A hazai református templomok orgonáinak többsége javításra, restaurálásra szorul, ezért a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatalának Egyházzenei Igazgatósága azt a célt tűzte ki, hogy szakmai segítséget nyújt azoknak a gyülekezeteknek, amelyek szeretnék megmenteni még működő vagy éppen már kevésbé működő hangszerüket: szakértői véleményt, tanácsot adnak a hangszerek állapotát, a javítási, restaurálási lehetőségeket, valamint a hangszer méltó egyházzenei kibontakoztatását illetően, hogy az értékes hangszerek ne essenek áldozatul az enyészetnek. A kezdeményezésről Homolya Dávid orgonaszakértővel, orgonaművésszel, az egyházzenei igazgatóság munkatársával beszélgettünk.
Homolya Dávid, a Bázelt is megjárt orgonaművész, aki a zenetörténetet holisztikus valójában, minden más művészeti ággal összefüggésben szemléli
Megkerülve a fél várost a gyorsforgalmi körgyűrű felé lehet a leggyorsabban eljutni a rákoskerti Mennybemenetel templomhoz, ahova megérkezve olyan érzésünk van, mintha egy kis faluba érkeznénk. Itt építették fel hosszú évek alatt az impozáns templomot, amely Makovecz Imre tervei alapján készült a maga organikus és antropozófus jegyeivel. Egyszerre érezzük úgy, mintha egy jurtában és egy panteonban állnánk. Önálló református gyülekezet töltötte meg élettel a templomot, amelyen angyalszárnyak hívogatják a földöntúlit keresőket. Orgonáját, amely az ország legújabb, kiváló minőségű orgonáinak egyike, a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra Kft. építette Homolya Dávid orgonaművész és nemzetközi orgonaszakértő elképzelései alapján. Nem lehetett egyszerű a kicsiny karzatra egy ilyen monumentális hangszert beilleszteni. Fecskefészeknyi helye van a kántornak, ellenben a hangszer hangja a tér minden négyzetcentiméterét betölti. Ha valaki ismeri a már ókorban is használatos orgona történetét, a hangszer típusait, műszaki és zenei lehetőségeit, az Homolya Dávid, a Bázelt is megjárt orgonaművész, aki a zenetörténetet holisztikus valójában, minden más művészeti ággal összefüggésben szemléli.
A legkorábbi hazai református orgonák a XIX. század elején épültek
Függőleges létra vezet fel a kupola csúcsában elhelyezkedő orgonasípokhoz: aki bírja a magasságot, annak is kisebb kihívás ide felmászni, de hogy megtudjuk, hogyan hangolják, tisztítják a sípokat, felmerészkedünk. Homolya Dávid szerint komolyabb beavatkozásra úgy egy évszázadig nem lesz szükség ennél a hangszernél, de a por és a szú okozhat gondot, és persze hangolni is kell időnként a nyelvsípokat, amihez két ember kell: egyikük fent egy kis fémrudacskát ütöget a sípban, másikuk a játszóasztalnál ül, és nyomja a megfelelő billentyűt – szemlélteti. Miközben az orgonaművész hangolja a kis sípot, arról is mesél, hányféle orgonahagyomány alakult ki a történelem során, mint például a francia, az észak- és dél-német, az itáliai vagy az ibér, és ehhez képest a református hagyományokban mi hogyan érvényesült, és fordítva.
A legkorábbi hazai református orgonák a XIX. század elején épültek, a Kárpát-medencében a reformátusok csaknem három évszázadon át az orgonatilalom miatt nem használhattak ugyanis orgonát. Igaz, Erdélyben már találhatunk számos, a XVIII. században épített hangszert is. Mindenesetre annyi elmondható itt is, ott is, hogy református orgonáink története visszanyúlik az orgona fénykorának számító barokk korig – hangsúlyozza a szakértő már a játszóasztal előtt ülve, ahol tömény, meleg és otthonos vörösfenyő illat vesz minket körül – ez ugyanis az orgonaház szerkezetének jellegzetes anyaga.
Reformátusságunk egyik legértékesebb történelmi hangszere a budapesti Kálvin téri református templom Deutschmann-orgonája, amely 1829-ben épült – folytatja. Ott lehet hallani, hogy a reformkorban miként szólhatott városi közegben, egy református templomban egy nagyorgona, ami akkor még nagyon ritka volt. Homolya Dávid többször találkozott hasonlóan ritka kincsekkel az ország különböző pontjain, például Dömsödön vagy Szabadszálláson. Játszik egy kicsit a principálregiszteren, majd folytatjuk az orgonák történetéről a diskurzust.
Felidézi, hogy a kiegyezés után a gazdasági fellendülés az orgonaépítésben is virágzást hozott. Rengeteg kis, falusi hangszer épült, amelyek szintén nagyon érdekes és értékes hangszerek. Aztán eljutunk a századforduló, a századelő koráig. A monarchia alkonya, az „aranyalkony” szintén egyfajta gazdasági lendületet adott a református egyháznak, így ebben az időben is születtek igen reprezentatív hangszerek, köztük az Angster orgonagyár remekei országszerte – idézi fel. Az utolsó fénykor után jött a második világháború, és az azt követő időszakban véget ért a hajdani virágzás: a „sej, a mi lobogónkat fényes szellők fújják” az orgonaépítészetnek nem kedvezett – magyarázza a szakértő. Minden történelmi nehézség ellenére az örökségünk igen figyelemreméltó. Rengeteg kis hangszerrel, vidéki orgonácskával, viszonylag kevés reprezentatív városi hangszerrel, de azért nagyon komoly kincsek vannak itt a berkekben – teszi hozzá.
„...óriási lelki tartalom lenne az, hogy ha zengő orgonával és zengő gyülekezettel tudnánk imádkozni”
Az orgonák jelentős része azonban nincs jó állapotban, restaurálásra szorulnak, amelynek nemcsak a szűkös pénzügyi lehetőségek, hanem a hozzáértés is határt szab. Nem is várható el egy kis zsákfalu gyülekezetétől, hogy értsen a hangszerek karbantartásához. Ebben szeretne segíteni a Zsinati Hivatal Egyházzenei Igazgatósága, amely nemcsak a javításokhoz ad szakmai javaslatokat, hanem abban is segít, ha új orgonát szeretne építeni egy közösség. – Ha valaki hozzánk fordul, felbecsüljük a hangszer értékét, átbeszéljük a restaurálás folyamatát, hogy mik a lehetőségek a rendelkezésre álló keretből, tippeket adunk, és ha tudunk pályázati lehetőségről, arra is felhívjuk a figyelmet – hangsúlyozza az orgonaművész. Homolya Dávid szerint fontos lenne megmenteni a még menthető orgonákat, mert sajnos arra is látott példát, hogy egy-egy értékes történelmi hangszerrel jól elbántak. – Az a célunk, hogy a református egyházban az orgonaállományt gazdagítsuk, bővítsük, illetve óvjuk mindenféle szakmaiatlan beavatkozástól. Reméljük, hogy mindenkihez eljut annak a híre, hogy hozzánk bármikor lehet fordulni. Az elmúlt időszakban az együttműködéseknek köszönhetően több orgonát is sikerült megjavítani, és azokat újra használni tudják a gyülekezetek – nyugtázza elégedetten.
Apropó, gyülekezetek. Arra kérem, mutassa meg, hogyan szól ez az orgona, amikor nagyon szól. Mielőtt belekap a billentyűzetbe, Homolya Dávid jelzi, hogy fontos megjegyezni ennél a kérdésnél, hogy sokat változott a gyülekezeti ének és az orgona viszonya is az elmúlt évszázadokban. A régi időkben a népének kísérete jóval erőteljesebb volt, mint ma, amikor éppen csak egy halk regiszterrel, szinte óvatosan játszik a kántor, hogy lehessen hallani a népet. Mára kissé mellékszerepbe került az orgona. A hagyomány szerint a kántor a magasból, hatalmas hanggal, plénumban szólaltatta meg a hangszert, az énekhangja lentről nem is igen volt hallható, a nép pedig értelemszerűen teli torokból énekelt, az orgona vezette. Ez a liturgikus szokás egyébként jól megfigyelhető manapság is például az anglikán szertartásokon, ott persze sokszor nagy kórussal. – Fantasztikus érzés a Westminster apátságban, ahogy az orgona átjárja a levegőt, a zsigereket, és egy nagy tömeg teli torokkal énekli a dicséretet. Jó volna, ha egyházzenei hagyományunkat ebbe az irányba lehetne terelni, óriási lelki tartalom lenne ugyanis az, ha zengő orgonával és zengő gyülekezettel tudnánk imádkozni – zárja gondolatait az orgonaművész, majd kérésemnek megfelelően ízelítőt ad abból, hogyan töltik be a Mennybemenetel templom sípjai a kör alakú, mészkőburkolatú építményt.