A Kárpátaljai Református Egyház ezt az évet a magvetés évének nevezte el. A bibliai kép egyszerre hordoz reménységet, küldetést és felelősséget egy háború és bizonytalanság sújtotta térségben. Mit jelent ma lelki értelemben magot vetni, és milyen feladatok várnak az egyházra ebben az esztendőben? Menyhárt István kárpátaljai lelkipásztort kérdeztük az év üzenetéről, a terveiről és a reménységéről.
A 2026-os esztendő a magvetés éve a Kárpátaljai Református Egyházban. A tematika vezérfonalként és lelki iránymutatásként szolgál a gyülekezetekben folyó munkálatok számára. A magvetés mint bibliai hasonlat különösen közel áll a kárpátaljai magyar emberekhez, hiszen vidékükön a földművelés mindennapi tapasztalat. Ismerjük a veteményezés, a gondozás és a betakarítás rendjét, a búzamag útját a megmunkált földtől egészen a friss kenyérig. Elénk tárul a vetés zöldellése, a szárba szökkenő kalász, majd a nyári nap hevében ringó aranymező képe, mígnem elérkezik az aratás ideje. A magvetés képei – az anyaföld, a jó mag, a csírázás titka, a növekedés, az aratás és a mindennapi kenyér – az élet körforgását jelenítik meg: születéstől az elmúlásig, majd az újjászületés reménységéig. Nem véletlen, hogy Jézus Krisztus is a magvetés példázatával élt. Ezzel a mindenki számára érthető képpel hozta közel az emberekhez Isten országának titkait. Lelki értelemben a magvetés az evangélium hirdetését jelenti. Isten Noéval kötött szövetségében megígérte, hogy a vetés és az aratás rendje nem szűnik meg, Jézus pedig missziói parancsként adta tanítványainak az evangélium hirdetését. Az egyház küldetése ma is ez: vetni a jó magot. Az Ige magvát, amely testté lett értünk, hogy új életet fakasszon. Krisztus a mennyei kenyér, aki táplál az örök életre, és ő az aratás Ura is. Miénk a szolgálat, a növekedést azonban Isten adja. Ez bátorít bennünket a kitartásra, ahogyan az év vezérigéje is: „Reggel fogj a magvetéshez, és ne pihentesd a kezed este sem…” (Préd 11,6a).
Miért most vált különösen hangsúlyossá ez a téma?
Az elmúlt esztendők tematikái – a reménység, a megújulás és a szolgálat éve – mind a bizonytalanságban élő ember megerősítését szolgálták. Háború, romlás, pusztulás és félelem vesz körül bennünket. Széthulló családokat, magukra maradt időseket, döntéseikben bizonytalan fiatalokat látunk nap mint nap. Ebben a helyzetben különösen fontos, hogy érezzük, hogyan hasít bele az eke a megkeményedett talajba. Isten formál, sebez, hogy egy új élet születhessen. A kérdés azonban ott áll előttünk: ki veti el a jó magot? A konkolyvető nem pihen, de vajon készen áll-e Isten népe a szolgálatra? A magvetés éve arra hív, hogy megerősödjünk küldetéstudatunkban. A jó mag maga a kincs, az élet, amelyet Isten ránk bízott, és amelynek hűséges sáfárainak kell lennünk. Az evangélium ma is életet ad, reménységet gyújt, és megtart a legnehezebb helyzetekben is.
Mik a tervek erre az évre?
Az egyház minden szolgálati területén hangsúlyt kap a magvetés. A gyülekezeti életben, a gyermek- és ifjúsági misszióban, az oktatásban és a diakóniában egyaránt az evangelizáció áll a középpontban. Az egyház bizottságai éves tervezeteket készítettek, amelyek megjelennek az alkalmakon. A missziói bizottság havi igehirdetési tematikát dolgozott ki, amely végigkíséri az egész esztendőt, és minden korosztályt megszólít. A tanulmányi bizottság programjaiban – versenyeken, iskolai és hitoktatási alkalmakon – szintén központi helyet kap az Ige magvának vetése. Egyre több gyülekezet szervez evangelizációs alkalmakat templomon belül és kívül: iskolákban, szeretetotthonokban, szabadtéri alkalmakon, személyes meghívásokkal. A cél az, hogy a mag mindenféle földbe hulljon, mert nem tudhatjuk, hol sarjad ki és hoz termést.
A magvetés éve emlékeztet: az egyház küldetése nem az azonnali eredmények keresése, hanem a hűséges szolgálat. A jó mag elhintése sokszor láthatatlanul történik, és mégis életet hordoz. Kárpátalján, ahol a mindennapokat félelem, veszteség és bizonytalanság terheli, különösen nagy jelentősége van annak, hogy az evangélium reménysége eljusson az emberi szívekhez. A vetés ideje most van – az aratás pedig Isten kezében van.