Romokból lett élő kövek: egy gondozó egyházközség első éve

Több egyházkerületben is égető probléma az elnéptelenedő, demográfiai válságban lévő falvak és gyülekezetek helyzete. A teljes leépülés megelőzése és a még meglévő lelki közösségek felfrissítése érdekében a 2020-as évek eleje óta több helyen is alapítottak gondozó egyházközségeket. A Balaton déli partjától alig tíz kilométerre fekvő, somogyi lankákkal körbevett Nagycsepelyen több mint másfél évtizede nem szolgált olyan lelkész, aki helyben lakott volna. A közelség hiányában csak kéthetente tartottak istentiszteletet, nem volt lelkigondozás, gyerekmunka, gyülekezeti programok. Mindez az egykor többségében református lakosú község gyülekezetének elkerülhetetlen szétszéledéséhez vezetett, hiszen egy egész nemzedék (a mostani középkorúak) nőtt fel úgy, hogy nem volt része a mindennapjaiknak a gyülekezetbe tartozás. Ennek a folyamatnak általában az a vége, hogy a kis települések reformátusságát hozzácsatolják egy nagyobb, működő közösséghez.

A gyülekezetet idővel Hajdú Zoltán Levente, a szomszédos Szólád lelkipásztora karolta fel. A megmaradt egyháztagok tőle hallottak a gondozó egyházközséggé alakulás lehetőségéről, amely ugyan még kísérleti fázisban járt, de megőrizte volna a gyülekezet önállóságát. A megfogyatkozás ellenére még volt néhány olyan tősgyökeres nagycsepelyi református, aki a több száz éves templom udvarán szaladgálva nőtt fel, és fontosnak tartotta, hogy megmaradjon, sőt felélénküljön gyülekezetük. Közös megegyezéssel úgy döntöttek, vállalják a gondozó egyházközséggé alakulást. Egyetlen aggasztó kérdés maradt: ki akar egy négyszáz fős község lelkésze lenni?

Koncz Eszter kunszentmiklósi hatodéves gyülekezeti gyakorlata során sokat imádkozott, hogy megtalálja azt a szolgálati helyet, ahová Isten akarata szerint kell mennie. Tudta, mekkora felelősséget vesz magára egy önálló gyülekezet lelkipásztora, és fohászkodott, hogy az Atya készítse fel arra, ami előtte áll. Egy Pest megyei faluban, Tápiószelén nőtt fel, a jövőjét mindig is kis faluban képzelte el. Vonzotta a vízpart, Erzsébet-táborokban szolgálva pedig különösen is megszerette a Balaton környékét. Azt azonban sosem gondolta volna, hogy egyszer ide helyezi őt Isten lelki szolgálatba. Egy nap Hajdú Zoltán Levente kereste telefonon, aki Esztert önéletrajza alapján alkalmasnak gondolta arra, hogy Nagycsepely, valamint a hozzá tartozó Teleki és Kötcse lelkipásztora legyen. A fiatal nő felismerte a Szentlélek vezetését, és azonnal igent mondott az ajánlatra. Döntésében két gyermeke, Endre és Evelin is támogatták, emellett Balog Zoltán püspök is bátorította, együtt imádkoztak, hogy áldás legyen gyülekezeti szolgálatán.

Imádságos szívvel és az evangélium bátorításával érkezett meg 2023 őszén Nagycsepelyre, azonban tartott attól, hogyan fogadják majd a helyiek, hogy cigány származású lelkész érkezett közéjük. – A bemutatkozó alkalmon elmondtam a testvéreknek: nem tudok ígérni semmit, csak azt, hogy azzal a szeretettel fordulok majd feléjük, amelyet én is kaptam Krisztustól, és önmagam leszek a küszöbön belül és kívül is – idézi fel a kezdeti időszakot a lelkipásztor. Az első időszakot óvatosan tapogatózó ismerkedés jellemezte mindkét oldalról, azonban a természeténél fogva szeretetteljes, nyitott szívű nőt befogadó és elfogadó közösség várta.

Koncz Eszter úgy érzi, testi és lelki otthonra talált Nagycsepelyen, ahol nemcsak ő van hatással másokra, hanem maga is formálódik a többiek által: – Azt élem meg, hogy nem ők jönnek be a gyülekezetbe, hanem én lettem a közösség részévé; nemcsak lelkészként, hanem Eszterként is. Nagy csodákat, imameghallgatásokat élek meg. Jézus olyan ajtókat nyit meg, olyan lehetőségeket hoz elénk, amelyekről nem is álmodtunk. Erről a gyülekezetről már lemondtak. De ahol Krisztus megjelenik és az élő Ige szól, ott kivirágzik az élet – vallja Koncz Eszter.

A parókia kapuja szó szerint mindig nyitva áll, és a lelkipásztor olykor az úrasztala előtt prédikál, hogy a fizikai térben se legyen akadály az Ige és a gyülekezet között. Nagycsepely közösségét már megérkezése előtt erős belső összetartás jellemezte, az emberek odafigyelnek egymásra, nem marad egyedül a segítségre szoruló. Az újdonsült lelkipásztor befogadását nemcsak szavakban, de apró cselekvésekben is tetten lehet érni, például a betegsége idején a parókia küszöbén hagyott méz és a kilincsre aggatott hurka-kolbász képében.

Koncz Eszter hittel vallja, hogy az Ige bármilyen életkorú embert képes személyesen megszólítani. Ennek érdekében a kicsiktől az idősekig mindenkihez ellátogat, lelki alkalmakat szervez, külön tekintettel a már említett „hiányzó” generációra és az ő gyermekeikre. Családlátogatással egyre inkább megismeri a helyieket, nemegyszer így fedezte fel azokat a tálentumokat, amelyeket később a gyülekezeti szolgálatba is behívott. Így lett a pénztárosuk a könyveléshez értő Huszárné Marika vagy a templomi éneklés és az Angyalkórus névre keresztelt kar vezetője, az énektanár Pappné Csilla. – Isten előhozza ebben a kicsi közösségben is azokat az ajándékokat, amelyekkel építeni tudjuk az ő országát. Megnyitotta azoknak a száját is, akik eddig csendben voltak, és most már az életükkel dicsérik őt – osztja meg hálásan a lelkipásztor.

Egy teljes gyülekezet újraindítása nem kis feladat; többeket is arra indított a Lélek, hogy csatlakozzanak ehhez a szolgálathoz. Takácsné Mónos Kata tősgyökeres nagycsepelyi, számára gyerekkorától kezdve természetes volt az egyházközséghez tartozás. Gyermekei hittantáborai révén került igazán közel a gyülekezeti munkához, így amióta hivatalosan is megalakult a különálló helyi presbitérium, a gondnoki feladatokat látja el. A lelkipásztor igazi jobbkezeként szívén viseli az egyházközség mindennapjait és jövőjét, egymást ellensúlyozva és kiegészítve terelgetik a közösséget.

Az említett, pénztárosként szolgáló Huszárné Marika szintén a faluból származik, nyugdíjas korára költözött vissza a szülői házba. Tevékenyen részt vesz a falu és a gyülekezet életében is. Örömmel számol be arról, hogy szép lassan újra előtérbe kerülnek a faluban olyasmik, amik régen természetesek voltak, mint hogy megkeresztelik a gyermekeket, templomban esküdnek a fiatalok. A községből elszármazottak közül is többen visszajárnak az ilyen alkalmakra: ennyit jelent, hogy van állandó lelkipásztor a gyülekezetben.

Takácsné Mónos Kata is egyetért: – A gondozó egyházközség kísérlet jellegű vállalkozás, de mindeddig nagyon sikeresnek éljük meg. Nyáron tábort szerveztünk a környékbeli gyerekeknek, ez ugyan régebben is volt, de most sokkal közvetlenebb a hangulat. Itt van közöttünk a lelkész, foglalkozik a gyülekezetével, megszólít embereket, a gyerekek és a szüleik is jobban ismerik. Nemegyszer előfordul, hogy a háromnegyed órás összejövetelek helyett dupla annyi ideig is elbeszélgetünk – mondja. A nagycsepelyiek mellett a környező települések lelkipásztorai szintén folyamatosan segítenek a gyülekezetépítésben, emellett a Somogyi Református Egyházmegye esperese, Hella Ferenc is a szívén hordozza az újjáéledő egyházközség ügyes-bajos dolgait. Az önkormányzat szorosan együttműködik a helyi eklézsiákkal. A feléledő református gyülekezet lehetőségeket nyitott meg a falu életében, hiszen új közeget mozgat meg. Zsiga Zita polgármester katolikus, de gyakran vesz részt a református alkalmakon is, szoros kapcsolatban áll a közösséggel.

Az „aratótársak” segítségével gazdag gyülekezeti élet bontakozott ki már az első évben. Nagycsepelyen és Telekiben is megnyitották a Bárka Klubot, gyerekeknek tartanak hetente játékos és kézműves-foglalkozásokat, ezeken bibliai történetekkel ismerkedhetnek meg. A legkisebbeknek a kötcsei óvodában tart hetente hittanórát a lelkipásztor. Elkezdődtek az ifiórák is, a játékok és a beszélgetések mellett egyre jobban kinyílik a kiskamaszok szíve az Igére.

– Azt látom a gyerekek, a felnőttek és a magam életében is, hogy vasoszlopot keresünk. Valakit, akibe kapaszkodhatunk, akire fölnézhetünk és követhetjük. Ez a személy egyedül Jézus Krisztus, az ő jó illatát érzik meg a fiatalok is, amikor azt kérdezik, nem lehetne-e egy héten kétszer is ifit tartani – fogalmazza meg a lelkipásztor a fiatalok érdeklődését tapasztalva.

A gyerekmunka nyári táborokkal, színházlátogatással is bővült, ezek szintén nagy sikernek örvendtek. Női bibliakörre várják a gyülekezet hölgytagjait, hamarosan pedig férfiak bibliaköre és házaskör alakul majd, hogy minél többen járhassanak személyesen őket megszólító alkalmakra. A tervek között szerepel egy fiatal felnőtteknek szóló játékest megvalósítása missziós jelleggel, így szólítva meg a résztvevőket.

Telekiben cigány fiúkból álló gitárzenekar alakult Végh Szabolcs evangélikus népzenész vezetésével és Koncz Eszter patronálásával, őket több alkalommal is hallhatták már koncertezni. Az egyik ilyen alkalommal a Nagycsepelyen élő romológust, Orsós Jánost kérték fel, hogy tartson előadást a cigány fiataloknak. A szintén roma származású férfi élő példa a kamaszoknak a tanulás fontosságáról: jelenleg önkormányzati képviselő, emellett a Volánbusznál dolgozik, nemrég megtisztelő vezérigazgatói dicséretben részesült. A cigánymisszió a gondozó egyházközség kiemelt feladata, pályázatokat elnyerve több programot is szervezhettek számukra, emellett különféle diakóniai segítségnyújtásra is lehetőség nyílt ezzel kapcsolatban. – Egy idelátogató barátnőm jegyezte meg, hogy annyi alkalmunk van, mint egy nagy gyülekezetnek. Azt a lelkületet hoztam magammal, amit én is tanultam és tapasztaltam Tápiószelén Sípos Ete Álmos bácsitól, Mező Ildikóéktól, Kunszentmiklóson Pintér Gyula bácsiéktól – osztja meg Koncz Eszter.

A nagycsepelyi gyülekezet példája alázatra késztet: emberi szemmel szinte lehetetlennek tűnt, hogy élő lelki élet támadjon abban a községben, ahol potyog a vakolat a templomról, a parókiát pedig már-már eladták. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy alig egy év alatt kopár kősziklából fakadt egyre bővebben áradó forrásvíz – erre egyedül a Szentlélek képes. Megerősítő azt látni, hogy nincs olyan lelki, társadalmi vagy anyagi akadály, amelyet ne tudna legyőzni az Ige. Isten nemcsak grandiózus alkotásaiban és tetteiben mutatja meg nekünk hatalmát és fenségét, hanem egy feléledő falusi gyülekezet mindennapjaiban is. Nem véletlenül származik éppen Ézsaiás könyvéből (43,18–19) a nagycsepelyi gyülekezet vezérigéje: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.”