Jézus így válaszolt neki: „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne" (Jn 4,14)
Olvasmányok
2Móz/Kiv 2,15–22: Mózes Midján kútjánál
Zsolt 91: Azoknak az éneke, akik számára az Úr a menedék
1Jn 4,16–21: A teljes szeretet kiűzi a félelmet
Jn 4,11–15: „Örök életre buzgó víz forrásává lesz benne"
Magyarázat
A párbeszéd, amely azzal kezdődik, hogy Jézus vizet kér, olyan beszélgetéssé válik, amelyben Jézus vizet ígér.
Jézus később újra inni kér ugyanebben az evangéliumban. „Szomjazom" – mondja a kereszten, és Jézus az ígéret vizének – mely az ő átszúrt oldalából folyik – forrásává válik. Ezt a vizet, ezt az életet kapjuk Jézustól a keresztségben; és az vízzé válik, amely belőlünk tör fel, hogy másoknak adhassuk, másokkal megosszuk.
Íme, egy brazil asszony tanúsága, aki ivott ebből a vízből, és akiben ez a víz forrássá vált.
A Campo Grandéban élő Romi lelkész volt egy pünkösdi gyülekezetben. Egy vasárnap este a szomszédja – egy tizenhat éves őslakos lány –, Semei fiúgyermeknek adott életet. Egyedül volt a kunyhójában, a földön fekve találtak rá, vérzett. Romi kórházba vitte.
Mindenki azt kérdezte, hogy hol van Semei családja. Megtalálták, de a családtagok semmiről nem akartak tudni. Semeinek és gyermekének nem volt hova mennie. Romi befogadta őket szerény otthonába. Annak ellenére, hogy Semei nem volt a rokona, az őslakosokkal szembeni előítéletek pedig igen erősek Campo Grandéban.
Semeinek egészségügyi problémái voltak, de Romi nagylelkűsége a szomszédait is nagylelkűségre késztette. Egy másik édesanya, a katolikus Veronika szoptatta Semei gyermekét addig, amíg ő meg nem gyógyult. Semei fiának a Luke Nathanial nevet adta. Idővel elköltözött fiával a városból egy farmra, de soha nem felejtette el Romi és szomszédai kedvességét.
A víz, amelyet Jézus ad, és amelyet Romi testvér is megkapott a keresztségben, forrássá vált, és életet adott Semeinek és gyermekének. Romi tanúságtétele által ugyanez a keresztvíz forrássá vált Romi szomszédainak életében is. A keresztség vize az élet forrásává válik a keresztény szeretet ökumenikus tanúságtételén keresztül, ízelítőt adva ezáltal is abból az örök életből, amelyet Jézus megígért számunkra.
Hétköznapi életünkben egyszerű gesztusokra van szükségünk, hogy igazi baráti kapcsolatokat alakíthassunk ki. Ezek az evangéliumról és vele az ökumenikus kapcsolatok fontosságáról tanúskodnak.
Kérdések
1. Hogyan értelmezzük Jézus mondatát: „...aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne" (Jn 4,14)?
2. Hol találkozunk olyan keresztényekkel, akik mások számára örök életre buzgó víz forrásává válnak?
3. A közösségek életében melyek azok a helyzetek, amelyekben az egyházaknak egységesen fel kellene szólalniuk, hogy az életre buzgó víz forrásává legyenek?
Imádság. Szentháromság egy Isten, Jézus példáját követve tégy bennünket is szereteted tanúivá. Add meg nekünk, hogy az igazság, a béke és a szolidaritás eszközei lehessünk. Add, hogy Lelked valódi cselekvésre és egységre mozdítson bennünket. Add, hogy a falak hidakká alakuljanak át. Jézus Krisztus nevében és a Szentlélek egységében imádkozva kérünk. Ámen.
Készült a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa kiadásában megjelent imafüzet anyaga alapján. Forrás: Reformátusok Lapja