Második emelet – jelzi a lift, és nyílik az ajtó. Kilépni is szinte nehéz belőle, annyi ember áll a Groupama Aréna egyik hatalmas rendezvényterében. Mind magyar, de nem csak magyarországi lelkipásztor. Jöttek sokan határon innenről, sőt a Felvidékről és Erdélyből is – összesen csaknem ezren –, hogy együtt éljék át a magyar reformátusság eddig példátlan ünnepét: a lelkészek határokon átívelő találkozóját, és hogy együtt zárják le a lelkipásztori hivatás évét, majd nyissanak egy újat: az élő Igéét. Helyszíni riportunk.
Korán kezdődött a debreceni lelkészek napja. Hajnalban kellett kelniük, hogy időben megérkezzenek az arénába, de az utazás közbeni imádság és énekek már száz kilométerekkel Budapest előtt segítettek lélekben megérkezni. Egyikük, a Nagytemplom lelkésze, Oláh István már azt hatalmas élményként élte meg, hogy ennyi lelkipásztor összegyűlt: – Mosolyogva, vidáman üdvözöltük egymást, úgyhogy ennek a találkozónak számomra már van értelme és jelentősége. Fontos egy lelkész életében, hogy érzékelje, vannak társai ezen az úton, nincs egyedül, nincs magára hagyva, segítjük és támogatjuk egymást abban a szolgálatban, amire Isten elhívott bennünket – mondja.
Pozsony alól, Dunaszerdahely szomszédságából jött Erdélyi Pál, a felvidéki Vágfarkasd lelkipásztora. Lelki értelemben gyarapodni, feltöltődni, az Ige által pedig megerősödni szeretne – ezzel a reménnyel érkezett. Persze – teszi hozzá – várja a találkozásokat is, hogy régi, anyaországbéli ismerőseivel is válthasson pár szót.
Találkozásokból itt bőven van: alig engedi el egymást két kéz, már másikakat ráznak meg, vállakat ölelnek, a vállak felett pedig boldog mosolyok mutatják a viszontlátás örömét. Gyorsan telik az idő a nagy sürgés-forgásban, és még mindenkinek el is kell foglalnia a helyét.
A szolgálattevők bevonulásával és közös dicsőítéssel kezdődik az alkalom. Az élő Igéről először Visky András erdélyi író beszél. Személyes bizonyságtétele középpontjában a szerelem áll. – Nemcsak világra jöttem a szerelemből, hívővé is a szerelem szült – fogalmaz. Aztán hozzáteszi azt is, hogy a szerelem a remélt dolgok valósága; szerelem nélkül pedig nem léteznénk, általa értjük meg a világot, nélküle senki sem lehet kedves az Örökkévaló előtt. – Engem szerelmes emberek vettek körül, közöttük nőttem fel, akik önmaguk megtartása helyett a saját valóságuk felé fordultak. Párás szemű Rómeók és Júliák, akik nem egymásba, hanem a Mindenhatóba voltak szerelmesek – utal a saját szüleire.
A következőként színpadra lépő Trócsányi László rektornak a Károli Gáspár Református Egyetem kettős küldetése miatt is fontos Máté evangéliumának hívása: „tegyetek tanítvánnyá minden népet”. – Mi is szeretnénk tanítványok lenni, és szeretnénk, ha a hallgatóink is meghallanák ezt a hívó szót. Sok olyan hallgató van az egyetemünkön, akik eddig nem találkoztak a Biblia üzeneteivel. Feladatunk a saját, sokszor gyarló szavainkkal felvillantani, hogy van hitbéli küldetésünk – mondja.
Őt a tudományos élet egy másik ismert személyisége, Ádám Veronika Széchenyi-díjas orvos, biokémikus követi. Bizonyságtételében arra figyelmeztet, hogy az, aki a ráció világában él, hajlamos azt gondolni, hogy csak idő kérdése, és a tudomány mindenre megadja a választ. Ezzel szemben ő azt vallja, hogy az életünk kérdéseinek a megválaszolásában már nem számíthatunk a világra: – Az ember egyszer csak megérzi, hogy nincs egyedül, van ott valaki, aki biztatja, várja a kérdéseit. És hogy válaszokra is esélye legyen: ajándékba kap egy könyvet. Isten azt a bölcsességet adja, amellyel befogadhatom a Lelkét az életembe és beléphetek az ő világába. Nem a ráció a megismerést vezető szál, mert az a felismerés, hogy mindenestül benne vagyok Isten erőterében, ezt jelenti: a megismerés vezető szála a szeretet.
Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke ér a színpadra, és a csaknem ezer szempárhoz fordulva arra biztatja a lelkészeket: rendüljenek meg közösen azon a csodán, hogy az Ige szerint az, aki őket hallgatja, Jézus Krisztust hallgatja! Imádságban azt kéri Istentől, hogy az Ige ne maradjon betű vagy összefüggéstan, hanem az élet kenyere legyen. Kiemeli, hogy több mint három évtizede lelkipásztor, ebből tizenötödik éve püspök. – Így, lassan a szolgálatom végén elmondhatom: életem és családom életének minden öröme, szépsége és áldása, értelme valójában abból fakadt, hogy Isten Igéjének szolgálja lehetek – hangsúlyozza.
Az államfő következik. Novák Katalin köztársasági elnök bizonyságtételében megosztja, hogy mi a kulcsa annak, hogy az egész nemzetre hatással lévő döntések nem nyomasztóak, hanem felszabadítóak. – Sokáig nem kerestem tudatosan az Istent. Büszke voltam az elért eredményekre, a jó döntésekre. Harmincöt évesen erős családi háttérrel, szerető férjjel, három kisgyerekkel, ígéretes szakmai kilátással kereknek éreztem az életem. Kerek is volt. Csak nem volt közepe – vallja meg. Krisztus megjelenését az életében a reggeli derengéshez hasonlította, amely előbb csak kontúrokat láttat, és aztán lassan élesedik a kép. – Így mutatta meg magát, nem villanásszerűen, nem nagy robajjal, nem égő csipkebokorban. Ma már nem büszke, hanem hálás vagyok. Hálás vagyok a családomért, a társért, a gyermekekért, a református magyar keresztyén közösségért, a nemzetért, az erőért. És tudom, hogy övé az ország, övé a hatalom és övé a dicsőség mindenkor – mondja meggyőződéssel.
A lelkésztalálkozó egyfajta ajtó, amely átvezet a lelkipásztori hivatás évéből az élő Ige évébe. Előbbiben a lelkészek szakmai, adminisztrációs és lelki támogatása is nagy hangsúlyt kapott. Ezt foglalja össze a színpad két oldalára is kivetített videó.
A kisfilm után Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke következik. Igei köszöntőjében ajándéknak nevezi, hogy részei lehetünk egymás életének, hogy Isten szeretetéből belehelyezett bennünket a magyar református nép közösségébe, és szolgálatot bízott ránk. Kérdést is intéz a lelkipásztorokhoz: a hivatás nehézségei közepette hol marad az élő Ige? Azzal biztatja azokat, akik esetleg elvesztették a bizonyosságukat, hogy aki kér, az kap, aki keres, az talál, és a zörgetőnek megnyittatik. Hiszen azért jöttek össze, hogy egymást az élő Igével erősítsék. – Az élő Ige nem a tulajdonunk, de egymásnak adhatjuk. Azért jöttünk, mert nem akarunk az élő Ige nélkül szolgálni, a közös igeértés, közös cselekvés áldását keressük, ezért vagyunk itt – mondja, majd hozzáteszi: – Amennyiben nincs ott az életünkben az élő Ige, akkor hiába tematizáljuk. A hittanoktatás évében is az élő Ige adta az ihletet, valamint 2023-ban is, amikor a szolgatársak életét akartuk ideállítani. 2024-et azzal szeretnénk különlegessé tenni, hogy az élő Ige senki által nem birtokolható, magától értetődő mivoltát helyezzük közösségi életünk középpontjába. Isten Igéje esemény. Él és éltet, az élő Ige ereje képes megváltoztatni a világ realitásait, megnyitva az üdvösség kapuját. Sokszor az Igéhez való eltérő viszonyunk távolít el a másiktól, elveszítjük a vágyat, hogy együtt olvassuk és megtartsuk azt. Gyakran így zárkózunk önhittségbe, hamis magabiztosságba. Mi tartja össze valójában az egyházunkat? – teszi fel a kérdést, majd meg is válaszolja: – Csak az élő Ige tarthatja egyben ezt a közösséget, amelynek a feje Krisztus. Igazán református keresztyén egyház ott van, ahol az élő Ige összeköt minket.
Még mielőtt újabb bizonyságtevők érkeznének a színpadra, egy díj is gazdára vár: a Zsinat 2007-ben alapított elismerése, a Dobos Károly-díj, amelyet minden évben olyan lelkipásztor kap, aki a reflektorfénytől távol, kis faluban, gyülekezetben szolgál. Idén a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Rétközberencsen 1986 óta szolgáló Ősz Andrásnak ítélték oda. Őt Somogyi Péter dunamelléki lelkészi főjegyző méltatja, és emlékeztet arra is, hogy a legnagyobb kiváltság ezen a világon, hirdetni az örömhírt minden körülmények között, előtérbe helyezni Krisztust.
– Csodálattal és hódolattal gondolok arra, hogy a hatalmas Isten, aki a teremtettséget igazgatja, beleszőtte tervébe az én porszemnyi életemet – mondja bizonyságtételében a díjazott Ősz András, aki magára is eszközként tekint Isten kezében: – Mindennap, bárhol is vagyok, lelkipásztor vagyok, Jézus Krisztus postása, követe, hogy mindenkinek elmondjam: béküljetek meg az Istennel!
Utána a Balatonszabadiban szolgáló Győri Daniné Tóth Anett lép a színpadra, és két erős, nélkülözhetetlen pillérre figyelmezteti társait: Isten ismeretére és az önismeretre. – Sokszor és sokféleképpen találkoztam a kérdéssel, milyen az egyházban nőként szolgálni, gyülekezetet vezetni. A helyes választ nem tudom, de azt igen, hogy engem mi erősít: ahogy Dávid ott állt Góliát előtt. Mert hiszem, hogy már akkor győzött, amikor elindult Góliát ellen. Az elhivatottság érzése felülírta a realitást. Az emberi észszerűség felett ott állt Isten szava – állítja.
Végül a sokszorosan díjazott Mészáros Pál borász következik. Korábbi életéről beszél, és az egyik legfontosabb felismeréséről: arról, hogy amit egykoron szerencsének hitt, az valójában áldás volt. – Életem során többször éreztem, hogy vigyáz rám, ha nem is úgy, ahogy én elképzeltem – mondja.
A bizonyságtételek után püspökök és főgondnokok imádkoznak egymás után, majd ezer lelkipásztor együtt mondja Krisztustól tanult imádságunkat, a Mi Atyánkat. Páratlan élmény hallani, mondani, megélni.
Ahogyan a rendezvény előtt és annak legelején, úgy közben is újra és újra énekek szólalnak meg: gitáron, hegedűn, billentyűn, dobon, de még furulyán is kíséri a zenekar a több száz lelkipásztort, majd Gér András zsinati tanácsos érkezik összefoglalni a múlt esztendőt, a lelkipásztori hivatás évét: – A lelkipásztoraink létének és szolgálatának kérdése egyházunkban nem pusztán humánerőforrás- vagy statisztikai kérdés. Nem pusztán PR- vagy adminisztratív ügy, hanem a leghúsbavágóbb egzisztenciális kérdés. Életek, sorsok, emberek százezrei szabadításának, lélek- és életmentésének az ügye. Ahhoz, hogy legyenek ebben a teremben vagy másutt évek múlva is új és új szolgatársak, mindannyian kellünk – hangsúlyozta. Három alappillért nevesített, amelyek a jövőben is rendkívül fontos szerepet játszanak majd: a toborzás, a képzés és a kísérés.
És ahogyan a lelkipásztori hivatás évét az élő Ige éve váltja, úgy váltja a mikrofonnál Gér Andrást Hajdú Zoltán Levente, a Magyarországi Református Egyház Missziói Szolgálatának főigazgatója, hogy az előttünk álló tematikus esztendőről beszéljen: – Az élő Ige éve nem a levegőben lóg. Még csak nem is a 2023-as lelkipásztori hivatás évére épül csupán, hanem ott van mögötte, mellette, benne az a több száz év, amelyet e sok történelmi vihart megélt és számtalanszor átszerkesztett határokkal szabdalt hazában magyar reformátusként, amelyet kétezer év óta az akkor ismert világból kibontakozóan szerte a földön Krisztust követő keresztyénként az Úr kegyelméből megélhettünk. Amelynek őseink révén részesei vagyunk, de nem valamiféle biológiai leszármazás okán csupán, hanem mert ennyire szeret bennünket a mi gondviselő és megváltó, Krisztusban kegyelmes Istenünk! – hívta fel a hallgatóság figyelmét. Az év alapigéje a Zsidókhoz írt levél 4. fejezetének 12. verse: „Isten igéje élő és ható”. – Az Úr Jézus Krisztus, aki maga az élő Ige, a minket is megelevenítő Ige, számol velünk. Nem leszámol, hanem számításba veszi töredék erőnket, sokszor roskadozó reménységünket, kicsinyke hitünket, és ebben az egyházvalóságban, igen, épp itt, közöttünk elkészíti a csodát! Mert ő, ahogy a közismert mondás tartja, „nem az alkalmasokat hívja el, hanem az elhívottakat teszi alkalmassá”. Ezek pedig mi vagyunk, te és én, mi, magyar reformátusok! – buzdítja az egybegyűlteket.
Hamarosan kezdődik az úrvacsorás istentisztelet a Nagyvárad téri templomban, de addig is van még mit megbeszélni – immáron kisebb csoportokban. Hét jelentős téma köré hívják közös gondolkodásra a szervezők a találkozó résztvevőit, így esik szó a gyülekezeti élet felpezsdítéséről, a lelkipásztori életpályáról, na és természetesen az élő Ige évéről is.
Kint már lassan szürkül az égbolt, amikor elindulnak a lelkipásztorok a templomhoz. Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke hirdeti ma Isten Igéjét a tematikus év mottójául is választott szakasz, a Zsidókhoz írt levél 4. fejezetének 12. verse alapján. „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” A püspök a mögöttünk hagyott nappal kapcsolatban közös sikerről beszél. Azt mondja, először járt a Fradi-stadionban, és a győzelem érzése járta át. – Mert több százan, majdnem ezren együtt, egységben vagyunk. Megpróbáltak szétszakítani minket, de szívünkben tudjuk és valljuk, hogy egységben vagyunk. Abban az egységben, amelyet Krisztus Jézus szerzett nekünk: anyanyelvünkben, bizonyságtételeinkben és egész emberi valónkban. Istennek Igéje élő és ható. Istennek népe úton van, és halad az üdvösség irányába, de ezen az úton meg is torpanhatunk. Ekkor segíthet bennünket Isten Igéje, amely élő és ható – bátorította szavaival a lelkésztársakat.
Az istentisztelet úrvacsorával zárult.
Anyaországi és felvidéki lelkipásztor-találkozó (videó)
Látsszon, segítsen, mozgasson – e három szóban foglalható össze a református egyház idei tematikus esztendejének lényege. Az élő Ige évében az evangélium még élőbb hirdetése a cél. Ezt meg is tapasztalhatta az a csaknem ezer anyaországi és határon túli lelkipásztor, akik a Groupama Arénában találkoztak, hogy előbb imádságban és ünneplésben, majd a Nagyvárad téri református templomban úrvacsorai közösségben is együtt legyenek. Videó-összefoglaló.