A Reformátusok Lapja a közelmúltban interjút készített Harangozó László megválasztott délvidéki (szerbiai) református püspökkel. A kérdésre, hogy mikor kerül sor a felszentelésére, azt felelte: „Október 14-én lesz, a dátum már biztos, a helyszínt még nem sikerült megtalálni. Az utóbbi években több templomunkat is felújítottuk – ünnepi alkalom lenne, ha összekötnénk a hálaadást a beiktatással.” Nem szólt róla, de különös aktualitása ennek az eseménynek, hogy kilencven évvel ezelőtt iktatták be az első délvidéki püspököt, Ágoston Sándort. Rögös volt az út, amíg erre egyáltalán sor kerülhetett.
Az itteni reformátusság kényszerű önállósodása az első világháború lezárását követően kezdődött: alig ült el a csatazaj, amikor seregszemlére gyűltek össze az alsó-baranyai, bácsi, bánáti, szlavóniai gyülekezetek képviselői. Áttekintették helyzetüket, és a megüresedett esperesi tisztre megválasztották Kontra János (1858–?) csúzai lelkészt. Ő viszont két év múlva lemondott, így a következő tanácskozáson a frissen megalakult – a bácskai, bánáti, szerémségi és drávaszögi gyülekezeteket, valamint a szlavóniai és muravidéki református diaszpórákat magában foglaló – Szerb–Horvát–Szlovén Királysági Református Egyházmegye új vezetőt választott Klepp Péter torzsai (1884–1927) lelkipásztor személyében. Nehéz időszak volt ez, a megfeszített munka és a ránehezedő terhek hamar felőrölték a fiatal főesperes szervezetét. Öt esztendővel a megválasztása után hirtelen elhunyt. Utóda barátja és harcostársa, Ágoston Sándor bácsfeketehegyi lelkipásztor lett.
Ágoston Sándor (1882–1960) Kórógyon kezdte meg a szolgálatát segédlelkészként, majd ugyanitt rendes lelkész lett. 1917-ben Eszékre ment át, de két év múlva visszatért Kórógyra. 1921-ben a szülőfalujába hívták meg lelkésznek, a halálig ott működött. 1928-ban lett a Jugoszláv Királysági Református Egyház főesperese, majd 1933-tól első, a szerb hatóság által is elismert, hivatalosan beiktatott püspöke.
Amikor 1942-ben a Délvidék visszatért az anyaországhoz, a bácskai és a drávaszögi reformátusság egyházszervezetileg a Dunamelléki Református Egyházkerületbe tagolódott be. A második világháború lezárása után az újraalakuló Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház élére ismét Ágoston Sándor állt. Akik ismerték őt, becsülték puritánságát, remek szervezőkészségét. Kiváló igehirdetőként tartották számon. Halála előtt még megírta kortörténeti szempontból rendkívül érdekes önéletrajzi írását. Alakját Orosz Attila bácsfeketehegyi lelkipásztor örökítette meg nagyszerű kötetében, amely Egy püspök élete címmel jelent meg.
A második világháború idején a délvidéki reformátusság szétszóratott. A bácskai és drávaszögi gyülekezetek visszatértek a Dunamellékhez, ám a szlavóniai és bánsági reformátusok a megváltozott politikai határok miatt átmeneti önállóságra kényszerültek.
Mivel a Bánság német katonai igazgatás alatt állt, az itteni reformátusok megalapították a Bánáti és Szerbiai Református Keresztyén Egyházat, ennek püspökévé pedig Gachal János (1881–1944) torontálvásárhelyi lelkipásztort, a Keleti Református Egyházmegye addigi esperesét választották meg. Gachal püspök Szatmárnémetiben töltött segédlelkészi éveit követően Mikolára, majd Pancsovára került lelkésznek. Innen hívta meg 1922-ben lelkipásztorának a debeljacsai (torontálvásárhelyi) gyülekezet. Szerteágazó lelkészi szolgálata mellett tevékeny szerepet vállalt a falu társadalmi életében is. Emiatt 1944 őszén a szerb partizánok ismeretlen helyre hurcolták, majd kivégezték. Életéről, mártírságáról szól Matuska Márton Megvert pásztorunk című könyve.
Ahogy a Bánságban, úgy a Független Horvát Államban is önszerveződésre kényszerültek az ott rekedt reformátusok. Gyülekezeteik zömében Szlavónországban voltak, de éltek reformátusok Zágráb környékén is. Az egyházmegye élén ekkor Stadler Géza (1873–1943) rétfalusi esperes-lelkész állt, aki 1941-től hamarosan bekövetkező haláláig főesperesként irányította az egyházat. Stadler főesperes 1910-ben Becsmenbe került helyettes lelkésznek, innen Nyékincára ment át, ahonnan 1916-ban Rétfalura hívták meg rendes lelkipásztornak. 1933-tól volt a Nyugati Református Egyházmegye esperese.
Az Ágoston Sándor halálával megüresedett püspöki tisztre a gyülekezetek 1961-ben Csete K. István (1907–1996) pacséri lelkipásztort választották meg. Őt kápláni éveit követően 1935-ben Kórógyra hívták meg lelkipásztornak, ahonnan 1937-ben hívta meg rendes lelkészéül a pacséri gyülekezet. Egészen a nyugdíjba vonulásáig szolgált itt. Mielőtt az országos egyház püspökévé választották, a Bácskai Református Egyházmegye esperese volt. Püspöki tisztét huszonegy esztendőn keresztül viselte. Nevéhez fűződik az egykori református árvaház épületének konferencia-központtá alakítása.
Amikor Csete püspök letette szolgálatát, utódjául Kocsis Antal (1916–1991) vojlovicai (hertelendyfalvi) lelkipásztort választották meg. Ő Pancsován, Újvidéken, majd Várdarócon volt segédlelkész, 1941-től Harasztiban helyettes lelkész, majd megválasztott lelkipásztor. 1945-ben Nagykikindára ment át, innen hívta el lelkészének a hertelendyfalvi gyülekezet, ahol haláláig szolgált. Püspöki hivatalát gyakorlatilag át sem vette, váratlanul lemondott tisztségéről. Új választást írtak ki, ennek eredményeként a püspök Hodosy Imre (1919–1996) feketicsi (bácsfeketehegyi) lelkipásztor lett.
Hodosy püspök várdaróci segédlelkészi, majd újvidéki beosztott lelkészi kirendelése után a daruvári szórványközpontba kapott kinevezést. Innen hívta meg 1949-ben másodlelkészének az újvidéki gyülekezet. 1959-ben a szülőfalujába hívták haza, ahonnan két év múlva Feketicsre választották át. 1982-ben lett a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház püspöke, tisztét haláláig viselte. Kiváló igehirdető volt, élete és buzgósága sokak számára lett példaértékűvé. Nehéz időkben, nagy hűséggel végezte szolgálatát.
Mind az országos egyházi, mind a feketicsi gyülekezeti szolgálatot Csete-Szemesi István (1937–), az egykori püspök, Csete K. István fia, addigi debeljacsai (torontálvásárhelyi) lelkipásztor „örökölte meg”. Csete-Szemesi István szolgálatát Pacséron kezdte, innen 1968-ban a maradéki gyülekezet hívta meg lelkészének. 1970-ben Torontálvásárhelyre választották át, majd 1997-ben Bácsfeketehegyre ment lelkésznek, miután püspökké is megválasztották. Tisztét 2012-ig, nyugdíjba vonulásáig viselte.
Közben Jugoszlávia széthullott, vele együtt az itteni református egyház szervezete is átalakult. A független Szlovénia és Horvátország megalakulását követően a Muravidéken rekedt híveket az őrségi református lelkészek vették szárnyaik alá, míg a Horvát Köztársaság területére szakadt reformátusok 1993-ban megalapították a Horvátországi Református Keresztyén Egyházat, amelynek első püspöke Lángh Endre (1930–) vinkovcei lelkész lett.
Lángh Endre 1953-ban Tordincire kapott segédlelkészi kinevezést, majd ugyanitt megválasztott lelkipásztor lett. Később átment Vinkovcébe, és innen gondozta a tordincei, valamint a Pozsega-völgyi reformátusokat. Nyugdíjazásáig, 2011-ig volt a Horvátországi Református Keresztyén (Kálvini) Egyház püspöke.
A délszláv polgárháború lezárása után meghasonlás támadt az itt élő reformátusok között, ezért alakult meg 1999-ben a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház. Ennek szuperintendensévé K. Kettős János (1955–2022) kopácsi lelkészt választották meg. Ugyanebben az időben váltak ki a Horvátországi Református Keresztyén (Kálvini) Egyház horvát ajkú reformátusai, és alakították meg a Horvátországi Protestáns Református Keresztyén Egyházat. Püspökük Jasmin Milić (1969–) tordincei lelkész lett.
A Horvátországi Református Keresztyén (Kálvini) Egyház 2011-ben Csáti Szabó Lajos (1954–) laskói lelkipásztort, (dél-)baranyai esperest választotta meg püspökké. Csátit laskói és pacséri segédlelkészi évét követően 1980-ban a laskói gyülekezet hívta meg rendes lelkészének, ahol nyugdíjazásáig szolgált. Ő gondozta egy ideig a várdaróci és a Muravidéken élő reformátusokat is. Püspöki tisztét 2017-ig viselte.
2012-ben belső meghasonlás következtében Szerbiában önálló református egyháztest jött létre Református Keresztyén Egyház néven, ennek püspöke Botos Elemér újvidéki lelkész lett.
Csete-Szemesi püspök nyugdíjba vonulását követően 2013-ban Halász Béla (1955–) hertelendyfalvi lelkészt választották meg a Szerbiai Református Keresztyén Egyház élére. Ő 1988 óta látja el a lelkipásztori szolgálatot Hertelendyfalván, előbb exmisszusként, majd megválasztott lelkipásztorként. Innen gondozza a dél-bánáti szórványközösségeket is. A püspöki hivatalt 2023-ban tette le.
2017-ben Horvátországban volt püspökválasztás: Csáti-Szabó Lajost Szenn Péter Harasztiban szolgáló lelkész váltotta az egyház élén, ezzel ő lett a Horvátországi Református Keresztyén (Kálvini) Egyház harmadik püspöke.
A Szerbiai Református Keresztyén Egyházban nemrég lezajlott általános tisztújítás során a gyülekezetek Harangozó László szabadkai lelkésznek szavaztak bizalmat a püspöki tisztségre, aki a teológia elvégzése után Bácsfeketehegyen lett káplán, majd másodlelkész. 2013-tól Verbászon és társegyházközségeiben volt lelkipásztor, innen hívták át 2017-ben Szabadkára, ahol jelenleg is szolgál. Püspökké választásával új korszak kezdődik a szerbiai reformátusok életében, amely remény szerint elhozza a többek által áhított lelki megújulást, az itteni gyülekezetek hitbeli és számbeli megerősödését.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!