Panaszból bizalom, vitából megújulás – küldetéskeresés és közösségépítés a zsinaton

A nyitóáhítaton Mészáros Ildikó, a Hevesi Református Egyházközség lelkipásztora a 13. zsoltár alapján arról beszélt, hogy ez a bizakodás és a panasz dialektikáján keresztül tárja fel az emberi lélek mélységeit, méghozzá a gyász, a kétségbeesés és az isteni gondviselés közötti feszültséget érzékeltetve. Igehirdetésének központi üzenete az volt, hogy Istenhez a legnagyobb lelki mélységből is szólhatunk őszintén, a problémáink kerülgetése nélkül. A lelkipásztor elmondta, hogy Dávid imádsága mintaként szolgál arra, hogyan lehet az ember őszinte fájdalmát Isten elé vinni, és hogyan alakulhat át a panasz imádsággá, a kétség pedig ujjongó bizalommá.

– Milyen jó az, hogy akkor, amikor mi, hívő keresztyének eljutunk oda, hogy bánatunkban, örömünkben, hálaadásunkban vagy éppen Istent magasztaló lelkiállapotunkban nem jönnek szavak az ajkunkra, nem tudjuk megfogalmazni a keserűségünket vagy az örömünket, a hálánkat, akkor elővehetjük a zsoltárokat. Lehetőségünk van arra, hogy a zsoltárossal együtt imádkozzunk – jegyezte meg Mészáros Ildikó. Emlékeztetett arra, mennyivel egyszerűbb a mai ember helyzete, hiszen mi már tudjuk: ha valaki Krisztusban van, akkor új teremtés az, mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította neki vétkeiket, és ránk bízta a békéltetés Igéjét – zárta áhítatát a lelkipásztor.

A tizenötödik zsinat tizenegyedik ülésszakát Molnár János, a Zsinat presbiteri elnöke, tiszántúli főgondnok nyitotta meg, a napirendet a testület egyhangúlag elfogadta.

Steinbach József püspök, a Zsinat lelkészi elnöke átfogó beszámolóját egy teológiai mélységű bevezetővel kezdte, Rudolf Bohren svájci protestáns teológus gondolatait idézve: „A teológia lényege az, amit Isten a halálból és a halál ellen cselekszik”, ugyanis – fogalmazott – nincs szebb Isten halál feletti győzelmének dicsőséges ragyogásánál, sőt minden valóságos, szép és örömteli ebből a győzelemből fakad. Húsvét után, pünkösd előtt a húsvéti reménység jegyében arra bátorította Steinbach József az egybegyűlteket, hogy az eseményeket az evangélium fényében értékeljék.

Az elmúlt hónapok történéseit összefoglalva a püspök a szorgos szolgálatra figyelmeztetett, mivel fontos észrevenni mindazt, ami a gyülekezetekben, egyházmegyékben, egyházkerületekben történik, valamint a közegyházban működő öt szolgálat (misszió, oktatás, szeretetszolgálat, Zsinati Hivatal és pályázat) teljesítményét. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta, hogy rendszeres, élő kapcsolat van az elnökség és a szolgálatok vezetői közt, ő maga személyesen látogatja például a Zsinati Hivatal osztályait is. Kiemelte a szeretetszolgálat országos eseményein való aktív jelenlétet, valamint az oktatási terület (például hittanoktatók, Református Pedagógiai Intézet, iskolalelkészek) intenzív bevonását az egyházi egységépítésbe.

A püspöki beszámoló kiemelte a központi vezetés és az egyházi intézményhálózat közötti párbeszédet: rendszeres találkozók egyebek mellett a Bethesda Gyermekkórház, a Károli Gáspár Református Egyetem, a Református Lelkészi Nyugdíjintézet, valamint számos egyházmegye és gyülekezet képviselőivel. A Zsinat lelkészi elnöke önkritikusan szólt az egyház belső konfliktusairól, a társadalmi feszültségekről és a kommunikációs kihívásokról. A püspök arra is utalt, hogy év eleje óta több, megújulással foglalkozó konferencia is szerveződött, ezekkel összefüggésben fontosnak tartja, hogy az elnökség kapcsolatot tartson ezekkel a csoportokkal is, még ha olykor különböző véleményeket képviselnek is.

A beszámoló zárószakaszában a püspök megemlítette: a magyar református egység napja, az ifjúság szolgálatának éve és a Csillagpont fesztivál (ez utóbbira eddig már 2800-an regisztráltak) célja, hogy az egyház ismét közösségé váljon, amelyben minden egyes tag magáénak érezheti a szolgálatot. Steinbach József beszámolóját a 24. zsoltár intő és bátorító szavaival zárta: „Emeljétek föl fejeteket, ti, kapuk, emelkedjetek föl, ti, ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király!” Ez a felhívás pedig egyértelmű irányt mutat: nem panaszkodásra, hanem reménységre és bizalomra van szükség, hogy a református egyház Isten jelenlétében újra megtalálja küldetésének szépségét. Steinbach József beszámolóját a zsinati testület egyhangúlag elfogadta.

A Zsinat délelőtti programja két előadással folytatódott, először egy szociológiai, majd egy teológiai jellegűvel.

Duráczky Bálint szociológus társadalomtudományi nézőpontból világította meg az egyházi jelen és jövő kérdéseit. Előadásában arra a központi kérdésre kereste a választ, hogy mi történik akkor, amikor a társadalomban megszűnik az az alapvető elvárás, hogy az ember valamilyen vallásfelekezethez tartozzon. Először a normavesztés koráról beszélt. Diagnózisa alapján az elmúlt évtizedekben megszűnt a vallási felekezethez tartozás társadalmi normája. Hozzátette: korábban, a XX. század közepéig, még a kevésbé vallásos emberektől is elvárás volt, hogy „tartozzanak valahova”. Ez mára viszont jelentősen megváltozott: a kutatási adatok alapján azt látni, hogy a fiatal generációknál egyre gyakoribb a teljesen felekezet nélküli szocializáció. Az úgynevezett népegyház veszít a súlyából. A szociológus szerint ez a jelenség nem rendkívüli, hanem az európai szekularizációs trendek természetes velejárója, amelyet megfordítani nem, legfeljebb értelmezni és reagálni lehet rá.

Az előadás második részében Duráczky Bálint az egyház utánpótlási válságát helyezte előtérbe. Itt a strukturális következményekre hívta fel a figyelmet: például beszűkülnek az utánpótlási csatornák. – Míg korábban a család, iskola, konfirmáció vagy az egyházi hagyomány automatikusan beléptette a fiatalokat az egyházi életbe, ez napjainkban nem működik – hívta fel a figyelmet a szakember. – Az egyház mindeközben elveszíti természetes társadalmi beágyazottságát, vagyis nem közösségi alapszövet többé, hanem egy szereplő a sok közül. Ez krízishelyzetet jelent, de semmiképpen nem egy végleges hanyatlást – hangsúlyozta a szociológus. Hozzátette, hogy a közösségek továbbra is jelentős értékhordozók, ha képesek újragondolni szerepüket.

Előadása zárásaként Duráczky Bálint kész megoldások helyett inkább lehetséges irányokat jelölt ki: az egyház akkor lehet vonzó, ha hiteles közösségi identitást képes nyújtani. Emellett különösen fontos a vallási nevelés újragondolása: ne pusztán információátadás legyen, hanem életformát is közvetítsen. Kiemelte, hogy bár a helyzet kihívásokkal teli, mégsem reménytelen: a hiteles, értékalapú és közösségépítő egyházi jelenlétre nagy igény van.

A délelőtt második előadásában Vladár Gábor, a Magyarországi Református Egyház (MRE) Doktorok Kollégiumának elnöke teológiai reflexiójában három pont köré építette gondolatait. Először történelmi távlatban értelmezte az ébredés kérdését, visszatekintve az első évezred missziós lendületére, majd a második évezred dogmatikai, szellemi építkezésére, végül feltette a kérdést: milyen lesz a harmadik évezredé? Át tudja-e adni az evangéliumot a mai, közömbös világban az egyház? A professzor a folytatásban részletesen elemezte az ébredés kifejezés előfordulását az Ó- és Újszövetségben. Hozzátette: az ébredés a Szentlélek munkája, amely új életre hívja a Krisztusban hívőket és az egyházat. Az MRE Doktorok Kollégiumának elnöke hangsúlyozta azt is, hogy az ébredés nem pusztán egyéni, hanem közösségi folyamat, amely megújulást és missziós nyitottságot eredményez.

Vladár Gábor gyakorlati következtetések formájában arra buzdított, hogy az egyház közösségként legyen jelen a világban, ne zárványként. Említést tett az ébredési mozgalmak múltbéli tanulságairól, végül Ravasz László egykori püspök gondolatát idézte: „A missziót egyháziasítani, az egyházat missziósítani kell.”

A nap második része a jogszabály-azonosításokról és törvénymódosításokról szóló előterjesztéssel kezdődött. Szólláth Bernadett zsinati jogtanácsos ismertette az úgynevezett salátatörvény tervezetét, amely több egyházi jogszabályt érint, köztük az alkotmány-, a gazdálkodási, a nyugdíj- és a felsőoktatási törvényt. Részletesen kitért az egyes paragrafusok technikai módosításaira, az új rendelkezések beemelésére, valamint a meglévő szabályok pontosítására.

Az alkotmánytörvény esetében – az első olvasat alapján – a módosítások között szerepelt a jegyzői tisztség tartalmának és választásának pontosítása, a kántori szolgálat átmeneti betöltésének szabályozása, valamint az egyházkerületi határozatok kihirdetésének és fellebbezésének rendje. Első olvasatban az alkotmánytörvény módosítását az elhangzott kiegészítések alapján a Zsinat egyhangúlag elfogadta.

Az ülésen számos változást vitattak meg a nyugdíjtörvény módosításával kapcsolatban. Az eddigi öt helyett három év átlagjövedelme alapján számítanák a nyugdíj-kiegészítést, ami mindenkinek előnyösebb a jövedelmek növekedése miatt. Új elemként vezették be a temetési támogatást, amelyet a nyugdíjintézet tagjának halála esetén lehet igényelni, igazolt költségek alapján. A módosítások között szerepelt az is, hogy a nyugdíj megállapításáig tartó időszakban a lelkészek nyolcvanszázalékos nyugdíjelőlegre lesznek jogosultak.

Támogatta a Zsinat első olvasatban azt a felsőoktatási törvény módosításával kapcsolatos javaslatot is, amely kimondja, hogy a református felsőoktatási intézmények vezetőinek kinevezéséhez az illetékes egyházkerület közgyűlésének határozata szükséges.

A nap folyamán az első olvasatban elfogadott jogszabályokat a Zsinat második olvasatban is megtárgyalta és jóváhagyta.

Ezt követően több pontban foglalták össze az egyházi bíráskodásról szóló törvény koncepcióját. A vita során a többi közt az a javaslat fogalmazódott meg, hogy az eljárás ne csupán világi mintát kövessen, hanem bibliai és testvéri alapokon álljon. Emellett felmerült még a költségek, az elszámoltathatóság és a felelősség kérdése, különösen az eljárások indításával kapcsolatban. A javaslatok ősszel kerülhetnek első olvasatba, addig folytatódik az egyeztetés és az előkészítő munka.

Az ülésen Bruckner László, az MRE Oktatási Szolgálatának főigazgatója vázolta az új oktatásfejlesztési stratégia alapjait. Társadalmi és missziós kontextus alapján a református iskolák tanulóinak egyre nagyobb hányada nem kapcsolódik gyülekezeti vagy felekezeti közösséghez. Az óvodások és iskolások családjának – korábbi kutatási adatok szerint – több mint fele teljesen egyházon kívüli. A főigazgató közölte azt is, hogy a református iskolák hozzáadott értéke kiemelkedő, különösen a hátrányos helyzetű tanulók előrehaladásában. Ez nemcsak mérhető, de versenyelőnyt is jelent más intézményekkel szemben.

A főigazgató a stratégiai célokkal összhangban öt beavatkozási területet nevezett meg: fenntartói struktúra, az oktatás minősége, hitéleti nevelés, pedagógusképzés és szakképzés. A hozzászólások és javaslatok után a tagok egyhangúlag elfogadták a stratégia előkészítőjének a beszámolóját és felkérték a főigazgatót a koncepció őszi előkészítésére.

Mészáros László protestáns tábori püspök összefoglalta a 2024-es évet, kiemelve, hogy a honvédségi szolgálat igénybevétele nőtt mind tervezett, mind pedig a váratlan események kapcsán. Hangsúlyozta a katonai zarándoklatokat és a nemzetközi protestáns tábori lelkészi kapcsolatok fontosságát. A Zsinat egyhangúlag elfogadta a beszámolót.

A továbbiakban Gér András zsinati tanácsos bemutatta a tíz zsinati szakbizottság összefoglaló beszámolóját. A Zsinat ezeket is elfogadta.

Ezt követően a zsinati tanácsos ismertette a 2026. évi kötelező perselyadomány kedvezményezettjéről szóló javaslatot. A hagyományos rend szerint a Zsinat minden évben meghatározza ugyanis, hogy október utolsó vasárnapján melyik egyházközség, intézmény vagy cél javára gyűjtenek perselyadományt a Magyarországi Református Egyházban. A határozati javaslatot ellenszavazat és tartózkodás nélkül, egyhangúlag fogadta el a Zsinat, amely szerint a Semjéni Református Egyházközség (Tiszáninneni Egyházkerület) javára fognak gyűjtést hirdetni.

A Zsinat döntött a 2025. évi pedagógiai, diakóniai, valamint lelkészi díjakról is.

A lelkészi elnök zárszavában sikeresnek nevezte a zsinatot, a záróének után pedig áldással bocsátotta útjukra az egybegyűlteket.