután, hogy vállalkozói bibliakört alapítottak ugyanott hívő emberek. A Plicher Zoltán presbiter, vállalkozó kezdeményezése alapján megvalósuló, nyitott csendesnapra az ország sok pontjáról érkeztek vendég testvérek, olyanok, akiket érdekel, hogyan végezhetnék keresztyén módon üzleti-piaci tevékenységüket. A rendezvény sikeres volt, de mi lesz a folytatás?

– Általánosságban idealista kívánalom, hogy megtisztuljon és keresztyén alapokra kerüljön a gazdaság – ismeri el Kovács Marcell, hogy aztán nyomban hozzátegye: – Ám az, hogy teret nyerjen az együttműködésen, saját versenyképes teljesítményen, tisztességen alapuló gazdasági gyakorlat, amelyben mindenki a maga hatókörében embertársként kezeli a másikat, már nem illúzió! Ehhez viszont az kell, hogy kis sejtekben, bibliakörökön, keresztyén konferenciákon az érintett szakmákban, pozíciókban lévő hívő emberek elkezdjék a helyes értékrendet mélyebben megismerni, követni, illetve a gyakorlati elszánásban egymást erősítsék Isten Igéjével, személyes példájukkal. Továbbá hogy beszélhessenek idevágó konfliktushelyzeteikről, hallhassanak mások tapasztalatairól, helytállásáról, megoldásairól. Ez sokakat elindítana afelé, hogy még inkább tiszta irányba tereljék a vállalkozásukat, az Úr dicsőségére végezzék üzleti tevékenységüket.