Reménységre és biztos tudás megszerzésére buzdított Jakab Bálint Mihály a Zsinat őszi ülésszakának nyitó áhítatában november 20-án, szerdán. A szombathelyi lelkipásztor Pál apostol thesszalonikaiakhoz írott első levelének negyedik része alapján arra a kérdésre kereste a választ, vajon érdekel-e minket, keresztyéneket, hogy mi lesz ismerőseinkkel, szeretteinkkel a halál után (1Thessz 4,13–18). Rámutatott: társadalmunkban kevéssé él elevenen ez a probléma, inkább a halált övező szertartások a fontosak. Az első keresztyének azonban – akik Krisztus szavait, miszerint hamarosan eljön, a közeljövőre, saját életükre értették – teljesen másként viselkedtek. Ez a hit arra sarkallta őket, hogy az üdvösséges felelősség tudatában igyekeztek minőségi keresztyén életet élni a mindennapokban. Jakab Bálint Mihály szerint az üdvösség felelőssége nem más, mint az az életen túlmutató szeretet, amellyel ragaszkodunk egymáshoz.
Az apostol világos választ adott a fenti kérdésre: aki elöl járt Krisztussal a halálban, elöl fog járni vele a feltámadásban is. „Ez a sorrend nem időrendiség, hanem az igazság rendje Krisztusban. Az Isten igazságrendje” – fogalmazott Jakab Bálint Mihály. Emlékeztetett: ha tudatában vagyunk annak, hogy Krisztusban igazság és rend van – és ez érvényes világunkban is –, akkor nem fogunk szomorkodni, mint mások. Ez az üdvösséges felelősség. „Ha tudjuk ezt, akkor van újabb és újabb inspirációja a keresztyén, hívő életnek, a tisztességes létnek: a házasság megbecsülésének, a testvéri odafigyelésnek – a gyakorló szeretetnek” – hangsúlyozta Jakab Bálint Mihály.
Hozzátette: „Ghislain Lafon katolikus teológus szerint a parúzia (az Úr eljövetele – a szerk.) késlekedése nem csalódás, hanem a keresztyén élet kitágításának a lehetősége. Nem keseredtek bele (az első keresztyének – a szerk.) abba, hogy Krisztus késik, hanem felfedezték a szolgálat lehetőségeit a földön” – mutatott rá a lelkipásztor. Mint mondta, jó lenne ezt a szemléletet átörökíteni azért, hogy ne legyen tudatlanság a halottak felől, és ne legyen sem tudatlanság, sem reménytelenség az élők felől. „Hiszen tudjuk, hogy az egyház láthatóan itt van, de láthatatlanul sokkal több ennél. Ez a reménység talán a kettős inspirációra – az üdvösséges életre és ennek perspektívájában a szolgáló életre – is elégséges lesz” – összegezte Jakab Bálint Mihály.
Balatonszárszón ülésezik a Magyarországi Református Egyház Zsinata november 20-án és 21-én. A kétnapos tanácskozáson egyebek mellett beszámolnak az idei Csillagpont Református Ifjúsági Találkozóról, hozzálátnak a bíráskodásról szóló törvény módosításához és átadják a zsinati alapítású díjakat.
Kocsis Julianna, fotó: Kalocsai Richárd