Hiába érte el kitűzött céljait, üresnek érezte az életét Isten nélkül Urkuti György. A Református vagyok következő vendége újságíróból lett diplomata. Azt mondja: Isten kézen fogva vezeti őt. Gundel Takács Gábor beszélgetőpartnere a munkája során azt tapasztalja: a világ egyre jobban elfordul a vallástól, ezért a reformátusságát arra használja, hogy ezen változtatni tudjon. A teljes műsor a cikk végén nézhető vissza.
Közgazdásznak tanultál, majd újságíró lettél, most pedig diplomata vagy. Hogyan éled meg ezeket a fordulatokat?
Én ezt Isten vezetésének tulajdonítom. Fokozatosan jöttek az életemben ezek a hivatások, de a legelső az újságírás volt. Negyedéves hallgató voltam a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, amikor eljegyeztem azt a lányt, aki azóta már a feleségem. Egy ilyen komoly döntésnél azon gondolkoztam, hogy jövedelem után kellene néznem. Ekkor találtam meg a Világgazdaság című lap hirdetését, amelyben gyakornokot kerestek. Kipróbáltam, és tizenhat évig ott is maradtam.
Ha jól tudom, az a lány, akinek akkor megkérted a kezét, több oldalról is sorfordító volt az életedben.
Már akkor is sok mindenről tudtam vele beszélgetni. Tisztában volt azzal, hogy nem vagyok hívő, mégis arra kért, kísérjem el egy evangelizációs hétre. Az ott kapott élményeknek és az istentisztelet utáni beszélgetéseknek köszönhetően találtam rá Jézusra, az én személyes megváltómra. Ez egy hatalmas űrt töltött be az életemben, mert megtérésem előtt hiába értem el a kitűzött célokat, az életemet üresnek éreztem. Jézussal viszont ez teljesen megváltozott.
Hogyan fogadtad a református vallást?
A reformátusság és a keresztyénség számomra teljesen azonos volt. Cseri Kálmán igehirdetéseinek hatására tértem meg, az ő gyülekezetébe jártam, és ő volt az, aki segített nekem igazi, személyes kapcsolatot létrehozni Jézus Krisztussal. Jelenleg a budakalászi református gyülekezet tagja vagyok, amit egy csodálatos házaspár vezet.
A hivatásodon belül nem volt problémád a hited miatt?
Nem tapasztaltam ilyesmit. Szerintem hatalmas pluszt jelent, ha az ember Isten dicsőségére akar dolgozni, ezt pedig újságíróként, diplomataként vagy bármilyen más szakmában lehet gyakorolni. Számomra nagyon fontos a gyülekezeti élet, ezért amikor új helyszínen dolgozom, az elsők közzé tartozik, hogy találjak egy hitbéli közösséget.
Mennyire volt sorszerű az életedben, hogy tizenhat év újságírás után lehetőséget kaptál átlépni a diplomácia világába?
Volt egy pillanat, amikor elgondolkoztam: az újságírás után merre menjek tovább? Egy apró konfliktust követően beszéltem az akkori főszerkesztővel, és jeleztem neki, hogy befejezem az újságírást. Néhány nap elteltével viszont kaptam egy telefonhívást, ami már a diplomácia irányába vezetett. Ez egy erős pillanat volt az életemben, mert úgy zártam be egy ajtót, hogy még nem volt másik, amit kinyithatnék. Ilyenkor érzem igazán, mennyire vezeti az életem Isten, de ez csak erős hittel működik.
A teljes beszélgetés itt nézhető meg: