Ravasz László egész alakos köztéri szobrot kap Leányfalun, ahol élete utolsó két évtizedét töltötte. Kutas László szobrászművész alkotásának leleplezésével egy időben emlékházat, egyházi gyűjteményt és rendezvényközpontot is avat a helyi közösség, az intézményt a református püspökről nevezik el. Szlávik Róberttel, a leányfalui református gyülekezet gondnokával beszélgettünk.
Egyre többen tudják, hogy ki volt Ravasz László, milyen jelentősége volt egyházunk történetében, miért volt ő igazán nagy formátumú személyiség abban a zivataros 20. században. De mit üzen életével a ma emberének?
Ravasz László nem volt könnyű helyzetben a maga idejében, hiszen két totalitárius eszmerendszerrel is szembekerült hosszú élete során. Rengeteg kritika, sőt üldöztetés érte a döntései, a hite, a kiállása miatt. Ez a hit, ez a kiállás, az ezekből fakadó nagyszerű életpálya példát mutat a ma élő református embernek. Ma is hatalmas erőkkel állunk szemben, amelyek ha az üldöztetés eszközével egyelőre nem is, de a korábbinál talán körmönfontabb és éppen ezért a lélek számára sokkal veszélyesebb módon próbálják elvonni a figyelmünket az igazán fontos értékekről. Nyílt és alattomos támadások mindig is lesznek a keresztyének ellen, de ha nem lenne így, akkor kellene csak igazán átgondolnunk, hogy valóban jó úton járunk-e, valóban azt tesszük-e, amit az Úr akarata diktál. Hiszen csak azokat fogja támadás érni, akik próbálnak megállni a hitben. Nem véletlenül választottuk a szoboravató ünnepség meghívójának mottójául ezt a Ravasz Lászlói-i mondatot: „Így kellett nekem állanom az ellentmondások és válságok századában, világnézetek pergőtüzében, egy ország érdeklődése és kritikája mellett majdnem ötven esztendeig.” Ma sem más a helyzet.
Ravasz László
Programinformáció
A szoboravatásra és az intézmény átadására április 23-án délután 3 órakor kerül sor Leányfalun, a Móricz Zsigmond út 124. szám alatt. Az eseményen ünnepi beszédet mond Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke, köszöntőt mond Kató Béla erdélyi püspök és közreműködik a bánffyhunyadi református gyülekezet kórusa.
Nemcsak szobrot avatnak, hanem emlékházat, egyházi gyűjteményt, rendezvényközpontot is. Melyiknek mi lesz a feladata?
A bőrgyáros Klein család egykori villája, amely jelenleg önkormányzati tulajdon, a háborút követő államosítás után egy ideig pártüdülőként, később gyermekintézményként működött, végül hosszú ideig lepusztulva állt a falu közepén. Az évek során több ötlet is volt a hasznosítására, de egyik sem nyert széles társadalmi és megfelelő anyagi támogatást. A jelenlegi hármas funkció biztosítja az intézmény fenntarthatóságát. A rendezvénytérben egyházi és céges konferenciákat, esküvőket, lakodalmakat tarthatnak, a kiállítótérben művészeti alkotásokat mutatunk be, a Ravasz László-emlékkiállítás a villához hozzátoldott modern épületrészben, az úgynevezett Kockában kap helyet, a tetőtérben pedig Puszta Sándor helyi katolikus papköltő hagyatékából rendezünk kiállítást.
Szlávik Róbert, a leányfalui református gyülekezet gondnoka
Egy Ravasz-szoborról tudunk a Kárpát-medencében. Honnan jött az ötlet, hogy itt is legyen egy?
A leányfalui gyülekezet pótpresbiterétől, Gulyás Gézától. Ő javasolta, hogy állítsunk végre egész alakos szobrot a püspöknek, lehetőség szerint köztéren, és hát hol máshol, ha nem Leányfalun, ahol amúgy is ápolják az emlékét. Már a községi könyvtár és egy utca is Ravasz László nevét viseli, de van még egy kezdeményezésünk: szeretnénk, ha a szobor körül kialakított terecske önálló besorolást kapna, és az is róla lenne elnevezve.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!