REND lesz!

A győri sportcsarnokból indult az első találkozó 2004-ben, azóta olyan jó tapasztalatai és híre van, hogy több egyházmegye és egyházkerület is kezdeményezett hasonlót. – A Református Egyházi Napok Dunántúl (REND) rendezvénnyel azt szerettük volna, hogy kétévente legyen egy olyan nagy találkozója a dunántúli reformátusoknak, ahol együtt épülhetünk – idézi fel Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke. – Ahogy haladtunk előre az időben, formálódott az igény, hogy fesztivállá nyissuk. Nemcsak találkozunk, de demonstráljuk is, hogy jelen vagyunk, hírt adunk, megmutatjuk magunkat, és egyfajta áldott, indirekt missziói szándék is van bennünk: akik érdeklődnek és eljönnek, kaphatnak valamilyen érintést. Mindig kérdés persze a zártság-nyitottság mértéke, de konferenciánk számos van, fesztivál meg alig. Hálás vagyok azért Istennek a kerület vezetőségével együtt, hogy ez jól működik a Dunántúlon, sokat fejlődött az évek során, egyre áldottabb és látogatottabb, számontartják és várják.

Az egyházkerület távoli pontjáról is találkoznak emberek, és különösen a rendszeres résztvevők megszólítják egymást, tudnak egymás közösségeiről, örülnek egymásnak. De a püspök szerint a sajátos dunántúli kegyesség megmutatása is fontos. – Az itteni református kegyesség nyitottabb, szeretetteli, testvéri lelkület, ez a történelmi helyzetből is fakad, amely sosem engedte, hogy verjük a mellünket. Viszont a hitünk megmutatásával nemcsak megmaradtunk, de a nyitottságot felmutatva erősödtünk is. Érdemes lesz elemeznünk a népszámlálás számait. Rengetegen jöttek át ide keletről. A Dunántúl szerintem már régen nem szórvány a reformátusságban, és hatalmas történelmi küldetésünk lesz, hogy megtaláljuk a nem válaszoló negyven százalékban azokat, akik hozzánk tartoznak.

A REND lehetőség akár erre is. A húszéves jubileumot nem csak a szombati istentiszteleti hálaadás fogja kidomborítani, a püspök szerint az emelkedett témaválasztás, a 36. zsoltár gondolatmenete is segít ünnepivé emelni a program előadásait, koncertjeit, sőt ott lesz a dicsőítésben és a gyereksarokban egyaránt.

Május óta folynak a találkozók, gyűlések és egyeztetések a szervezés ügyében. – A legutóbbi pápai találkozó óta tudjuk, hogy most Tata lesz a helyszín. Természetesen partnerek leszünk – mondja Farkas Balázs, a tatai gyülekezet beosztott lelkésze. – A REND-nek már van brandértéke, összeszokott szervezése és saját íze, így kicsit franchiseként folyik a szervezés, a helyi gyülekezet pedig a saját emberanyagát és a maga különlegességeit teszi hozzá.

Szabó Előd vezető lelkész szerint a szervezőbizottság egyértelművé tette, hogy számítanak a helyi közösségre a koordinálásban. – Már többször hirdettük, próbáljuk benne tartani a köztudatban, hogy készüljenek, szánják ide, ne legyen más a naptárban, mert mindenkire szükség lesz. Az egyik öregdiákunk például azon gondolkodik, hogy az egyházközség történetével kapcsolatos kiállítást rendez be az alkalomra. A kórusunk is érdeklődött már. A mi feladatunk felébreszteni a vágyat, hogy azt érezzék az emberek, ez rendkívüli és jó dolog lesz.

Tatán nem ismeretlen a fesztiválszervezés gyakorlata, legyen szó a Tatai Sokadalomról vagy a Víz, Zene, Virág Fesztiválról, most mégsem lehet csak úgy elővenni a megszokott rutint. – A polgármesteri hivatalbéli egyeztetésen ott volt a város apraja-nagyja, példaértékűen álltak a rendezvényhez, minden gyakorlati segítséget felajánlottak, amire csak szükségünk lehet – tájékoztat Farkas Balázs. – Bár rutinosak, érezték, hogy ez mind lelkiségében, mind felépítésében, költségvetésében más, mint a megszokottak. Helyszínében is, hiszen mások a tó környékére és a várra összpontosítanak, ehhez képest mi a templom és a gimnázium környékén leszünk – teszi hozzá. Mivel viszonylag kis területet kell bejárni, közel esnek egymáshoz a különböző színpadok és eseményhelyszínek, ez kedvezhet az idősebb vagy nehezebb mozgású gyülekezeti tagoknak és érdeklődőknek is. Ugyanakkor nagy kérdés, hogy a város lakóit mennyire lehet megszólítani, nekik ez egy fesztivál a sok közül.

– A tősgyökeres gyülekezeti tagok szeretik a REND-et, és rutinosan járnak – csatlakozik a gondolathoz Farkas Balázs –, de a fiatal családosaink, akikre most a gyülekezetünk leginkább alapoz, nem ismerik, tíz százalékuk ha járt már a találkozón. Persze a távolság sokszor meghatározza, ki hova megy el… Ennek a kultúráját előbb fel kell építeni, ezért hasznos, hogy épp itt lesz nálunk. Fontos viszont, hogy ne csak szolgálni hívjuk a fiatal családos korosztályt, hanem meg is éljék az alkalom áldásait.

Egy közelmúltbéli családi napot hoz fel példaként, amelyre az eső ellenére is eljött száz olyan ember, aki csak az intézményrendszeren keresztül kötődik a gyülekezethez. – Van bennük lojalitás és egy kis kíváncsiság, talán mert annyi értéket kapnak a bölcsődén, óvodán, iskolán keresztül. Reméljük, így lesznek a REND-del is!

A református gimnázium szintén kiveszi a részét a szervezésből, tanárok és diákok egyaránt vállalnak feladatokat, de még helyszínként is szóba jöhetnek az iskola különböző terei, annak ellenére, hogy még tanítási hét és érettségi időszak is a fesztivál első napja. Illés Dániel igazgató úgy érzi, kiváló alkalom a misszióra a rendezvény. – Jó lehetőség megmutatni magunkat. Nem csak az a feladatunk, hogy mi Jézus Krisztussal jól érezzük magunkat, misszió is társul hozzá. Igyekszünk az utolsó tanítási napunkat úgy szervezni, hogy mindenki részt tudjon venni a REND-en. A műhelyeink is bemutatkoznak: az énekkarunk, a zenekarunk, egyéni fellépők. A diákjaink minden évben készülnek egy nagyszabású darabbal az énekkarral és tánckarral együttműködésben. Tavaly József és a színes szélesvásznú kabát című Webber-musicalt vittük színre. Idén az István, a király van tervben. Rajztanárunk a díszletek elkészítésében működik közre, Gulyás Orsolya az énekkart vezeti, tánctanár kollégánk a mozgást segíti: nagy együttműködést igénylő produkció.

– Próbáltuk úgy alakítani a programhálót, hogy a zsoltár egésze átszője a fesztivált – mondja Márkus Mihály esperes a szervezőbizottság munkájáról. A tatai REND-del kapcsolatban a mottóra a házigazda egyházmegyével egyeztetve merült fel ötletként a 36. zsoltár, amelynek a tizedik verse így hangzik: „Nálad van az élet forrása.” Ennek megfelelően teológiai előadásban előjön a megtartó Isten és a megtartott élet, megjelenik a zsoltárban az eltékozolt élet, lesz olyan bizonyságtevő, aki megélte a tékozlás mélységét. – Arra a versre gondolva, hogy Isten hűséges az őt szeretőkhöz, szeretnénk a tatai gyülekezet sorsáról, történetéről beszélni, miként tartotta meg Isten a reformáció óta a közösséget annak ellenére, hogy többször elüldözték őket a templomukból. A megtartott élet témájához csatlakozik Visky András regényes bizonyságtétele, a megtartott élet erőforrásairól pedig a lélektan irányából Földi Rita fog beszélni. A közéleti vonal „a te világosságod által látunk világosságot” gondolat mentén formálódik. Ez a tartalmi zsoltárgerinc, amely a szombati nap délelőttjét adja – emeli ki az egyházmegye vezetője.

A pénteki előkészítő napon a tatai helyőrségi zenekar térzenével fogadja a közeli-távoli érkezőket, amit a templomban nyitóáhítat és komolyzenei rendezvény követ. – A Kossuth téren zárjuk a pénteket olyan programmal, amelyet még nem lepleznénk le, de a város felé is nyitni szeretnénk vele. És szombaton este is van egy hasonló rendezvényelem, amely híd kíván lenni a nem református, sőt nem keresztyén emberek számára. E könnyű-, nép- vagy világzenei produkciók mellett az egyházi jelenlét és bemutatkozás szeretné elérni azok szívét, akik esetleg csak a sajtóból tájékozódnak rólunk, és inkább negatív tapasztalatuk van.

Ismert húzónevek, művészek, zenekarok, közéleti személyiségek várhatók a fellépők, kerekasztal köré telepedő beszélgetőtársak sorában, ám a szervezők későbbre tartogatják a személyük leleplezését. A Dunántúli Református Lapban és az egyházkerületi honlapon folyamatosan frissülnek az információk, karácsonyra pedig már konkrétumokat ígérnek a szervezők, tőlünk pedig azt kérik, az Úr kegyelmében bízva írjuk be a REND-et a jövő évi naptárunkba. Addig is mi mást kívánhatnánk a szervezésre: örömöt árasszon rájuk az Úr, mint patakot!