Közeledik az év egyik legkiemeltebb egyházi eseménye, az egységnap, amely szándékaiban és megvalósulásában egyaránt a közös családi ünneplés hangulatát ígéri. Vajon megtalálja-e a helyét ennél a képzeletbeli ebédlőasztalnál a jelenlegi református ifjúság? Szót tudnak-e érteni a határozott véleményű, nemritkán elvárásoktól buzgó rokonokkal, vagy inkább bemenekülnek előlük a szobájukba, hogy a rég nem látott unokatestvéreikkel töltsék el a vendégség hátralévő óráit? A fiatal reformátusok egyházkapcsolatáról az egységnap ifjúsági programjának két szervezőjével, Gulyás Dórával, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatala Ifjúsági Osztályának vezetőhelyettesével, illetve Püski Gáborral, a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség beosztott ifjúsági lelkipásztorával beszélgettünk.
Mennyire érezheti, érzi magát az ifjúság ma a népegyház részének? Nem tart kétféle irányba a református hit népegyházi modell és „ifjúsági vonal” szerinti megélése?
Püski Gábor: Nyilván látni a határokat és az ütközési területeket, az én elmémben azonban nem válnak el egymástól az egyház különböző generációi. Gondoljunk a szüleink, nagyszüleink korosztályára, akik ma az egyház idősebb tagjai: érdekes lenne megkérdezni őket arról, ők hogyan élték meg a negyven-ötven évvel ezelőtti fiatalkorukban az ébredési hullámmal kapcsolatos rosszalló véleményeket. Ezek a kérdések mindig is jelen voltak az egyházban, és talán nem is fognak teljesen megszűnni a jövőben sem. Engem főként az foglalkoztat, mi mit teszünk azért, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz a generációk az egyházban. Ez a gyülekezetek szintjén kezdődik, a lelkipásztoroknak és a szolgáló közösségeknek pedig hatalmas felelősségük van e téren. Nekik kell elsősorban olyan helyzeteket teremteni, ahol békességben, egymástól tanulva és egymásra odafigyelve lehetnek együtt a különböző korosztályok tagjai. Jó példát hozva a közelmúltból: a gyülekezeti férfikörünkkel erdélyi túrát szerveztünk, amelyen a legifjabb résztvevő húszéves volt, a legidősebb pedig hetven is elmúlt – tökéletes harmóniában telt a napunk. Az egységnap is olyan alkalom, ahol közelebb kerülhetünk egymáshoz, nemcsak a határon inneni és túli, hanem a más korosztályból jövő testvérekkel is.
Gulyás Dóra: Hasonlóan látom a helyzetet: a maguk súrlódásai, apró fennakadásai ellenére szerintem együtt mozognak az idősebb és a fiatalabb reformátusok. Az elmúlt években mindkét oldal hozzáállása formálódott, folyamatosan változik a fiatalok és az idősebbek egymáshoz való viszonyulása, vice versa. Szolgálataim során sok helyen megfordultam már, és azt tapasztaltam, hogy egy-egy egyházközségben, ahol korábban elképzelhetetlen lett volna a gitáros éneklés az istentiszteleten, azóta – saját maguknak is kellemes meglepetésként – ez a fajta szolgálat vált az egyik legnagyobb missziós eszközzé. Mostanra már viszonylag elterjedtté váltak a fiatalos elemek az istentiszteleteken és a gyülekezeti élet más területein is.
Gulyás Dóra, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatala Ifjúsági Osztályának vezetőhelyettese
Beszterczey András, az egységnap főszervezője úgy fogalmazott, hogy az egység nem egyformaságot, hanem összhangot jelent. Az egyházat ahhoz a nagyzenekarhoz hasonlította, amelyben mindenkinek résen kell lennie, mikor és hogyan lép be a zenélésbe, hogy harmonikusan csendüljön fel a muzsika. Mégis, mintha olykor nem ugyanazt a zeneművet játszanánk, vagy elmosódott volna a kotta fénymásolata…
Püski Gábor: Ezért lényeges, hogy mindenki a neki megfelelő hangszerhez kerüljön a zenekarban. Például a cintányérhoz – amelyet a zenemű során csak háromszor, ám épp megfelelő pillanatban kell megszólaltatni – ne olyan ember álljon, aki a dallamot szeretné húzni. Ha visszagondolok a teológuskoromra, már az akkori évfolyamomban is látszott, mennyire más hangszerekhez kaptunk tálentumokat, amelyeket különböző, de ugyanolyan jelentős szolgálati területeken tudunk kamatoztatni azóta is. Halkan hozzáteszem, én a mai napig próbálom megfogalmazni, mi a szerepem a zenekarban, hogyan tudok úgy zenélni, hogy az Isten dicsőségére szolgáljon. Hiszem, hogy az Úristen a mi emberi tökéletlenségünkkel együtt gyönyörű szimfóniát képes vezényelni, ő össze tudja hangolni a különböző kottákból vagy hamiskásan játszó muzsikusokat egyaránt.
A református összetartozás megélésére és megerősítésére létrehozott egységnap vármegye-, ország- és generációs határokon átnyúlva gyűjti egybe a magyar reformátusokat május 23–24-én. A rendezvény helyszíne felekezetünk egyik jelentős lelki és történelmi központja, Debrecen. A péntek este kezdődő, egész szombatot felölelő esemény a város „református negyedének” ikonikus helyszínein – a többi között a nagytemplom árnyékában, a kollégiumban, illetve a Déri tér pázsittal körülvett parkjában – nyújt majd egyedi lehetőséget az ismerkedésre, a hálaadó dicsőítésre, az úrvacsorával egybekötött bűnbánatra, de nem maradnak el a református identitásunk, hagyományaink ünneplésére hivatott, minden korosztályt bevonó interaktív programok sem.
Az ifjúság szolgálatának évében hogyan válik hangsúlyossá a fiatalság egyházon belüli hitélete?
Gulyás Dóra: Lényeges célunk, hogy a fiatalok megélhessék, ők is a nagy egyházhoz tartoznak, és ebben az egységnap kiemelt szerepet játszik. Emellett az ifjúsági osztálynak létezik egy évek óta olajozottan működő hálózata, a Generális Konvent ifjúsági bizottsága (Gekib). Ennek segítségével igyekszünk becsatornázni és támogatni a reformátusság ifjúsági szolgálóit, hogy az akár két-három főt számláló ifik vezetőihez is eljuthassanak a segédanyagok, hasznos információk. A legutóbbi tavaszi alkalmunkra mintegy százötvenen jöttek el, reménységünk szerint majd ők viszik tovább az itt kapott impulzusokat az anyaországi és a határon túli ificsoportokba. A legtöbbet viszont gyülekezeti szinten érhetjük el: fontos, hogy a különböző korosztályoknak legyen találkozási lehetőségük, tudjanak egymásról. A gyülekezetben, ahol ifivezetőként szolgálok, természetes, hogy az idősekkel váltjuk egymást a gyülekezeti teremben, pont egymás után kezdődnek az alkalmaink. Ne csak a vasárnapi istentiszteletekről ismerjük egymást, ne különálló szigetekként létezzünk, hanem lépjünk kapcsolatba egymással!
Püski Gábor: Azt gondolom, nem csak fiatalon, minden életkorban kérdés, hogyan éli meg egy hívő a reformátusságát az országos egyházban. Hogy a fiatalokban megvan-e ez a felekezeti identitás vagy sem, gyakran abban gyökerezik, hogy az egyházközségekben mennyire szerves része az ifi a nagyobb közösségnek. Alap, hogy ha van nyugdíjasok bibliaórája, családosok köre, gyermek-istentisztelet, akkor legyen ifi is. Ha valamelyik korosztály nincs lefedve a gyülekezet hitéletében, bukni fog az egységünk. Tudok olyan többgenerációs nyári táborról, ahol a hét legvégén a résztvevők nem a megszokott, életkor szerinti felbontásban, hanem kevert csoportokban ülnek össze beszélgetni az aktuális témáról. Mély rácsodálkozással tapasztalják meg ilyenkor az emberek, hogy más szavakkal, különböző léptékű háttérismeretekkel és élettapasztalattal, de mondanivalóban és mélységben ugyanazt élik meg, gondolják végig, mint a korban tőlük távolabb álló testvéreik. A szolgálatba való bevonás szintén elősegítheti a generációk közötti falak lebontását és a nyitást egymás felé. Csak egy egyszerű példa: ha vasárnap belépünk a nagytemplomba, a technikusi pult mögött egyszer egy húszéves egyetemistát, máskor egy ötvenes felnőttet láthatunk – mindketten megtanulták a szolgálat csínját-bínját, és ugyanakkora felelősségben osztoznak az igehirdetés közvetítéséért, amelyet a világ több országában is hallgatnak. Nem jelenhet meg kifogásként sem a közösségben, sem az egyházban, hogy kizárunk bizonyos életkorú embereket a gyülekezeti élet egyes területeiről. Éppen ezért az egységnap Déri téri programja sem kizárólag a fiataloknak szól majd, mindenki előtt nyitva áll a részvétel lehetősége – az én családom biztosan ott lesz.
Püski Gábor, a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség beosztott ifjúsági lelkipásztora
Bár nincs életkori korlátozás, az egységnap Déri téren megvalósuló programja elsősorban mégis a fiatalokat célozza. Milyen eseményeken vehetünk majd részt ezen a helyszínen?
Gulyás Dóra: A program pénteken dicsőítőesttel kezdődik majd a kollégium díszudvarán, ezen a Kárpát-medence minden részéről érkező zenekarok szolgálnak. Szombaton kilenc órakor veszi kezdetét a program a kizöldült Déri téren, igazi piknikhangulatra számíthatnak az idelátogatók, amelyhez nem utolsósorban a felállított büfék debreceni párosai is hozzájárulnak. Számos ifjúsági szolgálatot végző szervezet fogja képviseltetni magát a téren, amelyekkel egyébként is együtt dolgozunk a Gekib-hálózatban: például az SDG Református Diákmozgalom, a Bárka tábor, az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület, a felvidéki Fiatal Reformátusok Szövetsége, a Református Fiatalok Szövetsége, a Sófár református dicsőítő egyesület, a Debreceni Református Egyetemi Gyülekezet és a Csillagpont. A szervezeteket arra kértük, hogy ne passzív, tollakat osztogató kitelepüléssel, hanem kifejezetten interaktív programokkal készüljenek, amelyekkel bevonják az embereket. Nem okoztak csalódást: tudomásunk szerint imasétával, dilemmakávézóval, szabadulószobával, QR-kódos városi kincskereső játékkal, hálafallal és ehhez hasonló színességekkel, érdekességekkel fogják várni az érdeklődőket. A nap folyamán a Kossuth téri nagyszínpad programjához alkalmazkodunk, így a tizenegy órai megnyitó ünnepség és a délután két órakor kezdődő úrvacsorás istentisztelet alatt nem futnak majd párhuzamos események. A Déri téri színpad délután fél öttől elevenedik meg, koncertek és bizonyságtételek váltják egymást a programban az este során. Az előadók között lesz a debreceni kötődésű Első Lépés zenekar, ők keresztyén könnyűzenei dalaikkal szeretnék megadni az „első lépés” lehetőségét Isten országának megismerése felé, valamint az erdélyi Mésa, egy fiatal házaspár különleges formációja, akik egyebek mellett jazzes feldolgozásban adnak elő énekeskönyvi énekeket. Az estét a tervek szerint a Neonhal zenekar koncertje zárja, ők igei üzenetet hordozó, mégis könnyedebb stílusú számaikkal dobják fel a nap végén a hangulatot. A délutáni bizonyságtételre Osváth Richárd erdélyi származású paralimpikont kértük fel. Ő paralimpiai ezüst- és bronzérmes, valamint világ- és Európa-bajnok kerekesszékes vívó, aki az élsportolás előtt a lelkipásztori pályán is gondolkodott. Több sérülés és műtét után vált parasportolóvá, az egységnapon ennek a sorsfordító eseménynek a lelki és hitbeli feldolgozásáról is fog beszélni. Richárdot életvidám, kiegyensúlyozott embernek ismerjük, aki hitelesen képviseli az evangéliumot.
Szervezőként mit várnak az egységnaptól?
Püski Gábor: Ez a tematikus év egyik kiemelt eseménye, ahol az imaközösségek, a dicsőítések, a bizonyságtételek és az igehirdetések során reformátusok generációi kapcsolódhatnak össze. Talán bele sem gondolunk, mennyi találkozást tesz lehetővé az egységnap a különböző korosztályok között. Bízunk benne, hogy a Kárpát-medence minden szegletéből ideutazó reformátusok, legyenek akár idősek, akár fiatalok, élvezni fogják a közösen eltöltött időt, és gazdagabban térhetnek majd haza a program lezárulta után.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!