Sokszínűség az egységben
Nagy Károly Zsolt református lelkészházaspár gyermeke; előbb teológiát, majd kulturális antropológiát tanult az egyetemen. A háromgyermekes családapa jelenleg Sárospatakon tanít, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetének segédmunkatársa és doktori értekezését írja a magyar református identitás újragondolásának folyamatáról a magyar református egységtörekvések tükrében.
A téma már régóta foglalkoztatta a kutatót, érdeklődése 2009. május 22., a debreceni alkotmányozó zsinat után erősödött meg. „Volt egy képem a saját reformátusságomról, egy átfogó képem a történeti reformátusságról, de Debrecenben sok olyat láttam, ami egészen lazán vagy sajátos módon kapcsolódott a bennem kialakult képhez." Nagyon kíváncsivá tette ez a kulturális sokkélmény, s ezért is kezdte kutatni, hogyan lesz egység a sokszínűségből. „Személyesen és kutatóként is az érdekelt, mi az, amiből kinőve reformátusnak vallom magam. Mi az a folyamatosság, amitől az, ami most alakul, ugyanúgy református, mint ami régen volt?" Hogy erre a kérdésre választ kapjon, levéltári kutatásokba kezdett, történeti identitásmintákat keresett.
„Könyvek sokasága foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mit jelentett ekkor-és-ekkor, itt-vagy-ott az, hogy református" – írja kutatása háttérblogjában. „Arról azonban, hogy mit jelent most az, hogy református, legfeljebb azt tudjuk mondani, amit egy interjúban Köntös László is: »A református? Az száz, meg ezer, az mindenféle«". Nagy Károly Zsolt azt keresi, hogy mégis milyen „az a száz, meg ezer, meg mindenféle".
99 állítás
A válaszok megtalálásához szerinte átfogó önismeretre van szükség, meg kell kérdezni a mai, különböző kegyességi irányzathoz tartozó és számos más jelző alapján kategorizálható reformátusokat arról, „hogy ebben vagy abban a kérdésben, erről vagy arról a hagyományosan reformátusnak tekintett vélekedésről mit is gondolnak." A mai reformátusok véleményét egy 99 állítást tartalmazó on-line kérdőívvel igyekszik mérni. Olyan mondatok ezek, melyekkel lehet egyetérteni vagy vitatkozni; ezek egytől egyig az elmúlt száz év református médiumaiból származnak. Károly reménye az, hogy a válaszokból kirajzolódik egy kép – az, ahogy a mai reformátusok látják magukat.
Évek óta végzi ezt a munkát, s mint mondja, a kutatás jóval nagyobb lélegzetvételű, mint a disszertáció. A kérdőív így még hónapokig elérhető lesz az interneten. Talán könyv is születik a levéltári kutatásokból és tartalomelemzésekből, mely hozzájárulhat a magyar reformátusság múltjának jobb megismeréséhez, s így a jelen folyamatainak összetettebb megértéséhez.
Nagy Károly Zsolt munkáját az is motiválta, hogy segítse a identitásról folyó diskurzust a református közbeszédben. A kérdőívhez egy háttérblogot is indított, mely az olvasók szerzői közreműködésére épít, arra, hogy ott leírhatják a véleményüket az adott állításról, és így szerzővé válva aktívan bekapcsolódhatnak a róluk szóló diskurzusba. Ez már az első lépés ahhoz, amit a társadalomtudomány kollaboratív entográfiának hív. Az új kutatási módszer a kutatók és kutatottak együttműködésére épít, és lényeges pontja a két fél közötti sajátos viszony kialakítása. „Úgy tudunk a terepen közel kerülni az emberekhez, ha mi is érdekeltté válunk a problémájuk megoldásában, és a kutatottak is érdekeltekké válnak a mi sajátos problémánk, a kutatás megoldásában" – foglalja össze Nagy Károly Zsolt.
Munkájával tehát nem egyszerűen csak leírni akarja az állapotokat, hanem saját közösségéről lévén szó, szeretne hozzájárulni a református közösségben egyre intenzívebbé váló, az azonosságtudat alapvető kérdéseit feszegető párbeszédekhez. Tudósként és magánemberként is az a vágya, hogy „árnyaltabb képünk legyen arról, mit jelent reformátusnak lenni".
Kálvin Kvíz, térkép, Refo500
Nem „május 22.” az első téma, ami mentén Nagy Károly Zsolt a református identitást boncolgatja, 2009-ben ő készítette a Kálvin Kvízt is. A játékos kérdőívével arra kereste a választ, hogy a Kálvin emlékévek első szakaszában bővült-e a kitöltők tárgyi tudása, vagy megmaradtak az általános információknál. Az eredmények az utóbbit támasztják alá, de a kutató szeretné 2014-ben megismételni a felmérést, így mérni az emlékévek hatását.
Nagy Károly Zsolt kutatásának másik, már megvalósult állomása a Magyar reformátusság a Kárpát-medencében című térkép. Levéltári kutatásai, terepmunkák, új gyűjtések és már meglévő statisztikai adatok alapján a szerző megrajzolta a reformátusság eloszlását a Kárpát-medencén belül. A kutatónak még tervei vannak a térképpel, szeretné tovább bővíteni és frissíteni a legutóbbi népszámlálási adatok alapján.
Munkahelye, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóintézete is csatlakozott a Refo500 nevű ernyőprojekthez, mely világszerte különféle tudományos programokat összefogva igyekszik felhívni a figyelmet a reformáció ötszázadik évére. Nagy Károly Zsolt kutatásaival kapcsolódik ehhez a munkához.
Feke György