Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke szerint a fejlesztéseknek köszönhetően ma nemigen akad olyan látogató, aki ne töltene el legalább két órát a maga nemében páratlan múzeumban. Erről pedig nem az épület adottságai tehetnek, bár azok sem elhanyagolhatók. A látogatókat világos falak, letisztult formák, modern megoldások várják – ízléses összhangban a múltat idéző, ám ma is helytálló emléktárgyakkal – már a kiállítótermeken kívül, az előtérben, a folyosókon is. A múzeum minden négyzetméterén érződik a gondos gazda szeretete.
„A sárospataki múzeumigazgatóval, Pocsainé Eperjesi Eszterrel együtt jártunk a teológiára. Elmentem hozzá a terítőkért, kelyhekért, amelyeket ki akartunk állítani. Ez ott állt a sarokban rozsdásan, haszontalanul” – mutat rá az előtérben álló gyönyörű vaskályhára Csomós József, a kiállítás megálmodója. „Megakadt rajta a szemem. Kiderült, hogy a mérai lelkészi hivatal öntöttvas kályhája volt valamikor. Elhoztam, gondoltam, majd csak lesz vele valami” – idézi fel a püspök.
Lett is: a pusztulástól megmentett kályha ma a múzeum előterének éke, mintegy jelezve, hogy különleges helyre jött a látogató. Néhány lépéssel később pedig már nem a vaskályha, hanem az értékes gyűjtemény győz meg minket arról, hogy nem tévedtünk.
Észrevenni az igényt – és reagálni rá
„Huszonöt éve hívott meg bennünket lelkész feleségemmel együtt a gyülekezet, akkor éppen abaúji esperes voltam. A harmincas években még hetven lakott parókiája volt az Abaúji Egyházmegyének, amikor esperes lettem, ebből már csak harmincötben élt lelkész. Néhány parókia már meg is semmisült, de több kúria jellegű is volt közöttük. Arra gondoltam, jó lenne, ha bárki, aki az egyházmegyébe látogat, legyen gyalogos, kerékpáros vagy autós, egynapi mozgással szálláshelyet találhatna, közben pedig megismerhetné a vidéket. Erre született az a megvalósítási tanulmány, amellyel részt vettünk egy vidékfejlesztési pályázaton” – emlékezik vissza a püspök. Emellett Csomós József érezte azt az igényt is, hogy több figyelmet kellene fordítani a Bibliára és a vidék egyháztörténeti jelentőségére.
„Amikor megérkeztünk ide, azzal szembesültünk, hogy sokan kirándulnak errefelé. Volt olyan, hogy öt refis osztály találkozott a Károlyi-szobornál úgy, hogy nem egyeztettek előre, nem tudtak egymásról: mind itt voltak, a Zemplénben, és ha már erre jártak, akkor eljöttek a szobrot megkoszorúzni. Idejöttek, és mi semmit sem tudtunk mutatni, csak a szobrot meg azt a templomot, amely Károlyi Gáspár idejében még nem létezett, kert volt a helyén. Akkor arra gondoltunk, hogy valamit tenni kellene. Így született meg a múzeum ötlete” – osztja meg emlékeit Csomós József.
Múzeum születik
Nem volt egyszerű dolguk. A helyszínnek kiszemelt régi református iskola és a környezete igencsak rossz állapotban volt: elvadult, gazos, mások által szemétlerakónak használt udvar vette körbe az épületet. Gondosan kitakarították hát, és füvesítettek. Az udvart díszítő hatalmas, életerős körtefát azonban meghagyták: ma is ott magasodik, és bőséggel terem.
Közben felvették a kapcsolatot testvérvárosukkal, a partiumi Nagykárollyal. Az első látogatáson kiderült, hogy Károlyi Gáspár szülővárosa szeretne szobrot állítani híres szülöttének. Jó úton haladtak, ám a megvalósításhoz szükséges összeg fele még hiányzott. Így hát az Abaúji Református Egyházmegye 1995-ben létrehozta a Pro memoria Károlyi Gáspár Alapítványt. Két célt tűztek ki: elsőként támogatták a nagykárolyi köztéri szobor elkészítését és felavatását – ez egy évvel később meg is valósulhatott. A másik a múzeum létrehozása volt – 1999-ben ez az álom is beteljesült. Így született meg a Károlyi Gáspár Múzeum és Bibliakiállítás, amelynek legfontosabb motivációja az utóbbi volt. „Kiállítás, és nem múzeum, a Biblia ugyanis nem múzeumi tárgy” – hangsúlyozza a püspök.
Az egyházközség örömmel támogatta az elképzelést, és rövidesen a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei is az ügy mellé álltak. A tárlat a bibliakiállítás mellett bemutatja Gönc neves prédikátorait, iskolamestereit, a gönci iskola diákjait szellemi értékeikkel együtt, kiegészítve a helyi reformátusság évszázados egyházművészeti kincseivel és az egyházmegye, valamint az egyházkerület közösségeinek értékeivel. Honlapjukon ezt így fogalmazták meg: szeretnék éreztetni a látogatókkal, hogy ezek a gyülekezetek mind összetartoznak, ugyanannak a közösségnek a tagjai.
Régi cél – új forma
Az elmúlt húsz esztendő alatt nagyot változott mind az épület, mind a kiállítás. A tárlat 2015-ben, a Károlyi Gáspár program keretében kapta meg mai formáját, amelyet Pocsainé Eperjesi Eszter és Tanászi Árpád tervezett és rendezett be. A kiállított tárgyak nagy részét a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei bocsátotta rendelkezésükre. A kezdetben szűkre szabott kiállítás ma négy részlegből áll. Az első, bevezető terem a Károlyi-szoba a helytörténeti kiállítással. A második az „orosz hadifogságból” Sárospatakra hazaérkezett könyvek terme értékes ősnyomtatványokkal. A harmadik az egyházművészeti terem, ahol a gönci gyülekezet úrasztali kellékei mellett a környékbeli gyülekezetek egyházművészeti ritkaságait állították ki. A negyedik terem – a múzeum teljes alapterületével megegyező, most kialakított tetőtéri emelet – a bibliakiállítás. Itt a terem közepén egy eredeti Vizsolyi Biblia, és körben, a tárlókban – az országban egyedüliként – annak minden revíziós kiadása látható eredetiben, az 1908. évivel bezárólag. Ezeken túl különböző fordítású és nyelvű bibliákkal, interaktív kiállítási alkalmazásokkal segítik a látogatót a Szentírás jelentőségének megértésében.
„Amikor a kiállítást megálmodtam, az egész ars poeticája az lett, hogy mi a Biblia, hiszen nem csupán egy könyv a sok közül. Ezért indul a tárlat egy eredeti zsidó pergamentekerccsel, majd jönnek utána a könyvek, és végül a számítógép szerepével fejeződik be. Az adat hordozója koronként változik, de az adat mindig ugyanaz marad. Ez együtt a Biblia” – magyarázza Csomós József.
A különböző termek egymásból nyílnak, szinte észrevétlenül vezetnek a tárlat középpontjához, a bibliakiállításnak otthont adó emeletre. Itt aztán általában észrevétlenül elszalad egy-két óra, ami alapvetően nem szokványos a hasonló funkciójú intézményeknél. A kiállítás úgy segíti a Szentírás megismerését, hogy ötvözi a hagyományos, nyomtatott Biblia bemutatását a 21. századi igényekre reagáló interaktív megjelenítéssel. A cél, hogy bemutassák a Biblia évezredeken átívelő feladatát, az állandóan változó világban is változatlan, örökérvényű üzenetet. A forma – az adat hordozója – lehet bármilyen: pergamen, kódex, könyv vagy számítógép, a benne fellelhető „Adat”, a mindenkinek szóló Isteni szándék, az üzenet ugyanaz marad.
A kiállítás utáni érdeklődés nem lankad, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem TechLab munkatársainak segítségével megvalósított installációk révén még a gyerekcsoportok is élvezettel merülnek el a Szentírásban, órákon keresztül. A kiállítótérben kilenc interaktív alkalmazás és egy mobilapplikáció segíti ebben a látogatókat. Játékos formában ismerhetők meg a Biblia helyszínei, állat- és növényvilága, nevei. Megtudható, mely szólások és közmondások származnak a Bibliából, és a különböző református fordítások is összehasonlíthatók, megvizsgálva, hogyan változott a magyar vagy akár az eredeti nyelv értelmezése az évszázadok alatt. A digitális galériában több száz műalkotáson szemlélhető, hogyan jelent meg Jézus Krisztus születésének és szenvedésének a története a festészetben. Ezen túl az egyik leglátványosabb elem a Krisztus életét megelevenítő Dürer-metszeteket mozgásba hozó installáció.
A lényeg a misszió
A kiállítás nem titkolt célja, hogy a Biblia széles körű megismertetésével misszionáljanak, ami Jánvári Béla helyi beosztott lelkész tapasztalatai szerint működik. „A látogatócsoportok hetven százaléka a kiállítás megtekintése utána a templomba is bejön, a gyülekezet életéről is hallanak néhány dolgot. Tehát a meglátogatásunkkal élő, aktív, mozgó történetet ismerhetnek meg” – véli a fiatal lelkipásztor, akinek Csomós Józseffel együtt vannak még ötletei a múzeum fejlesztését illetően.
Szeretnék ugyanis, ha a látogatók vissza-visszatérnének, ehhez pedig időnként szükség van az újításra. Emellett sok külföldi turistát megindít a tárlat, akik hazatérve a kiállításhoz kapcsolódó ajándékot küldenek. Ezeket is szeretnék bemutatni az érdeklődőknek. „Ghánából például egy református énekeskönyvet kaptunk. Ebben nincsenek kottafejek, csak szolmizációs hangok betűvel lejegyezve, négy szólamban, alattuk pedig a szöveg – ez még Kodály országában is különlegesség” – véli a püspök. Azt is tervezik, hogy az épület melletti egykori portásfülkéből kávézót alakítanak ki, hogy legyen hol megpihenni a kirándulóknak. Ezek a munkálatok a következő hetekben elkezdődnek.
A kiállítás azonban a vezető szerint alapvetően már így is teljes, és eléri a célját. Csomós József hálásan tapasztalja, hogy sikerült közelebb vinni embertársaihoz a Bibliát. „Amikor megmutattam a kiállítást Kató Bélának, Erdély püspökének, ő azt mondta: »Ha semmi mást nem csináltál volna az életben, csak ezt, már akkor is érdemes volt megszületned!« És ez az elismerés nagyon jólesett” – összegzi mosolyogva Csomós József.
Amiért érdemes pályát módosítani
Csomós Józsefnek nem csak Gönc hagyatéka, a bibliafordító prédikátor emléke miatt fontos az intézmény – személyesen is megtapasztalta, hogy az Ige szava élő és ható, hogy annál nincs nagyobb Istenhez vezető erő, ezért a múzeum négy részlege közül egyértelműen a bibliakiállítás a kedvence.
„Én a Biblia miatt lettem lelkész, habár eredetileg állatorvosnak készültem – ezzel a szándékkal mentem a Debreceni Református Kollégiumba. Az egyházközeli lét nem volt számomra idegen, hiszen hívő, templomos családban nevelkedtem, a bibliaolvasás és a templomba járás természetes része volt az életünknek. Mégis Debrecenben csodálkoztam rá kamaszként, micsoda kincs a Szentírás: minden benne van. Akkor értettem meg, milyen sokat jelent ez nekem. Ezután jött a pályamódosítás, mert úgy gondoltam, ha ez ennyire fontos, akkor érdemes rászánni az életemet, hogy minél többet mondhassak el, mutathassak meg belőle az embereknek" – osztja meg lelkésszé válásának történetét a püspök.
Kocsis Julianna, fotó: Kalocsai Richárd
A cikk megjelent a Reformátusok Lapjában.