Megy a bölcső vándorútra

– A gömöri bölcsővel több célunk is van. Egyrészt a hagyományok iránti tisztelet felélesztése, életben tartása, aminek része maga a bölcsőhasználat is, illetve a közösségépítés. Isten is így tart minket a kezében, ringatja az embert, néha, amikor kell, megráz. Belém égett a tudat, hogy amiként a baba a bölcsőben, úgy lehetek én a gyermekeimmel, családommal, nemzetemmel Isten őrző, szerető karjaiban. A bölcső maga a védelem – vallja Mudi Róbert berzétei lelkipásztor, aki gyülekezetével együtt karolta fel a vándorbölcső-mozgalmat.

Számos módon küzdenek a beolvadás ellen, nemzeti kultúrájuk és nyelvük megőrzéséért a határon túli magyarok szerte a Kárpát-medencében. A megmaradást az összetartó – akár vallási – közösség segíti leginkább, de mindennek az alapja a család, amelynek tagjai egymással magyarul beszélnek, ápolják a hagyományokat, a kultúrát. A határon túl ilyen nemzetmegtartó szerep jut a vándorbölcsőknek is, amelyből a Felvidék néhány régiójában több is jár babától babáig. Ezek közül az egyik jutott most el Mudi Róbert berzétei lelkipásztorhoz, akinek hetedik gyermekét, Csongort ringatja a gömöri motívumokkal díszített bababútor.

berzete_vandorbolcso_foto_szarvas_laszlo

Mudi Róbert és családja a vándorbölcsővel

Fotó: Szarvas László

RÉGI-ÚJ HAGYOMÁNY

Bölcsők sokáig álltak minden olyan házban, ahová újszülött érkezett. Legtöbbször az apák, a nagyapák faragták, a ringató ágyacskákat megbecsülték, a legtöbb családban babáról babára vándorolt oda, ahol épp szükség volt rá, majd a padláson pihenve várta a következő generáció érkezését. Aztán valahogy kikoptak a babaszobákból, bár manapság mintha a bölcsőket is újra felfedeznék a szülők, sok más régebben hasznosnak bizonyult dologhoz hasonlóan. Modernizálták is őket, ma már lehet okosbölcsőt is kapni, amely magától ringat, zenél, rezeg, miközben monitorozza a baba életfunkcióit. (Nem meglepő ez abban a korban, amelyben akár már a babakocsi is magától gurul.)

A vándorbölcső intézménye a fentiek fényében valójában nem új, hanem évszázados találmány, csak feltámasztotta és a közbeszédbe emelte azt az Ágymester Manufaktúra, amely a vándorbölcső-mozgalom megalapítása után több bútort adományozott különböző közösségeket képviselő szervezeteknek valamikor a 2010-es évek elején. Ők a közösségteremtés eszközét látták benne és annak a jelképét, hogy a gyermekvállalás közös ügy. A kezdeményezés hamar sikeressé vált, ma már megszámolni is nehéz azokat a kis gyermekfekhelyeket (és a mögöttük álló szervezeteket), amelyek néhány hónapot töltenek egy-egy babánál, hogy aztán egy másikat ringathassanak.

Ezek a vándorbölcsők – bár inkább a kezdeményezés – aztán elhagyták az országot, a határt átlépve pluszfunkciót kaptak: összetartani a magyarságot akár Erdélyben, Kárpátalján, a Délvidéken vagy éppen Dániában, Angliában, Portugáliában. Így jutott el 2018-ban a Felvidékre is a mozgalom, 2021-ben a rimaszombati régió saját bölcsőt indított vándorútra, részben a berzétei református lelkipásztornak köszönhetően.

A GÖMÖRI

– Emlékszem, átfagyva érkeztem haza egy alkalomról, és miközben feküdtem a kádban, ringtam a forró vízben, akkor ugrott be, hogy lehetne a vidékünknek saját vándorbölcsője, amely nem pusztán bölcső, hanem ennél sokkal több: lelki karba vétele, felkarolása a hívő magyar családoknak és a gyermekvállalás Istentől jövő feladatának – emlékszik vissza Mudi Róbert a három évvel ezelőtti pillanatra, miközben néhány fahasábot dob a berzétei parókia nagyszobájában álló cserépkályhába.

Mudi Róbert huszonkét éve szolgál a felvidéki faluban és a környező településeken. Kedveli az alulról induló kezdeményezéseket, ezért is keltette fel figyelmét a vándorbölcső-mozgalom, amelyet Halász Béla, a Gútáért Polgári Társulás egykori elnöke, a csallóközi település jelenlegi polgármestere hozott el a Felvidékre. – Felhívtam, hogy a Berzétei Református Egyházközség is indítana egy bölcsőt; megörült az ötletnek – részletezi Mudi Róbert.

Ők már azzal az elgondolással álltak a bölcsőprojekthez, hogy azzal azokat a magyar családokat támogassák, akik mernek gyermeket vállalni a Felvidéken. A hétgyermekes édesapa meglátása szerint ez már önmagában is nagy bátorság. A gömöri vándorbölcsőt ezenfelül azok a keresztyén házasságban élő szülők kaphatják meg, akik magyar nevet adnak gyermeküknek, hitben és a magyar hagyományok szerint nevelik, magyar óvodába és iskolába íratják majd.

– A gömöri bölcsővel több célunk is van. Egyrészt a hagyományok iránti tisztelet felélesztése, életben tartása, aminek része maga a használata is, illetve a közösségépítés. Isten is így tart minket a kezében, ringatja az embert, néha, amikor kell, megráz. Belém égett a tudat, hogy amiként a baba a bölcsőben, úgy lehetek én a gyermekeimmel, családommal, nemzetemmel Isten őrző, szerető karjaiban. Ez maga a védelem.

Azóta már négy is járja a gömöri vidéket, amelyek közül az első Halász Béla, a második a mozgalmat elindító Ágymester Manufaktúra ajándéka, de van közöttük olyan is, amelyet egy padlásról megmentve újítottak fel.

berzete_vandorbolcso_foto_szarvas_laszlo

Bibliai ige a vándorbölcsőn

Fotó: Szarvas László

RINGATÓ

– Ez itt a második gömöri vándorbölcső – mutat a kanapé mellett álló darabra a lelkipásztor. Mindegyik egyedi, a Mudi családban vendégeskedőt számos gömöri motívum és egy bibliai Ige is díszíti. Megtudom, hogy a minták az Erdélyből származó népi bútorfestő, Kopecsni Mikolt alkotásai. „Őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába” – olvasható rajta a tizenhetedik zsoltárból vett idézet. – Ezt az Igét helyezte az Úr a szívemre – mondja Róbert, akinek legkisebb gyermeke, Csongor január 21-én kapta meg a bölcsőt.

Csongort épp édesanyja, Katica babusgatja, ezért áll üresen a bababútor, de elmondásuk szerint napközben sokat használják, a testvérek is szívesen ringatják benne a legfiatalabb Mudit. Katica hivatását tekintve dúla, így pontosan tisztában van a bölcső babákra gyakorolt jótékony hatásaival.

– A ringatózó mozgás fejleszti a baba idegrendszerét, mint ahogy nagyobb korban a hintázás a beszédfejlődést. Ebben a mozgó ágyban az újszülöttben felidéződik, hogy milyen volt az édesanyja pocakjában – állítja Katica, aki úgy tapasztalja, hogy kezdenek visszatérni ezek a gyermekfekhelyek a babaszobákba. – Egy darabig teljesen eltűntek, de most újra divatba jöttek.

A ringatás fontossága kapcsán Katica megemlíti azokat a foglalkozásokat, amelyeken kismamák vezető segítségével, népdalokat énekelve babusgatják gyermekeiket. – Kelet-Szlovákiában az első ringató foglalkozás nálunk, a kőrösi gyülekezetben volt – mondja.

– Gondnok asszonyunk indította, a tizedéből támogatta, a gyülekezet pedig mellé állt. Kihozzuk az Igét a templom falai közül, bibliaolvasással kezdjük ezeket a foglalkozásokat, amelyekhez hasonlót több felvidéki lelkésznő is tart már – fűzi hozzá Róbert. – Ez már gyülekezeti alkalom, amelyen épül a közösség, miközben az anyák a gyermekeikkel foglalkoznak, akik a magyar jövő várományosai és zálogai. Minden körülményt meg kell teremteni, hogy legyenek, hogy egyre többen legyenek, és hogy jól érezzék magukat, megtalálják a helyüket a gyülekezeti szeretetközösségekben – jelenti ki Katica.

AGÁRDRÓL A GOMBASZÖGBE

Szabó-Peszeki Eszter kunfakó fajátjú lovakat tart és lovasoktatóként dolgozik a Gombaszögben, amúgy környezetföldrajz szakon végzett. A fiatal édesanya magyarországi születésű, nincsenek felvidéki gyökerei, néhány évvel ezelőtt mégis úgy gondolta, hogy a gömöri vidékre költözik. Megtetszett neki a táj és az emberek közvetlensége. Itt ismerte meg későbbi férjét is, és született meg gyermekük, Andráska. A Mudi lelkészházaspár közvetlensége, a magyar kultúra és a hagyományaink, a lovak, a lovaglás, az íjászkodás, a kézműveskedés kölcsönös szeretete a berzétei gyülekezethez és a hithez is közel hozta. Felnőttként konfirmált a Berzétei Református Egyházközségben néhány éve.

– Már a várandósság alatt gondoltam rá, hogy ha majd világra jön a baba és lesz éppen szabad vándorbölcső, szeretnénk rá pár hónapra benevezni. Szép hagyománynak gondoltam, és szerettem volna, hogyha a fiunk a református közösség tagja lehetne, amelynek nagy magyarságmegtartó ereje van – véli Eszter, aki szerint ehhez ez a kezdeményezés is hozzájárul.

– A bölcsőátadó ünnepségek tulajdonképpen összehozzák a magyar családokat, amelyekből – mint ahogy számomra kiderült – nagyon sok van, csak nehezen tudnak találkozni a széttagozódás miatt. Más résztvevőkkel együtt mi is ott voltunk az átadóünnepségén a templomban, amikor a kis Csongor részére vették át a bölcsőt.

Eszter elmondása szerint annak ellenére nagyon szerették ezt a különleges babaágyat, hogy azt Andráska három-négy hónapos korában kapta meg. – Akkor kell igazán a ringatás, amikor még nagyon-nagyon picik, mert akkor még alig mozognak. Ettől függetlenül jó volt, sok terhet levett a vállamról. Szeretek kézműveskedni, nyakláncokat szoktam készíteni. Andráskát csak beletettem a bölcsőbe, amelyet lehet lábbal is hajtani, a kezemmel pedig közben szabadon dolgozhattam, volt, hogy kenyeret gyúrtam.

A bölcső mellé kapott ajándékok közül Eszternek leginkább a házi készítésű befőttek és lekvárok tetszettek, főleg azok, amelyekre rá volt írva például: „Körtebefőtt a babának”. – Látszott rajtuk, hogy szeretettel készültek, és lehet, hogy nem is nekünk, hanem a saját unokájának tette el egy nagymama – meséli Eszter.

berzete_vandorbolcso_foto_szarvas_laszlo

Szabó-Peszeki Eszter és családja egy kunfakóval

Fotó: Szarvas László

JELENTKEZÉS

Ahhoz, hogy egy család vándorbölcsőt kapjon, a szülőknek jelentkezniük kell, és vállalniuk a fentebb felsorolt feltételeket. A projekt sikeresnek mondható, a gyermeket tervező szülők gyakran már a baba érkezése előtt jelentkeznek rá, és nehéz a visszautasítás, amikor a kritériumoknak nem felel meg az igénylő család. Róbert elmesél egy ilyen esetet is.: – Megkeresett bennünket egy pár Rimaszombat környékéről. A férfi szlovák, az asszony magyar volt, Iván nevű újszülöttüknek kérték a bölcsőt. Nem voltak összeházasodva, a férfi nem volt megkeresztelve. Most mi legyen, hogyan adjuk így oda? Az Úr elé vittük imádságban a kérdést: „Uram, ha úgy gondolod, hogy ebből missziós eszköz is lehet, akkor lazítunk a feltételeken.” A következő héten jelentkezett az anyuka, hogy nagyon köszönik, de inkább mégsem kell nekik a bölcső. Nem kellett nemet mondanunk.

A lelkész úgy érzi, sok gyülekezeti projekt közül igazán a vándorbölcső-kezdeményezésre tette rá Isten a maga pecsétjét: – Áldásnak bizonyult, embereket, családokat ismerünk meg, akik aztán visszatérnek, eljönnek az istentiszteletre, elkezdenek közeledni az egyházhoz, beépülnek a gyülekezetbe, ami csodálatos dolog!

berzete_vandorbolcso_foto_szarvas_laszlo

Fotó: Szarvas László

SOK KICSI SOKRA MEGY

A gömöri vándorbölcsőket magukénak érzik Mudi Róbert gyülekezetei is, tagjaik közül többen erejükhöz mérten igyekeznek hozzájárulni egy-egy kisbaba és a kismama boldogságához, szükségletéhez az első hónapokban. – Fontos, hogy az ajándék nem a pénzről szól, ebben bárki részt tud venni, és akik így tesznek, örülnek, hogy így is hozzá tudnak tenni valamit a közösséghez – szögezi le a lelkipásztor, aki inkább a közösségi munka erejében hisz, nem a főnök-alkalmazott viszonyban vagy a pénzes projektekben.

– Sok ember lelkében az a vágy, hogy valamit ő is hozzátenne. Egy öreg néni három befőttet tesz bele, van, aki az imádságát: vállalja, hogy fél éven keresztül imádkozik a babáért. Akad, aki játékbabát horgol, a feleségem szoptatási tanácsadást ajánl fel – említ néhány példát a legszemélyesebb ajándékok közül Róbert, amelyek mellett cégek, civil szervezetek, magánszemélyek adományai is ott vannak a bölcsőben, mint ahogy a berzétei gyülekezeté, ami minden esetben egy-egy névre szóló Biblia, illetve Ige, üzenet és áldás a család számára a bölcsőátadáskor, ehhez ragaszkodik a lelkipásztor.

AZ ANGYALOSAT, APA!

A berzétei református templom tőszomszédságában áll az egyházközség egykori iskolaépülete, amely siralmas állapotban és bohózatba illő módon jutott vissza a gyülekezethez a rendszerváltás után. A közösség úgy döntött, saját erőből felújítja és gyermekotthonná alakítja át az évszázados épületet. A munkák zömét házon belül oldották meg, igyekeztek ott megfogni egy kis pénzt, ahol csak tudtak. Ennek az egyik csodás momentumát eleveníti fel Mudi Róbert.

– A gyermekeim is többször kérik: „Apa, meséld el az angyalos történetet!” Évekkel ezelőtt istentiszteletet közvetített innen a Duna Televízió. Miután így sokakhoz eljutott a hír, hogy elkezdtünk a vízen járni, több felajánlást is kaptunk a műsor után. Épp csángó segédmunkásokkal bontottuk a szétkorhadt régi tetőszerkezetet, amikor hívás érkezett a rozsnyói tüzéptől, hogy nemsokára érkezik a lengyel gyártótól közvetlenül megrendelt építőanyag, s a sofőrnek ki kell fizetnem félmillió forintot. Akkor még többet ért az az összeg, mint ma, és nem volt ennyi pénzünk. Átjöttem imádkozni a parókiára, kértem az Urat, hogy ha már „rávett bennünket” erre a projektre, tegyen most csodát, mert nem tudjuk előteremteni az ellenértéket. Ekkor valaki kopogott az ajtón. Egy jól öltözött, idős férfi állt ott, azzal kezdte, hogy Budapestről jött, már nem tudom, melyik gyülekezet tiszteletbeli presbitere, látta a közvetítést a tévében, szeretne segíteni. Bentebb invitáltam, kértem, hogy várjon egy kicsit, mert sürgős dolgom akadt hirtelen, közben a gyerekeimet is riasztottam, hogy foglalkozzanak kicsit a bácsival. Gyorsan végeztem, kérdeztem a gyerekeket, hogy hol a bácsi. „Milyen bácsi? Nem járt itt senki!” – jött a válasz. Dehogynem. Ott volt egy boríték az asztalon, forintra pontosan annyi pénzt rejtve, mint amennyibe az építőanyag került. Még potyogtak a könnyeim a hálától és az Isten érintésétől, amikor dudált a kamion és befordult a templom elé. Nagyjából négy percig volt nálam a boríték, amelyet akkor átadtam a sofőrnek. Ezek az Istennek a tettei, ilyet nem lehet kitalálni, nem lehet megálmodni, egyszerűen van, működik. Hát mi így építkezünk… imákból, könnyekből, adományokból, tizedekből, nem pedig projektekből. Ezek a dolgok erősítenek meg abban, hogy ezt csinálni kell – hangsúlyozza a történet végére érve a lelkész.

– A gyermekotthon használatbavételi engedély híján gyermekeket még nem fogadhat, de a gyülekezet már belakta az épületet. S bár a Berzétei Református Egyházközség nagy álma, a család típusú gyermekotthont hivatalosan még nem adták át, a gyülekezetünk szeretettel várja a turistákat, ifjúsági csoportokat, baráti társaságokat. Az itt hagyott szállásdíjak, adományok elengedhetetlenül szükségesek az álom megvalósításához, a gyermekotthon befejezéséhez – mondja Mudi Róbert.

EGYEDÜL NEM MEGY

A vándorbölcső is csak egy azon közösségépítő és azt egyben tartó, a magyarságtudatot erősítő kezdeményezések közül, amelyekkel a Felvidéken igyekeznek megőrizni nemzeti identitásukat a magyarok. Mudi Róbert úgy látja, minden emberi próbálkozás csak ideig-óráig elég, ha figyelembe vesszük a statisztikai adatokat és az asszimiláció valós fenyegetését.

– Ha emberileg nézzük, akkor talán még húsz évünk van, de hiszem, hogy Istennek terve van a Felvidékkel. Ehhez kellenek az elhívott emberek, akiket csak úgy szoktam nevezni: Isten bolondjai. Pál mondja azt, hogy „Mi bolondok vagyunk Krisztusért”, a mai világi szemlélettel nézve az, amit mi csinálunk, őrültség, támogatás nélkül, sokszor a családunktól elvéve adni és adni, elkopni, elégni a szolgálat oltárán – fakad ki az őszinteség a lelkészből, aki szerint a megmaradás záloga maga Krisztus lehet.

– Önmagadban nem tudsz megmaradni, mert egy idő után rájössz arra, hogy a te erőd ehhez kevés. Lehet jó az irány, vihet a lendület, de egyszer elfogy, ahogy az erő is. Előbb-utóbb oda kell fordulni ahhoz, akitől mindent kaptunk. A Felvidéken magyarnak megmaradni Krisztus nélkül nem lehet, nem fog menni – figyelmeztet.

Ehhez lehet akár az első lépcsőfok a vándorbölcső Gömör vidékén, amelynek Mudi Csongor Benjámin a tizenkettedik lakója. Édesapja úgy véli, a dolog bár kicsiben, de jól működik. – Én nem is akarom most megváltani a világot. A világunk meg van váltva. Nekünk kicsiben, a mi életterünkben kell tenni a dolgunkat, és helyt kell állni. A vándorbölcső éppen ilyen – mondja eltökélten.

A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!