Reformáció Szendrőn: két évtizedes építkezés közösségben

– Amikor bejelentettem a családnak, hogy én teológiára szeretnék menni, akkor ezt nagy öröm fogadta, mert kiderült, hogy az én generációmban nincs olyan, aki református lelkipásztor, és így gyakorlatilag megszakadna ez a láncolat. Volt azonban egy komoly gond: ekkor én még nem voltam hívő ember, nem volt elhívásom, de nem sokkal később, a megtérésem után nagy kérdés volt, hogyan tovább – így emlékszik vissza Benke András a pillanatra, amikor arra az elhatározásra jutott, hogy ő márpedig Isten szolgája lesz.

Feleségével, Kingával tizenkilenc éve érkeztek Szendrőbe. A lelkész házaspárnak az a hivatása, hogy ne csak templomot, hanem hogy közösséget is építsenenek. – Egy átlagos, kissé szárnyaszegett gyülekezetbe érkeztünk. Isten azonban adott nekünk látást, mégpedig azt, hogy Szendrő egy élhető hely – mondja Benke András.

Az elmúlt csaknem két évtizedben a gyülekezet a fejlődés példájává vált. Megújult a XVIII. századi, műemlék harangtorony, újjászületett a református iskola, létrehozták a bölcsődehálózatot, a idősgondozó szolgálatot, és számos közösségi programot szerveztek. – Nekünk megadatott az, amiből, ha valaki csak egyet is kap a szolgálata során, már akkor is azt mondhatja, hogy sikerült valamit az Úrért tenni. Mindig azt kérem, hogy ne csak az infrastruktúra legyen meg, hanem a tartalom is, hogy jöjjön a Lélek, és adjon megtért, megszentelt életeket, mert ez az elsődleges cél, ami végett az összes többit is csináljuk – hangsúlyozza Benke András.

A lelkipásztori munka Szendrőn nemcsak a szószéken zajlik. – Minden szolgálatunk, minden intézményünk a gyülekezet épülését szolgálja. Tudva vagy tudatlanul, de mindannyian ennek a motorjai vagyunk – teszi hozzá Benke Kinga.

A fokozatosság és a kitartás jellemzi az elmúlt éveket. A 2010-es árvíz idején, amikor a település kétharmadát elsodorta a víz, a lelkipásztorok a közösség élére álltak. – Akkor forrt össze a lelkünk a szendrőiekével. Onnantól nemcsak lelkipásztorok voltunk, hanem szolgatársak – állapítja meg Benke András. Az árvíz utáni újjáépítésből született meg a házi segítségnyújtás, majd az idősek nappali ellátása – olyan szolgálatok, amelyek a mai napig működnek.

A Benke házaspár szendrői szolgálatának kezdetét egy történet is szimbolizálja. Amikor a parókia kertjében két kiszáradt facsemete helyére újakat ültettek, a föld alatt egy nagy kőre bukkantak. – Azt mondtam az akkori gondnoknak, Hegedűs Dezső bácsinak, hogy engem úgy tanítottak, hogy amilyen a föld, olyan a nép is. Ez a nép pedig ilyen agyagos, köves föld, de meggyőződésem, hogy Isten segítségével, megfelelő eszközzel és kitartással csodákat lehet művelni – jegyzi meg Benke András. – Amikor idejöttünk, a gyülekezet ravatalozót épített, most pedig játszóteret. Akkor gyakran egymás ellen beszéltünk, most együtt építjük a jövőt – foglalja össze felesége, Kinga.

A lelkipásztorok őszintén beszélnek a próbákról is. Az újvárosi városrészben, ahol roma családok élnek, eleinte ellenállást váltott ki a bölcsődealapítás. – Aláírásgyűjtésbe kezdtek ellenünk. Nehéz volt megélni, de Isten a rosszból is jót hozott ki: ma az egyik főmunkatársunk az, aki akkor az ellenállást vezette – hívja fel a figyelmet Benke András.

Kingának a legnehezebb időszak egy személyes konfliktus volt. – Volt, aki nyilvánosan bántott minket, és ez fájt. De megtanultam, hogy a harag engem mérgez. Amikor elengedtem, ő is megbékélt, és bocsánatot kért. Azóta egészen más a kapcsolatunk – idézi fel a történetet.

A gyülekezetet nem csak a lelkipásztorok viszik előre, a presbiterek és a főgondnok munkája adja a stabil hátteret. Ivanics Bálint 1993 óta szolgál, ma már főgondnokként. Hitvallása egyszerű, mégis lényegre mutató: a szolgálat öröm. Az árvízkor, majd a koronavírus-járvány idején is megtapasztalta, mit jelent a közösség ereje. – Amikor beteg voltam, a gyerekek kijöttek hozzám az udvarra, a diófa alá, és onnan beszélgettünk. Nem tudtunk egymáshoz érni, de éreztem, hogy együtt vagyunk. Ilyen pillanatokban döbbentem rá, mit jelent a testvéri szeretet – számol be Ivanics Bálint.

A közösség iránti felelősség a mindennapokban is megmutatkozik. – Vannak, akik régebben templomba jártak, de mostanra elmaradtak. Jó lenne újra megszólítani őket, mert Szendrő egy élhető hely. Az is jó volna, ha a fiatalok nem mennének el. Mindenkire szükség van: a húszévesekre, negyvenesekre és az idősebbekre is, mert a gyülekezet csak együtt lehet teljes – hangsúlyozza a főgondnok.

Horváth Bálintné húsz éve presbiter, negyven éve tagja a gyülekezetnek, és aktív szolgáló a nőszövetségben. – Amikor meghallottam, hogy nőszövetség alakul, nem tudtam, mire számítsak. Aztán rájöttem, hogy ez egy jó dolog, kapcsolódás egymáshoz és a gyülekezethez, a lelkészek munkájának segítése – magyarázza. A nőszövetség, mint mondja, a gyülekezet „háziasszonya”, egyik motorja. Szerveznek, sütnek, díszítenek, látogatnak, imádkoznak. – Most már kéthetente összejövünk, megbeszéljük, mi következik, mit kell előkészíteni, és mindig igei áhítattal zárjuk az alkalmakat. Nemcsak munkáról van szó, hanem lelki feltöltődésről is – teszi hozzá.

Horváth Bálintné úgy látja, hogy a Benke házaspár érkezése hozta el a gyülekezet életében a változást. – Amikor idekerültem, ez egy alvó gyülekezet volt. Eljártunk templomba, de nem történt semmi. Aztán jött ez az igyekvő házaspár, és mi is lendületet kaptunk. Láttuk, hogy nem hagyhatjuk őket magukra – eleveníti fel a kezdeti együttműködést a lelkészekkel.

A nőszövetséghez kapcsolódó énekkar is évről évre erősödik. Tavaly adventkor Bécsben, idén pedig Kassán szolgálnak az iskola gyermekkarával közösen. – Ilyenkor nemcsak éneklünk, hanem kapcsolatokat építünk. A gyerekek és a felnőttek együtt élhetik át, mit jelent dicsőíteni az Urat – mondja a presbiter.

A gyülekezet szellemi és lelki megújulásának egyik legfontosabb pillére a református oktatás. A Szendrői Református Általános Iskola és Óvoda ma már az egész térségből vonzza a családokat. Joó Zsuzsanna, az intézmény szakmai vezetője maga is szendrői születésű. – Református családban nőttem fel, és a Jóisten úgy irányította az életemet, hogy visszatérjek ide. Amikor megérkezett a Benke házaspár, én voltam az első, aki köszöntötte őket. Azóta is hálás vagyok, mert Isten országát építik, és mi ennek mindannyian részesei lehetünk – vallja Joó Zsuzsanna. Amikor az iskola légköréről kérdezzük, elmondja, hogy a tanulás mellett legalább annyira fontos a hitben való nevelés és az egymásra figyelés. – Nem kell reklámozni magunkat. Elég, ha valaki belép az udvarra, látja a gyerekek és szülők viselkedését, a pedagógusok szeretetteljes munkáját – mondja meggyőződéssel.

A református nevelés itt életformává válik. A kicsik vasárnaponként külön gyerek-istentiszteleten vesznek részt, az iskolai hittanórák mellett pedig rendszeresen járnak templomba. – A cél a tudatos építkezés: a gyerekek megtanulják, hogy a templom az életük része, így nőnek bele a hitbe és a gyülekezetbe – teszi hozzá Joó Zsuzsanna.

A gyülekezet oktatási intézményei nemcsak tudást adnak, hanem lehetőséget is a felzárkózásra. Az Újvárosban működő bölcsődékben és óvodákban külön figyelmet fordítanak a hátrányos helyzetű családokra, főként a roma közösségre. – Missziós feladat, hogy felzárkóztassuk azokat, akiknek ez nem adatott meg. Prevenciós foglalkozásokat tartunk, sütés-főzés, kézműveskedés, háztartási praktikák: ezek mind apró dolgok, de ezekből lesz a fejlődés. Amikor például egy édesanya lelkesen írja, hogy sikerült elkészítenie egy-egy receptet, amit együtt tanultunk, nekünk az igazi öröm – hangsúlyozza a szakmai vezető.

Az idei október 31. különleges ünnep lesz Szendrőn: a reformáció napján a Kossuth rádió innen közvetít istentiszteletet. – Ez a nap a református ember számára valóban ünnep, de csak akkor ér valamit, ha komolyan vesszük: rajtam kezdd, Uram! Először nekem kell megváltoznom, újjászületnem. Ez a világ deformál, ezért kérni kell a Szentlelket, hogy reformáljon, alakítson vissza azzá, akinek Isten látni szeretne – hívja fel a figyelmet Benke András.

A szendrői gyülekezet története éppen erről szól: a megújulásról, amely egyszerre személyes és közösségi. Benke Kinga három szóban foglalja össze a szendrői reformátusság lényegét: hit, remény, szeretet, férje pedig ezeket azzal egészíti ki, hogy köves, csodákkal teli, szerethető. A lelkészek szerint Szendrő példája bizonyítja: ha a hitre cselekvés, a közösségre szeretet, a szolgálatra pedig alázat épül, akkor ott Isten országának valósága a gyülekezet életében is megtapasztalható.