A reformáció nem örökölhető, azt csak Isten adhatja az embernek kegyelemből. Erről beszélt Molnár János, a Zsinat presbiteri elnöke a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának megemlékezésén. A protestáns felekezetek évről évre közösen ünneplik a hitújítást október 31-én a Reformáció Parkban.
Zenés megemlékezéssel zárult a reformáció hónapja Budapesten. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának rendezvényén Molnár János, a Zsinat presbiteri elnöke arról beszélt: az egyházat Istenre figyelve mindig meg kell újítani. – Míg a reformátori hittételek megtanulhatók, örökölhetők, addig maga a reformáció nem az, ez csak kérhető az Atyától, és ingyen, kegyelemből megkaphatjuk – mondta. Molnár János hangsúlyozta: minden egyes embernek magának kell észrevenni saját „de-formációját”, vagyis az Istentől való eltávolodását. És mindenkinek magának kell „re-formálódnia”, visszatalálnia Istenhez a Szentlélek segítségével – tette hozzá.
Molnár János, a Zsinat presbiteri elnöke
A presbiteri elnök a tékozló fiú példájáról beszélt a megemlékezőnek. Úgy fogalmazott: –A reformáció nem ott kezdődik, hogy „add ki a rám eső részt”, majd én tudom, mit kell vele kezdeni. A kisebbik fiú kérte, és meg is kapta örökségét, de mi lett vele? Megkaphatunk vagyont, hatalmat, tudást, de ha hátat fordítunk az Atyai háznak, eltávolodunk Istentől, elbizakodottá, gőgössé válunk, akkor mindent elveszíthetünk, erkölcsileg is elzüllhetünk. A reformáció, a „semper reformari” annál a felismerésnél és döntésnél kezdődik, hogy „visszamegyek az én Atyámhoz…” A döntés után pedig a tettek jönnek: megindulok hazafelé, Isten felé, vissza a forráshoz. – Molnár János hozzátette: reformátori örökségünk lehet tanbeli, amit Isten ajándékaként fogadunk elődeinktől. Amit megtanultunk, amit őriznünk és továbbadnunk kell utódainknak. És lehet lelkületbeli az örökség, ami nem örökölhető, mégis nem szűnhetünk meg Istentől kérni. Ez az az örökség, ami a hittételeket, az egykori reformációt örök reformációvá teszi.
Október utolsó napján a protestáns felekezetek évről évre közösen ünneplik a reformáció emléknapját, és ezen a napon emlékeznek meg az ellenreformáció áldozatairól. Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára köszöntőjében hangsúlyozta: a reformátorok nem új egyházat akartak létrehozni, hanem vallásjavító szándékkal a katolikus egyházat szerették volna megújítani.
Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára
Fischl Vilmos emlékeztetett: a reformáció tanításai ma is meghatározóak. Kiemelte a szentségek rendjének és a bűnbocsánat feltételeinek megváltoztatását és a reformáció kultúraformáló szerepét. Mivel a reformátorok a nép nyelvén, magyarul prédikáltak, és lefordították a Bibliát, nagymértékben hozzájárultak az írásbeliség és az olvasni tudás terjedéséhez. A MEÖT főtitkára arról is beszélt: az egyházszakadás mindig fájdalommal járt a történelemben. Reménység azonban Jézus főpapi imádságának gondolata: „…hogy mindnyájan eggyé legyenek…”
A megemlékezés végén a protestáns tagegyházak pásztorai kérték Isten áldását.