Építészeti értékként is fontosak templomaink: az idei Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonjában a Budapest-Külső-Kelenföldi Református Gyülekezetnek otthont adó épület is megjelenik. A „ferde templomot” Szabó István tervezte.
A Külső-Kelenföldi Református Gyülekezet temploma Budapest XI. kerületében
A Budapest-Külső-Kelenföldi Református Gyülekezetnek otthont adó Ildikó téri templom is szerepel az idei Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonjában. A magyar pavilon kiállításának összeállításáért felelős Ludwig Múzeum sajtóanyaga alapján az Othernity – Modern örökségünk újrakondicionálása nevű projektjük – a Biennále központi témájára, a Hogyan fogunk együtt élni? kérdésfelvetésére reflektálva – arra keresi a választ, hogy a modern építészet sokat vitatott, több szempontból elavult öröksége milyen lehetőségeket tartogat a jövő építészei számára. A kurátorok tizenkét kelet-közép-európai építészirodát kértek fel arra, hogy gondoljanak újra tizenkét ikonikus budapesti modern épületet, ezzel egy lehetséges utat mutatva múlt és jövő építészetének összeegyeztetésére.
A kiállítás két teremből áll: a LABOR a tizenkét épület történeti állapotát dokumentálja, a SHOWROOM pedig a tizenkét kortárs építészeti reflexiót mutatja be – írta a múzeum a tájékoztatóban, hozzátéve: a két rész felépítése a kiállítási tárgyak paramétereinek tükrözésével történt: a két narratíva egymástól elválaszthatatlan, és csak egymás összefüggésében értelmezhető. A kiállítást egyébként decemberben a Ludwig Múzeum Budapesten is bemutatja.
Az épület belső tere
A furcsa alakú templom, amit a helyiek az építkezés kezdetén rakétakilövőnek is hittek, 1981-re épült meg Szabó István tervei alapján, aki ebben az időszakban, már nyugdíjasként, minden idejét templomok és egyéb egyházi intézmények tervezésének szentelte, ami a szocialista rendszer idején különös bátorságot igényelt.
A templom megépülésekor nagyon korszerűnek számított, ferde falainak térrácsos szerkezete visszaköszön számos más korabeli épületben, az ég felé „nyitott” belső tér pedig a fényt és a szemet a szószékre vezeti.
Ugyanakkor a templom egyes megoldásai mára elavulttá váltak, mind nyári hűtése, mind téli fűtése nehézkes, és a gyülekezet ki is nőtte az épületet, amely mellé az építész nem tervezett kisebb, a közösség által használható tereket.
A templom 1981-ben
A külső-kelenföldi református templom épületére a budapesti Architecture Uncomfortable Workshop építész iroda két koncepciót készített, mindkettőt a méhek köré építve fel, mert szerintük „mindamellett, hogy az ökoszisztéma egyik alapvető és elengedhetetlen láncszemei, azt gondoljuk, hogy különlegesen szervezett »társadalmuk« működéséből sokat tanulhatunk.” Az iroda pályázati anyaga úgy fogalmaz, hogy az épület már önmagában méhsejt formájú, ezért is próbálták ennél a tervnél bevonni a méheket a koncepció létrehozásába.
A két koncepciót az építész iroda által küldött pályázati anyagból változatlanul közöljük:
Koncepció A
A méhviaszt a méhek választják ki saját testükből, a virágpor, nektár és a hő által. Így ebben az anyagban közvetetten jelennek meg a virágok, s azokon keresztül a nap hatása is. Ha így vizsgáljuk ezt az anyagot nem csak a színe miatt, hanem egyfajta napszimbólumként is emlékeztet az aranyra, ami évszázadokon keresztül a termékenység, gazdagság, de legfőképpen átvitt értelemben Isten jelképe volt.
A méhek, ha annyira megszaporodnak, hogy kinövik a kaptárt, új anyát nevelnek, aki a család egy részével elhagyja a régi „házat”, és új helyet keres maguknak.
Ezzel párhuzamot vonva a gyülekezet is tovább osztódhatna, és a „kirajzó” kisebb közösségek próbálnának egy másik meglévő, vagy új templomot keresni maguknak, mert kisebb léptékben mindig könnyebb építkezni és támogatást találni.
A meglévő templomot az ottmaradó gyülekezet felújítaná, amire a következőket javasoljuk: A szerkezet megtartásával, a külső paneleket korszerű, dupla falú, hőszigetelt és átszellőztetett panelekre cserélnénk, a bevilágítót pedig több rétegű, hőszigetelt üvegre, melynek legalább egy része nyitható lenne, hogy az átszellőzés megoldható legyen. E mellett a gyülekezeti térbe dézsákba ültetett trópusi növények kerülnének. Az „A” verzióval azt a kérdést vetnénk fel, hogy van-e ideális mérete az emberi közösségeknek, mint a méheknél, akik egy kutatás szerint 40 literes tereket próbálnak keresni.
A méhek így szellemi síkon jelennének meg a felújított épületben.
Koncepció B
Van egy japán monda, amiben egy remete egy falu feletti hegyen él és a falubeliek rizst visznek fel neki, miközben ő a faluért imádkozik. Egy napon a falu lakói elfelejtik a remetét és nem visznek fel többé rizst neki. Egy kis idő után egy hajnalon a faluban lévő rizzsel megrakott rizspajták felemelkedtek és felrepültek a remetéhez a hegyekbe. Erre a mondára utalna a „B” verzió, amit úgy kell elképzelni, mintha a régi, a közösség által már nem szívesen látott épület felemelkedne és elrepülne egy másik helyre, ahol új élet költözne belé.
Ha az emberi közösségek kinőtték a helyüket, elhagyják azt, és egy nagyobban keresnek maguknak.
A jelenlegi templomot elszállítanánk, hogy átadhassa a helyét egy újnak, és vidéken keresnénk neki helyet, ahol a „méhek templomává” válna. Itt már nem csak szellemi, hanem fizikai síkon is megjelennének a méhek. A méhsejt formájú épületet félig megnyitnánk, és a kaptárak mellett díszítésül méhviaszt használnánk a térben
Molnár Sándor, a külső-kelenföldi gyülekezet vezető lelkésze elmesélte, hogy a templom valóban szűkös a gyülekezetnek, és egy ideje keresik a megoldást. Szóba került az a megoldás is, hogy új helyszínt keresnek egy új, nagyobb templomnak, de még nem tudják, akkor a mostani épületnek mi lenne a sorsa.