Remény és hűség a gályarabság árnyékában

Az eseményt Steinbach József, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke nyitotta meg, aki az 1Ján 5,4 alapján vett Igére – „Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk” – támaszkodva hangsúlyozta, hogy a gályarabok története nem csupán a múlt megrendítő emléke, hanem ma is élő bizonyság. Mint fogalmazott, a krisztusi győzelem nem erőszakból, vérontásból vagy a másik legyőzéséből fakad, hanem Isten eredeti, jó rendjének helyreállításából és a megváltó szeretetből. Ez a győzelem ad erőt a mindenkori hitvalláshoz, ahogy a hűség ragyogott fel a XVII. századi gályarabok, a XX. századi hitvallók vagy éppen a mai üldözött keresztyének életében is. A püspök köszönetét fejezte ki a szerzőnek és a kiadónak, megemlítve, hogy a regény megszületésének gondolata hosszú évekkel ezelőtt fogant meg.

A Sárospataki Tudományos Gyűjtemények képviseletében Tanászi Árpád könyvtárigazgató szólalt fel és osztotta meg gondolatait. Kifejezte örömét, hogy a szerkesztőség izgatottan várta és gondozhatta a kéziratot, hiszen a szerző korábbi munkái (így a Sasok a viharban című ötkötetes családtörténet) után újabb értékes művel gazdagodott a Hernád Kiadó portfóliója. Hangsúlyozta: hívő emberként vallja, hogy mindent, amit a jövő keresztyén embere tesz, Isten dicsőségére teszi, remélve, hogy a mostani nem az utolsó közös kiadvány lesz.

A regényt méltató és a szerzővel beszélgető Rákos Lóránt, a Felvidéki Református Egyház főjegyzője a kétéves emlékév „koronájának” nevezte a kötetet. Kiemelte, hogy a mű óriási erénye, hogy nem szoborrá merevíti a gályarabságra ítélt lelkészeket és tanítókat, hanem gondolkodó, küzdő, szerető és olykor félelmeikkel szembenéző emberekként eleveníti meg őket. Az 1670 és 1681 közötti gyászévtized, a pozsonyi vésztörvényszék koncepciós perei, amelyek során mintegy háromezer idézést küldtek ki a protestáns lelkészeknek, valamint a nápolyi gályákra hurcolt hitvallók drámája a regény lapjain közvetlen közelségbe kerül az olvasóhoz. Megemlítette a nemzetközi szolidaritás szép példáját is, például Michiel de Ruyter holland admirális alakját, aki sokat tett a prédikátorok szabadulásáért.

A szerzővel, Viola Judit írónővel folytatott beszélgetésből kiderült, a témát Dienes Dénes professzor ösztönzésére kezdte el feldolgozni, de a munkához mély személyes szálak is kötik. Az egyik gályarabságot megjárt prédikátor ugyanis életének utolsó évtizedét az írónő szülőfalujában töltötte, sőt, egy korábbi parókiakerti kertrendezés során előkerült, XVII. századi ezüstpénzeket rejtő vaskazetta is különös, égi biztatásként szolgált a megíráshoz. A történelmi hűségre épülő, alapos levéltári kutatómunkán alapuló regényben a tények tisztelete mellett hangsúlyos szerepet kapnak a női sorsok és a kibontakozó szerelmi szálak is, amelyek teljessé, emberközelivé és életszerűvé teszik a férfivilágként megélt drámát.

Az Úr nevében című kötet legfőbb üzenete, hogy az emlékezés ne csak a múlt tiszteletére hívjon, hanem bátorságot adjon a jelenkor emberének is, hogy méltó maradjon református gyökereihez, hitvallásához, és a könyvet elolvasva azzal a felemelő érzéssel gondolhasson vissza: örülök, hogy én is református lehetek.