Sokan nem gondolják, milyen nehezített pályán mozognak a hajléktalanellátásban dolgozók. Gyakran erőszakos, részeg, káromkodó emberekkel kell szót érteni, segíteni őket. Idén harmincéves a református egyház hajléktalanmisszióját működtető Tiszta Forrás Alapítvány. Márkus Gábor, a missziót vezető református lelkipásztor azt mondja, hálás, hogy az elmúlt három évtizedben számos ember életét segíthették.
A működésük három évtizedes történetében mit tart a legfontosabbnak?
Ez a szolgálat az életmentésről szól. Amikor elkezdtük a szolgálatunkat, szerény kis szervezet voltunk a fővárosi hajléktalanellátásban, azonban soha nem álltunk meg, folyamatosan fejlődtünk. Rozoga kis házban kezdtük meg a szolgálatunkat a feleségemmel. Tizenhárom évvel ezelőtt egy pályázatnak köszönhetően új nappali melegedőt építhettünk, és a hajléktalanszállónk is megújult. Évente 1200 ember fordul meg nálunk, akiket elérhetünk Isten Igéjével.
1992 óta hirdeti Jézus szabadítását a Tiszta Forrás Alapítvány a hajléktalan és az alkoholfüggő embereknek. A Magyarországi Református Egyház 1997-ben fogadta be a missziót, amelyet Márkus Gábor lelkipásztor, a Gondoskodás az emberért díj és a Dobos Károly lelkészi díj kitüntetettje vezet. A budapesti Üllői úti hajléktalanszálló nyáron harmincöt, télen negyvenhét hajléktalant fogad be, míg a nappali melegedőt százhúszan használhatják. A szolgálat harmincéves működéséért június utolsó vasárnapján adtak hálát.
Miben tud mást nyújtani a református hajléktalanellátás, mint az állami?
A szolgálatunk esszenciája az evangéliumi közösség, munkatársaink diakóniai attitűddel foglalkoznak a kliensekkel. Ebben a szolgálatban rengeteg nyomorúsággal találkozunk. A hajléktalanok között számtalan agresszív, minősíthetetlenül viselkedő ember van, akik támadják a dolgozóinkat. Ezt a terhet nem könnyű elhordozni.
Mit tudnak ilyenkor tenni?
Meg kell érteni, hogy a hajléktalan emberek szíve és lelke nincs rendben, ezért nem egészséges a gondolkodásuk sem. Nálunk aranyszabály, hogy részeg emberekkel nem vitatkozunk. Azokon tudunk segíteni, akik akarnak tenni önmagukért. Mi hozhatja ki a hajléktalanokat a nehéz helyzetükből? A munkatársaink rengeteget segítenek, ruhát, ételt, jó szót adnak, munkahelyet szereznek, azonban a hajléktalan belső elszántsága és elköteleződése nélkül nincs változás. Sokan nem is akarnak meggyógyulni, szabályokat betartva élni, nem véletlen, hogy országosan csak hetvenszázalékos a hajléktalanszállók kihasználtsága.
Márkus Gábor, a református egyház hajléktalanmissziójának vezetője.
Hogyan lehet az elszánást erősíteni?
Minden reggel áhítatot tartunk, szerdánként evangéliumi közösségben vagyunk, és évente négynapos gyógyító programot szervezünk, hogy segítsük azokat, akik komolyan szeretnék, hogy változzon az életük. A hajléktalanoknak föl kell ismerniük, hogy a fedélnélküliség, a család és a pénz hiánya csupán a következménye annak a gondolkodásnak, amit képviselnek. Az elmúlt harminc évben nem találkoztam olyan hajléktalannal, aki önhibáján kívül került volna az utcára. A gyógyító héten az igemagyarázatok, az életviteli előadások segítenek abban, hogy fejlődjenek gondolkodásukban és hitükben.
Vannak jó példák?
Sokan visszaesnek, de vannak megváltozott életek. A közelmúltban összefutottam a pályaudvaron egy fiatalemberrel, aki megszólított, de nehezen ismertem meg. Öltönyt viselt, ápolt, rendezett volt a külseje, két kisgyerekével és a feleségével várta a vonatot. Korábban a hajléktalanszállónkon lakott, de folyamatosan italozott, és emiatt kiraktuk. Ezen a ponton kezdett el gondolkodni az életéről: „Te jó ég, én még a hajléktalanszállón sem felelek meg?” Eszébe jutott a tékozló fiú története, erőt vett magán, és megváltoztatta az életét. Isten kompetenciája, hogy kivel tesz csodát. Hálásak vagyunk, hogy sok szabadulástörténettel találkozhattunk a szolgálatunk alatt
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!