Példaképek, akikre fel lehet nézni

Amíg az anyák napja már az 1920-as évek végétől hivatalos iskolai ünnep volt Magyarországon, addig az apák napja csupán a kétezres évek elején kezdett beszivárogni a hazai köztudatba, azóta viszont egyre népszerűbb. Nem egy olyan oktatási intézmény van – köztük református fenntartású is –, amely valamilyen formában megünnepli az édesapákat.

Az apák napja az anyák napjához hasonlóan az Amerikai Egyesült Államokból származik, szintén a 20. század elejéről, csak gyorsabban elterjedt a világban. Az ünnep szülőhazájában – ahogyan a legtöbb országban – június harmadik vasárnapján méltatják az apaságot és az apák családban betöltött szerepét. Érdekesség, hogy ehhez a naphoz közel nem a virágboltok forgalma növekszik, hanem a műszaki cikkeket és a szerszámokat árusító üzleteké. A dátum nincs kőbe vésve, Olaszországban, Portugáliában, Spanyolországban például március 19-én, Németországban mindig áldozócsütörtökön, a Skandináv-félsziget országaiban pedig november második vasárnapjára szervezik. Magyarországon még nem hivatalos ünnep, de akik tartják, igyekeznek június harmadik vasárnapjához közel megemlékezni róla. Ez alól is akadnak azonban kivételek.

Apa-gyermek fekvőtámasz a Kecskeméti Református Pálmácska Óvodában

Apa-gyermek fekvőtámasz a Kecskeméti Református Pálmácska Óvodában

Fotó: Kalocsai Richárd

Egy nap az édesapákkal

Ilyen kivétel a Kecskeméti Református Pálmácska Óvoda, ahol évek óta októberben köszöntik az édesapákat. – A felvetés egy apukától származik, aki az egyik anyák napi ünnepség után kérdezte meg: „Mikor lesz az önök óvodájában apák napja?” Elgondolkodtam egy pillanatra: miért ne lehetne az édesapákat is köszönteni, megemlékezni róluk? Hiszen ők is családtagok, ők is részt vesznek a gyermekek nevelésében – idézi fel a kezdeteket a Pálmácska-óvoda intézményvezetője, Simon Andrásné Marika. Tapasztalatai szerint a gyermekeknek örömteli pillanat, amikor édesapjuk is beléphet a csoportszobába, és azokkal a játékokkal játszhatnak együtt, amelyekkel ők naponta elfoglalják magukat, valamint bemutathatják neki a többieket. – Az apák szerepét is hangsúlyozni kell és munkájukat meg kell köszönni, dicsérni, akár az anyákét. Tudatni velük, hogy ők is nagyon fontosak nekünk. Ők azok, akik – legfőképpen a fiúk, mellettük pedig az egész család számára – példaképek, akikre fel lehet nézni. Szerepük az is, hogy biztonságot, szeretetet nyújtsanak – mondja Simon Andrásné Marika.

Simon Andrásné Marika

Simon Andrásné Marika szerint az apák szerepét is hangsúlyozni kell és munkájukat meg kell köszönni, dicsérni, akár az anyákét

Fotó: Kalocsai Richárd

Apaszerep

A Kispest-Központi Református Egyházközség lelkipásztora ötgyermekes családapa. Huszonhárom éves volt, amikor felesége, Judit várandós lett első babájukkal. – Természetesen én is készültem az apaszerepre. Tudtam, hogy ha családom lesz, akkor nekem kell majd mindent elrendeznem, ez az én felelősségem lesz – idézi fel Harkai Ferenc Csaba. Példaképe volt két nagyapja és édesapja, aki 1973 és 1980 között a Tázlári Református Egyházközség, majd 1980 és 2005 között az Érdligeti Református Egyházközség lelkésze volt. – Édesapám a különböző hivatalokba és a bankba is elvitt magával ügyeket intézni, sőt a bevásárlást is együtt intéztük. Felkészülés volt ez a későbbi önálló életemre, hogy megtanuljam, miként kell végezni, szemmel tartani ezeket a dolgokat. Olyan apák mintái vannak előttem, akik törődtek a családjukkal. Szerintem ez a leginkább meghatározó.

Harkai Ferenc Csaba megvallja: állandó feszültség az életében, hogy nem tud elég időt tölteni a gyermekeivel. – Ez nagyon fontos. Főleg akkor, amikor még kicsik. Visszahozhatatlan ez az időszak. Gyorsan nőnek, és hamar eljön az az időszak, amikor már nincs annyira szükségük a szüleikre. Törekszem arra, hogy a két kicsivel elég minőségi időt töltsek együtt. Meg kell találni azt a tevékenységet, amelyet végezve a gyerekünk szívesen tölti velünk az idejét.

Hiányzó férfiak

Fodorné Ablonczy Margit lelkipásztor és családterapeuta szerint a Bibliában szereplő apakép elsősorban Isten atyai mivoltából indul ki, gazdag jelentésárnyalattal: gondviselő, szeretetteljes, irgalmas, erős, igazságos. Ennek tükre, hogy első istenképünk saját apánkról mintázódik, akiben önkéntelenül ezeket a tulajdonságokat keressük. A nemzedékek sorában azonban sokféle visszaélés történt az „apai szigor” nevében: hatalmaskodás, tehetetlenség, irgalmatlanság – részletezi, majd Isten féltőn szerető mondatait idézi, amelyeket a második parancsolatban helyez a szívünkre: – „Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem és megtartják parancsolataimat.” (2Móz 20,5–6) Meggyőződésem, hogy ezek a mondatok a múltra, a jelenre és a jövendőre nézve is fontos mondanivalóval bírnak. Minden tettünk következményekkel jár. Ezek az utódaink számára fájdalmasak lehetnek – érdemes figyelembe venni, hogy nemcsak a jelenért, hanem a jövendőért is felelősséggel tartozunk. – A férfiak szerepe az Isten képviselete – folytatja a terapeuta, majd azonnal hozzáteszi, hogy ezt a képviseletet a férfiak csak a nőkkel együtt tudják megélni, megvalósítani: – Olyan férfiakra van szükség, akikre fel lehet nézni, mert megtanultak szembenézni a dolgokkal. Olyanokra, akik vállalják a döntést és a következményeket, akárcsak Mózes. Akik Dánielek az imádságban és az oroszlánokkal való szembenézésben. Olyanokra, akik viselik a „lelki fegyverzetet”, és küzdenek a rájuk bízottakért (Ef 6,10–18). Fodorné Ablonczy Margit arra buzdít, vállaljuk mindannyian szerepünket, felelősségünket abban, hogy a férfiak, az édesapák megélhessék szerepüket: – Ünnepeljünk – tettekkel. Emlékezzünk – méltósággal. Beszéljünk – igazsággal. Neveljünk férfiakat, akik a hétköznapok hősei az áldozatkészségben és a kiállásban, mert nem könnyű korszak következik, nagy szükség lesz az igazi férfiakra.

A teljes riportot elolvashatják a Reformátusok Lapja lefrissebb számában, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a gyülekezetekben és az újságárusoknál!