Református épített örökségünk címmel tartottak konferenciát a Károlyi–Csekonics-palotában, ahol bemutatták a Magyar Református Digitális Örökségtár weboldalt és a Református épített örökségünk című kötetet, valamint megnyitották az Élő kövek című kiállítást. Az eseményen egyházi és állami vezetők, valamint szakemberek ismertették a református templomépítészet teológiai, történeti és kortárs vonatkozásait.
Az alkalom elején Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke mondott imádságot, majd János evangéliuma 12. fejezetének 24. verse alapján hirdette az Igét:
Bizony, bizony mondom nektek: ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz
Igehirdetésében arról beszélt, hogy minden, ami valóban igaz, jó és szép, a Teremtőből ered. – A világban felfedezhető szépség mögött szakralitás húzódik meg, mert Isten a forrása mindannak, ami érték. Ugyanakkor a keresztyén hit nem áll meg a teremtés felismerésénél: az igazi fordulópont az áldozat. A búzaszem példázata Krisztus halálára utal. Ha a mag nem hal meg, egymaga marad – ha azonban elhal, termést hoz. Az igazság az, hogy a Szabadítónak meg kellett halnia; a jóság az, hogy ezt önként vállalta; és a szépség ebből az önátadásból fakad. Áldozat nélkül nincs valódi igazság, nincs jóság és nincs maradandó szépség – hangsúlyozta. Az épített örökség kapcsán arra mutatott rá a püspök: a templomok és egyházi épületek akkor hordoznak valódi értéket, ha túlmutatnak önmagukon, és Krisztus áldozatára irányítják a figyelmet. A földi alkotás végső értelme nem az emberi dicsőség, hanem az, hogy életünk Isten előtt nyer értelmet – hívta fel a figyelmet.
Ezt követően Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára elmondta, hogy az elmúlt évek egyházi fejlesztései tudatos keresztyén értékvállalásból fakadtak. Kiemelte: Kárpát-medence-szerte 1300 református templom újult meg, és 55 új templom épült. 124 iskola fejlesztése valósult meg, ebből 21 új; 71 óvoda fejlesztése történt meg, ebből 51 új. Megemlítette azt is, hogy az elmúlt években összesen 822 parókia épült. Beszélt továbbá a karitatív szolgálat infrastruktúrájának megerősítéséről is, raktárépítésekről, amelyek az egyházi segélyszervezetek munkáját támogatják. Szavai szerint mindez nem pusztán beruházás, hanem a keresztyénség megőrzésének és továbbadásának eszköze egy olyan Európában, ahol sok helyen éppen gyengülnek a keresztyén gyökerek. A fejlesztések célja, hogy a hit, az oktatás és a közösségi élet intézményi keretei megerősödjenek, és a keresztyén jelenlét látható és működő valóság maradjon – hangsúlyozta.
Ezután Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke bemutatta a Református digitális örökségtár weboldalt és a hozzá kapcsolódó Református épített örökségünk kötetet, valamint megnyitotta az Élő kövek című kiállítást.
A püspök bevezetésként a templomépítészet teológiai alapjairól beszélt, a 90. zsoltár szavait idézve: „Uram, te voltál nekünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre.” Mint mondta, valahányszor meglátunk egy templomot vagy templomtornyot, ez az üzenet jut eszünkbe: hívogatás, szilárdság, a múlt és a jövő összekapcsolódása, a földi örökség és a mennyei örökség találkozása. – A templom szépsége Isten szépsége, amely Krisztusban az embert is formálja. A csend és a szó egységében ott hallhatjuk meg Isten szavát és a másik ember hangját is. A „hajlék” oltalmat jelent: Isten körülölelő szeretetét, amelyben nem vagyunk hajléktalanok – sem szó szerinti, sem lelki, szellemi értelemben – mondta. A Zsinat lelkészi elnöke figyelmeztetett a hitbeli hajléktalanság nyomorúságára is, majd hangsúlyozta: saját örökségünk megbecsülése az alapja annak, hogy mások örökségét is tisztelni tudjuk. – A keresztény kultúra, amelyből a szabadság és a jólét is kinőtt, csak krisztusi talajon valósulhatott meg, még ha forrásáról sokszor megfeledkeznek is. A templomok nem múzeumok: élő kövekről van szó, Isten házairól, ahol a közösség megerősödik és küldetést kap. A településszerkezet változott, de öröm, hogy ma is épülnek új templomok – hívta fel a figyelmet.
Steinbach József ezután a projekt három területét ismertette. A nyomtatott kiadvány az anyaországi négy egyházkerület javaslatai alapján, velük egyeztetve készült, és száz kiemelt műemlék templomot mutat be. Ízelítőt ad mind a négy egyházkerület épített örökségéből: külső és belső fotókkal, a jellegzetes stílusjegyek kiemelésével, rövid, esszenciaszerű történeti ismertetésekkel. A püspök példaként említette a szentesi, a vizsolyi és a szentgyörgyvölgyi templomot – utóbbiban a királykazettával –, valamint a ceglédi református nagytemplomot. Kiemelte a kötet megszületéséhez nélkülözhetetlen gondos és alapos szerkesztői munkát, amelynek gyümölcsét végre kezébe veheti az érdeklődő olvasó.
A digitális örökségtár az oroksegtar.reformatus.hu oldalon jelenleg háromszáz templomot tartalmaz. Leltárszerűen épül fel: részletes építészeti adatokkal, helyszíni koordinátákkal, az egyházi struktúrában elfoglalt hellyel, a védettség jellegének feltüntetésével, szakirodalmi háttérrel, forráskutatással és gazdag fényképes dokumentációval. Keresni lehet település, egyházközség, egyházmegye vagy egyházkerület szerint; a térképes megjelenítés segíti az eligazodást. A honlap több irányból teszi elérhetővé ugyanazokat az információkat. Külön értékként emelte ki az életrajzi lexikont, amely a háromszáz templom tervezőinek szakmai életrajzát tartalmazza, valamint az építészettörténeti tanulmányt, amely korszakokon átívelő áttekintést ad, gazdag forrásanyaggal. A galéria menüpont szintén kereshető, és a vallásturisztikai útvonalak lehetőségeit is feltünteti.
Steinbach József hangsúlyozta: ez még csak a kezdet. A cél, hogy ne csupán a műemlék templomok, hanem valamennyi református templom – határon innen és túl, Kárpát-medencei szinten – fel legyen dolgozva, ami mintegy kétezer templom feltérképezését jelenti. A jövőbeni bővítés része lehet a mozgóképes, 3D-s és virtuális bejárás, a szakszójegyzék, további építészettörténeti tanulmányok, valamint gyakorlati segítség az örökségvédelmi eljárásokhoz. A bemutatót követően Steinbach József megnyitotta az Élő kövek című kiállítást.
Az esemény második részében Földváryné Kiss Réka, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezetője előadásában történeti megközelítésből mutatta be a református templomépítészetet. Kiemelte: a református templomtér teológiai alapja az igehirdetés és a sákramentumok központi szerepe, amely sajátos téralakítást eredményezett. Hangsúlyozta, hogy a templomformát mindig a történelmi helyzet, a közösség anyagi ereje és kulturális környezete is alakítja. Mezőtúr példáján keresztül mutatta be a többszöri pusztulás és újjáépítés történetét, amely a gyülekezeti megmaradás jelképe.
Ezek után Hegedűs Lórántné építészmérnök, műemléki szakértő, a Magyarországi Református Egyház Pályázati és Beruházási Szolgálatának munkatársa előadásában a két világháború közötti időszak református templomépítészetét vizsgálta. Rámutatott: Trianon után az egyházi és nemzeti identitás új keretet kapott, ami az építészetben is megjelent. A történeti stílusok korszaka lezárult, új térszervezési és formai megoldások születtek, miközben ebben az időszakban mintegy százhúsz református templom épült Magyarországon. A templomépítés a korszakban egyszerre jelentett lelki megújulást és közösségi önmeghatározást.
Végül Berzsák Zoltán vezető tervező előadásában a hagyomány továbbélésének kérdéséről beszélt. Hangsúlyozta: a református épített örökség összegyűjtése olyan jelentőségű munka, mint a néprajzi vagy zenei gyűjtések – a cél a megőrzés, megértés és továbbadás. A hagyomány szerinte nem puszta formai idézet, hanem a lényeg, a szubsztancia megragadása, amelyet minden korszak a saját eszközeivel és technológiájával formál tovább.
A rendezvény végén Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke mondott hálát az elvégzett munkáért és az alkalomért.
A konferencia előadásai rámutattak: a református épített örökség nem pusztán műemléki érték, hanem élő hagyomány. A templom nem múzeum, hanem közösségi tér, ahol az Ige hangzik, a hit erősödik és a múlt tapasztalata jövővé formálódik. A bemutatott örökségtár, a kötet és a kiállítás ennek a folytonosságnak kíván látható és rendszerezett keretet adni – a megőrzés, a megértés és a továbbadás szolgálatában.
