Randiappok útvesztőjében

Magától értetődőnek tűnhet, hogy hívő fiatalként először a saját gyülekezetünkben keresünk ismerkedési lehetőséget. Sokan azonban hamar egyedül találják magukat az ifjúsági csoportjukban, mivel a korosztályukban rajtuk kívül már mindenki párkapcsolatban él. Nem ritka, hogy a keresztyén fiatalok – a társadalmi átlagtól eltérően – már a húszas éveik elején összeházasodnak, akár néhány hónapnyi együttjárás után. Mivel a házasság új életszakaszt jelent, előfordulhat, hogy egyre kevésbé vesznek részt a gyülekezet ifjúsági közösségeiben. Ez természetes folyamat, azonban még inkább felerősítheti az egyedülálló társaik elmagányosodását a gyülekezetekben.

Ifjúsági konferenciák, csendesnapok és keresztyén fesztiválok is kínálnak alkalmat arra, hogy találkozzunk velünk egykorú és hasonló értékrendűekkel. A legtöbb egyetemen működnek ificsoportok, és az egyházi kollégiumok is nagy gondot fordítanak arra, hogy a fiatalok lelkileg biztonságos közösségben élhessék meg a hitüket. Gyakran ilyen helyszíneken, alkalmakon alakul ki egy-egy tartós kapcsolat. Természetes, hogy a párkeresési szándék is jelen lehet, amikor részt veszünk egy ifinapon vagy dicsőítő alkalmon, olykor mégis visszájára fordulhat a helyzet. Főleg nőként érezhetjük néha, mintha „húsvásáron” volnánk, ahol a szingli fiúk próbálják kipuhatolni, elérhetők vagyunk-e. A keresetlen közeledések sokakat el is tántoríthatnak az ilyen alkalmaktól, ha azt látják, hogy a többség nem is a lelki tartalom miatt érkezett, hanem rapid randi lehetőségeként tekint a rendezvényre.

Általános tapasztalat, hogy sokan csak akkor adnak esélyt a társkereső alkalmazásoknak, amikor az élő közösségekben való ismerkedés már kudarcot vallott. Számos ilyen platform áll rendelkezésünkre; a népszerű Tinder, a Hinge vagy a Bumble mellett léteznek keresztyén profilú alkalmazások is. Az innen-onnan hallott rémtörténetek és az online tér személytelensége sokakat első pillantásra elriaszt a regisztrálástól a randiappokra, és csak végső elkeseredésükben hoznak létre profilt. Mások párhuzamosan használják ezeket a személyes randizással, nyitva tartva az internetes ismerkedés alternatíváját. A lehetőség tehát adott – Isten mégiscsak a XXI. századba helyezett minket. Modern keresztyénként pedig miért is ne ismerkedhetnénk korszerű módokon? Egy társkereső alkalmazás jó lehetőséget nyújthat arra, hogy megismerkedjünk a saját közösségeinken kívül élőkkel. Ugyanakkor keresztyénként különböző dilemmák merülhetnek fel ezzel kapcsolatban. Használhatjuk-e ezeket hívőként? Mit mond a Biblia a randizásról? Feltüntessem a profilomon, hogy keresztyén vagyok? Kivel kezdjek el ismerkedni ezeken a felületeken? Az ilyen kérdésekhez is útmutatást nyújthatnak a Szentírás szavai.

Természetesen erre a kérdésre nem találunk direkt választ a Bibliában, sőt az udvarlásról, randizásról sem nyerhetünk sok információt belőle. Az Igét olvasva azonban erkölcsi iránytűt kapunk. Ez megmutathatja, milyen az az Istenhez méltó lelkület, amellyel harmonikus lesz a párkeresésünk. Megtudjuk például, mit gondol Isten a házasságról, a házastársak egymás iránti szeretetéről, kapcsolatáról – ilyen, biblikus kapcsolat keresésére érdemes elindulni online és személyes úton egyaránt.

Talán nem is csodálkozunk azon, hogy az online ismerkedés csak a sokadik választási lehetőség, mivel alapjaiban különbözik az organikus, személyes közegben való társkereséstől. Egyrészt kimarad az a lépés, hogy valaki bemutat minket egymásnak: míg a barátok vagy családtagok felelősséget vállalnak a potenciális partnerért, addig a társkeresőkön idegenekkel érintkezünk, ami akár veszélyeket is rejthet. Másrészt a digitális kommunikációt más nyelvi kódok jellemzik, mint az élőszóbeli beszélgetést – sokszor nem egy időben zajlik, hanem várnunk kell a másik válaszára (ennek időzítése üzenetet hordozhat). Emellett hiányoznak a nonverbális visszajelzések, vagyis nem látjuk az illető arckifejezéseit, testtartását, nem halljuk a hanghordozását, amelyek mind-mind árnyalják a mondanivalót. A hangulatjelek, írásjelek, ékezetek használata vagy éppen elhagyása szintén jelentést hordozhat, ezek értelmezése és használata azonban korosztályonként és még személyenként is eltér. Mindez rengeteg félreértelmezéshez és sikertelen kommunikációhoz vezethet, nehezítve az online ismerkedést.

De mi a helyzet a keresztyének számára létrehozott appokkal? Elméletileg sokkal nagyobb az esélye, hogy hozzánk hasonló értékrendűekre bukkanunk, és az interneten több történet is kering olyan hívő párokról, akik így ismerkedtek meg. Ezzel együtt ezek a társkeresők is ugyanolyan alapkoncepció szerint működnek, mint a világi társaik: akármelyik appot használjuk, ugyanolyan elidegenítő lapozgatni a profilok között, első benyomás alapján ítélve meg, valaki szimpatikus-e vagy sem. Ugyanúgy nehéz beszélgetést kezdeményezni, megnyílni saját magunkról, ezzel együtt pedig éppoly könnyű a virtualitásba burkolózva torzított (vagy akár hamis) képet mutatni magunkról. A keresztyén társkereső alkalmazások további árnyoldala, hogy olyan, egyébként nem hívő személyek is regisztrálnak rá, akik számára nem a lelki meggyőződés az elsődleges, hanem feltételezik, hogy a keresztyén nők és férfiak konzervatívabb értékrendűek – „normálisabbak” –, mint a nem vallásos emberek. Természetesen az ilyen kapcsolat sincs halálra ítélve, viszont előfordulhat, hogy nem azt kapjuk egy keresztyén társkereső alkalmazásban, amire számítottunk.

Érdemes tudatosítanunk magunkban: ezeken az alkalmazásokon is sokan keresnek alkalmi találkozásokat, elköteleződésmentes kapcsolatokat. A randiapp a „hookup culture” védjegyévé vált, a futó kalandokat és szexuális alapú kapcsolatokat előtérbe helyező kapcsolati kultúra elsődleges eszközeként. Az ilyen szándékokat általában feltüntetik a profilokon, vagy legalábbis (jó esetben) kiderülnek az első beszélgetés folyamán. Keresztyénként viszont az értékes, hosszú távú kapcsolat, a házasság az, amit keresünk, így érdemes megfontolni: tényleg itt akarunk ismerkedni?

A Biblia tanítását követő emberként elemi szűrőnek kell lennie, hogy a társkereső alkalmazásokon is hozzánk hasonló értékrendűeket keressünk. Pál apostol a korinthusiaknak is hangsúlyozta: „Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez?” Persze az, hogy valaki keresztyén, még nem jelenti automatikusan a kapcsolat sikerét – a hívők körében is akad mindenféle személyiség és értékrend. A közös alap viszont elengedhetetlen a tartós, szilárd kapcsolathoz; ebből akkor sem érdemes engedni, ha kevesebben érdeklődnek irántunk azért, mert vállaljuk a hitbeli meggyőződésünket a profilunkon. A felemás iga ugyanis magában hordozza azt a veszélyt, hogy nem a hívő fél felé billen a mérleg, hanem inkább mi leszünk azok, akik eltávolodunk Istentől.

Ahogyan a közösségi média felületeinek végtelen görgetésében elveszünk, ugyanígy hajlamosak vagyunk a végtelenségig pörgetni profilokat is. Bár a kíváncsiság is hajt bennünket, mégis rá kell jönnünk, mennyire személytelen és gyakran tárgyiasító ez a tevékenység – mintha csak egy étlapon válogatnánk, hogy melyik fogást találjuk ínycsiklandóbbnak. Ráadásul az online társkeresők felhasználói általában igyekeznek idealizált képet mutatni magukról, hogy minél több ember figyelmét felkeltsék, és ne vesszenek el a tömegben. Nem csoda, hogy külön iparág épült a „tökéletes” profilok készítésére, tele olyan tanácsokkal, amelyek segítségével már az első pillantásra megragadhatjuk a mások figyelmét. Az online térben megkísérthet minket is az, hogy behúzódjunk e virtuális személytelenség mögé. Azonban az interneten ugyanúgy felelősséggel tartozunk a szavainkért és a viselkedésünkért. Keresztyénként különösen fontos, hogy a profilunk ne csak minket, hanem Istent is képviselje. Azaz amit magunkról megosztunk – legyen az fotó, leírás vagy éppen üzenet –, legyen összhangban hitünkkel.

Talán mindenki tapasztalta már azt az érzést, hogy az online megosztott tartalmainkra érkezett válaszok, kedvelések mennyiségében mérjük a saját szociális értékünket. Az online társkeresés hasonló algoritmus alapján működik, hiszen különböző lájkolási módokon tudjuk a másik tudtára adni, hogy érdeklődünk iránta. Könnyen átcsaphat csalódásba, ha valakit nem lájkolnak vissza, kevesen hívják meg randira, nem írnak neki üzeneteket. Ez a kudarcélmény rendkívül romboló hatással lehet az önértékelésünkre és arra, hogyan viszonyulunk a társkereséshez. Ezt a tapasztalatot még inkább torzíthatják azok az appok, ahol bizonyos öszszeg ellenében jelentősen megváltozik a felhasználói élmény. Például bármennyi profilt lájkolhatunk (fizetés nélkül csak limitált számú lehetőségünk van), többféle szempont alapján válogathatunk a jelöltek között, és a saját profilunkat is többeknek dobja fel. Mindennek eredményeképpen még az is előfizet az adott alkalmazásra, aki eredetileg nem tervezte, hiszen így matematikailag is több esélye van arra, hogy megismerkedjen a leendő társával. Nehéz nem ösztönösen magunkra venni azt, mennyi figyelmet kapunk egy társkereső alkalmazásban, hiszen a többiektől érkező reakció végső soron a saját személyünket értékeli (legalábbis azt, amit megmutatunk belőle). Keresztyén fiatalként különösen fontos, hogy ne az online visszajelzések vagy kedvelések határozzák meg önértékelésünket. Isten szeretete és kegyelme az igazi mérce, ahogy Jeremiás próféta is emlékeztet: „Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.” Ez a gondolat minden helyzetben igaz, így az online társkeresés világában is.

A randialkalmazások használatában bölcsességre és megfontoltságra van szükség. Érdemes tájékozódni ezek működéséről, beszélgetni másokkal, milyen tapasztalataik vannak, így átgondolt döntést hozhatunk arról, ilyen úton akarunk-e ismerkedni. Ha pedig már regisztráltunk, legyünk éberek a különböző kísértések miatt, amelyek megkörnyékezhetnek minket! Ügyeljünk arra, hogy a virtuális térben is megmaradjunk hitbeli meggyőződésünk mellett! Ha elkezdenénk kacérkodni a gondolattal, hogy a többség szokásai szerint sodródjunk, jussanak eszünkbe Jakab apostol szavai: „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.” Ezt csodálatos ígéret követi: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt.” Az Úr jól tudja, egyedül gyengék vagyunk arra, hogy ellenálljunk a világi párkeresés csábításainak.

Készítsük fel magunkat: a randizás érzelmileg kimerítő folyamat, hiszen általában több randevúra is el kell mennünk ahhoz, hogy kialakuljon vonzalom vagy kötődés egymás iránt. Kérjünk ehhez Istentől türelmet, hogy ne uralkodjon el rajtunk a csalódottság és a kétségbeesés, ha nem ilyen módon kell megismerkednünk a társunkkal!