A mai, még mindig vírusokkal és szomorú, illetve életnehezítő ráadásként egy, a közelünkben zajló háborúval, s az embereket hőséggel gyötrő időszakban nem csoda, ha sok felelőtlen ítélkezés, vétlenekbe maró tévhit is terheli életünket. Az egyik közülük különösen is fájdalmas és veszélyes: a hit és a tudás szembeállítása.
Idézzük fel ebben a kérdésben mindenekelőtt Péter apostol második levelének oly gyakran mellőzött szavait: „...a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, a tudomány mellé pedig mértékletességet...” (2Pt 1,5–6, Károli-ford.) Ennek a ma fokozottan érvényes üzenetnek a fordítottját manapság gyakran érezhetjük, minden alkalommal, amikor fejünkre olvassák, hogy egy képzett ember nem lehet igazi hívő. De szakadjunk el most egy kis időre a mától, az aktualitásoktól, hiszen – hála Istennek – éppen fő kutatási területem, a puritán irodalom száma és jelentősége szerint is óriási, 468 könyvet termő szerzője egész életében e péteri levél üzenetének szellemében munkálkodott. A bostoni születésű Cotton Mather (1663–1728) neves ároni család sarjaként jött a világra, a kálvini eszmékkel rokonszenvező lelkész nagyapa és apa utódaként. Tudományos fokozatait a neves Harvard egyetemen szerezte, s először apja, Increase Mather segédlelkésze, majd ugyanennek a puritán bostoni gyülekezetnek a vezető papja lett. Teológiai tanulmányai mellett orvosi könyveket is szép számmal forgatott, eleinte azért, hogy papi hivatását akadályozó dadogásából kigyógyuljon, majd abból a nemes célból, hogy segítse egy, a salemi boszorkányperek idején sok lelki traumát elszenvedő tizenhárom éves kislány felépülését, aki bár nem a vádlottak, de a lélektani áldozatok egyike volt. Leghíresebb könyve ugyan a Magnalia Christi Americana című, az Újvilág egyháztörténetét összefoglaló munka, jelen témánk szempontjától azonban a Gazdagodó ismeretek és elmélyülő hit (1712) a különösen fontos, illetve a két évvel korábbi Esszék a jócselekedetről. Ennek egyik mondatát érdemes angolul is, magyarul is idéznünk: „A Workless Faith is a Worthless Faith”, azaz: „A dologtalan hit értéktelen hit.”
Ha a nagycsaládos és számos gyermeke halálát megélni kénytelen Cotton Mather a hit harcai közben nem tartja fontosnak a tudás, a tudomány dolgait is, akkor az 1721-ben Bostonban dühöngő pestisjárvány ezt az amerikai hit-végvárat könnyen tömegsírrá változtathatta volna. De nem így történt, mert két hívő és okos szövetséges, Zabdiel Boylston keresztyén orvos és egy megtért egykori rabszolga, Onisemus (a Hasznos) tanácsait figyelembe véve, a helybéli orvostársadalom idegenkedését félretéve, ők hárman legyőzték a konzervatív gyógyítói elit ellenkezését, s diadalmaskodtak a járvány fölött is. Boylston doktor a medicina embereként, Onisemus tapasztalt néger bennszülöttként, Cotton Mather pedig a hitre és tudásra tekintve segített az embermentésben. Cotton egyébként nem csak vészhelyzetben foglalkozott egyszerre a test és a lélek dolgaival. Bizonyítja ezt egyik fontos könyve, amelyben a gyermeket váró asszonyoknak segített, a lelki szempontok mellett a testieket is figyelembe véve. E mű címe: Erzsébet az ő szent visszavonultságában (1710). A széles körben ismert, mindmáig gyakran elemzett „kismama-életvezetési” könyvben többek között egy nagyon szép gondolat olvasható: „Ó, engedd, hogy Szentlelked most korai lakozást vegyen benne (tudnillik a magzatban!). Ó, formáld és töltsd el, tedd dicsőségedet hirdető örök hangszerré a világban.” A főleg hitéleti tanácsokat tartalmazó könyvben vannak életmódot-táplálkozást érintő részletek is. Végül ne feledjük Péter harmadik kulcsszavát, a mértékletességet: hitünk és tudásunk akkor lehet igazán embertársaink javára, ha kellő önmérséklettel szolgáljuk őket! Azaz: gőg és fölény nélkül.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!