A mesterséges intelligencia ma már nemcsak a munka, az oktatás, a tanulás vagy a mindennapi ügyintézés világát alakítja át, hanem egyre inkább megjelenik az egyházi és gyülekezeti közösségek életében is. De hol lehet valódi segítség, és hol kezdődik az a határ, ahol az eszköz már nem támogat, hanem helyettesíteni akarja az embert? Csáki-Hatalovics Gyula Balázs, a Károli Gáspár Református Egyetem kancellárja szerint a mesterséges intelligencia akkor lehet hasznos, ha tudatosan és felkészülten használjuk. Az oktatásban, a szervezésben és a kommunikációban sokat segíthet, a személyes felelősséget, a kritikus gondolkodást és a lelki-szellemi hitelességet azonban nem helyettesítheti.
A márciusi Zsinaton tartott előadásán miért érezte fontosnak, hogy a „mesterséges intelligencia” kifejezést idézőjelbe tegye?
– Amikor intelligenciáról beszélünk, én mindenféleképpen feltételezek emögött valamilyen humán entitást, lelkiséget, szellemiséget. Igaz ugyan, hogy a mostani és egyre jobb technológiai környezetben a megoldások már szinte teljes mértékben olyan hatást keltenek bennünk, mintha valóban önálló gondolkodásra lennének képesek, de még mindig ott tartunk – az én meglátásom szerint –, hogy viszonylag jó technológia mellett nagyon gyorsan és nagyon nagy adathalmazok feldolgozására képes a számítógép, de ez még mindig nem egy olyan entitás, amit önállónak és teljes mértékben autonómnak lehet tekinteni. A köznyelvben ezt mesterséges intelligenciának (MI) hívjuk, és nagyjából mindenki azokra a megoldásokra gondol, amelyek közismertek, vagy most már szinte hétköznapinak tekinthetők. De ha a dolog mélyére ásunk, akkor itt még mindig nem arról van szó, hogy életre kelt volna valami, és ennek nagyon örülök.
Törvényalkotás és mesterséges intelligencia a Zsinat második napján
Úrvacsorás istentisztelettel, a mesterséges intelligencia egyházi vonatkozásairól szóló szakmai előadással és több fontos jogszabály megtárgyalásával folytatódott a Magyarországi Református Egyház Zsinatának rendkívüli ülésszaka Balatonszárszón.
Segédeszközről beszélünk, vagy fennáll a veszélye, hogy szellemi pótlékká válik?
– A segédeszköz jó megközelítés. Alapvetően azt kell eldönteni, hogy minden olyan mesterségesintelligencia-rendszer esetében, amely a rendelkezésünkre áll, függetlenül attól, hogy milyen tudású, fizetős vagy ingyenesen elérhető, mire használjuk. Ma már talán mindenki látja, hogy a különbség alapvetően a funkcióban van: a technológia mindent tud, a kérdés az, hogy mihez férünk hozzá a pénztárcánkkal. A lényeg valójában az, hogy a mesterséges intelligencia támogat minket, vagy pedig helyettünk végez valamilyen tevékenységet. Ez a kulcskérdés. Ha segédeszközként tekintünk rá, akkor valóban az élet sok területén hasznos tud lenni, és sokkal hatékonyabbá teheti a tevékenységeinket. Legyen szó hétköznapi tájékozódásról, üzleti folyamatról vagy más szervezési feladatról, sok esetben valóban komoly segítséget jelenthet.
Mit lát ma a legnagyobb kihívásnak az oktatásban az MI megjelenésével kapcsolatban?
– Amikor az oktatásban technológiát kezdtünk alkalmazni, az már viszonylag régen volt, és alapvetően segédeszközként jelent meg. Elsősorban szemléltető eszközöket használunk: valamilyen módon megpróbáljuk megértetni a tanulókkal, hallgatókkal azt, amiről beszélünk. A technológiai fejlődés ilyen értelemben egyfajta segítségként áll az oktatás rendelkezésére. Az utóbbi időben a fiatalok figyelme azonban a közösségi média elterjedésével olyan információforrások felé fordult, amelyek viszonylag könnyen és gyorsan feldolgozhatók, könnyen fogyaszthatók, gyors lefutásúak, és utána lehet pörgetni tovább. Ez a figyelemmel kapcsolatos nagy probléma. Az látszik abban a korosztályban, amely már ebben a világban nőtt fel, hogy sokkal nehezebb lekötni a figyelmüket, miközben mi még mindig a klasszikus rendszerben gondolkodunk. Az oktatásnak ezért fel kell vennie a tempót, és meg kell találnia azokat az új módszereket, amelyekkel interaktívvá tehető a tanulás, rövidebb időn belül is hatékony lehet az oktatás, és jobban leköthető a figyelem. Ebben a mesterséges intelligencia kifejezetten segíthet. A dolog másik oldala a feladatok MI-vel való teljesítése. Az egyik leegyszerűsítő megoldás az, hogy valaki kap egy feladatot, elvégezteti a mesterséges intelligenciával, majd beadja. Itt már erkölcsi, etikai kérdéseket feszegetünk. Az iskolarendszernek ezt valahogyan meg kell próbálnia ellenőrizni és a veszélyeket elkerülni. Olyannyira új helyzet ez, hogy már a szakdolgozatok minőségét és szükségességét is megkérdőjelezi, és lehet, hogy a jövőben másfajta zárófeladatokat kell kitalálni ahhoz, hogy elkerülhető legyen ezeknek a segédeszközöknek az etikátlan használata. Ugyanakkor vannak olyan rendszerek és módszerek, ahol a tudományos kutatáshoz is etikusan igénybe lehet venni a mesterséges intelligenciát. Addig a pontig, amíg a kutatást etikus módon segíti, de nem lép át egy erkölcstelen dimenzióba, hatékonyabbá teheti a kutatást, a forrásfeldolgozást és a megfelelő háttérinformációk megtalálását.
Hogyan lehet megtanítani a hallgatókat arra, hogy az MI-t ne helyettesítőként, hanem segítő eszközként használják?
– Amiről itt beszélünk, az a mesterségesintelligencia-rendszereknek egy olyan részhalmaza, amely leegyszerűsítve úgy működik, hogy az ember kérdéseket tesz fel, és arra válaszokat kap. Ezt hívják promptolásnak. De itt van a kutya elásva: csak a jó kérdésekre tudunk jó válaszokat kapni, de még a jól feltett kérdésekre sem biztos, hogy teljesen pontos válaszokat kapunk, ezért mindig ellenőrizni kell, hogy milyen válaszokat kaptunk. Szerintem itt a funkció az elsődleges oktatási feladat: ha tudomásul vesszük, hogy ez az eszköz részévé vált az oktatásnak, akkor azt kell megtanítani, hogyan használjuk jól. Abszolút tudás nélkül ugyanis ezeket sem lehet jól használni, mert akkor nem tudok jó kérdéseket feltenni, vagy ha mégis, akkor nem fogom tudni megfelelően ellenőrizni a kapott válaszok valóságtartalmát. Itt van a felelőssége az oktatásnak: ha már ezek úgyis használatba kerülnek, akkor tanítsuk meg helyesen használni őket, és értessük meg, hogy ahhoz is kell alaptudás. Azt pedig nem fogjuk tudni a mesterséges intelligenciától megszerezni, ahhoz igenis a klasszikus módszereket kell igénybe venni. A másik oldala a dolognak az etikai határ. Hol az a pont, ameddig még a mesterséges intelligencia által előállított anyag beemelhető az én teljesítményembe, és hol van az, amit már mindenképpen nekem kell hozzátenni? Erre ma még nincs végleges válasz. Ezért is kerültek be a felsőoktatásban etikai normák és szabályzatok ezekre a kérdésekre, de rendkívül különbözőek a szabályozási megközelítések, és a gyakorlat fogja részben kialakítani azokat a pontosabb határvonalakat, amelyek mentén ezek a kérdések a jövőben kezelhetők lesznek.
Miben lehet valódi segítség a mesterséges intelligencia egy gyülekezet életében?
– Szerintem ez a legfontosabb, amit a gyülekezeti élettel kapcsolatban el lehet mondani a mesterséges intelligenciáról: igenis vannak olyan feladatok, amelyeket könnyebben és hatékonyabban meg lehet oldani, tehát segítségként igénybe lehet venni az MI-t. Talán könnyebben tudunk megszólítani fiatalokat, talán könnyebben tudunk olyan programokat megszervezni, amelyek közelebb hozzák a fiatalokat a gyülekezetekhez. Sokkal hatékonyabban lehet például költségvetést tervezni vagy egy nagyobb projektet végrehajtani, egyáltalán megtervezni annak a lépéseit. Szerintem mind a gyülekezeti lelkészeket, mind pedig a presbitériumot nagyban tudja segíteni, ha megfelelően tudják használni a mesterségesintelligencia-eszközöket. Én elsősorban az adminisztratív, szervezési kérdésekben látom ennek az előnyét.
Mit jelenthet konkrétan az MI megfelelő használata a gyülekezeti kommunikációban?
– Tulajdonképpen ugyanarra gondolok, mint az egyetemi oktatásban vagy a közoktatásban. Arról van szó, hogy jól kell tudni kérdezni, és ahhoz, hogy jól tudjunk kérdezni, ismerni kell a szakterületet, amellyel kapcsolatban kérdezünk, és ismerni kell annak az eszköznek a működési modelljét is, amit kérdezünk. Ezután ellenőrizni tudjuk, hogy a válaszok adekvátak-e, illetve tovább tudjuk pontosítani a kérdéseket a céljainknak megfelelően. A kommunikációban véleményem szerint sokat tud segíteni a mesterséges intelligencia, már csak azért is, mert a nagy adatbázisokhoz való hozzáférés és a rengeteg információ pontosan azt segíti, hogy ha például kommunikációs stratégiát szeretnék készíteni, akkor rendkívül sokféle csoportot tud azonosítani egy ilyen eszköz, és meg fogja tudni mondani, hogy az én céljaimnak megfelelően melyek azok a kommunikációs módszerek, amelyek az adott célcsoportnál adekvátak. Teljesen másképp kell megszólítani az időseket, más csatornákon lehet elérni a fiatalokat, és megint más az, amikor úgy szervezünk közösséget, hogy a személyes kapcsolatokat próbáljuk erősíteni. Szerintem hosszú távon a gyülekezetek egyik alappillére az kell, hogy legyen, hogy meghívni bármilyen csatornán tudjanak, de az élő kapcsolatokat tartsák fenn, és dolgozzanak azon, hogy ezekre minél több lehetőség legyen. A kommunikációs stratégiák és eszközök megtalálásában ezért valóban sokat segíthet a mesterséges intelligencia.
Hol húzná meg a határt a lelkipásztori szolgálatban? Elfogadható-e például az MI-vel készített igehirdetésvázlat vagy imaszöveg?
– Ez egyszerre rendkívül nehéz és egyszerre könnyű kérdés. Az egyszerű hétköznapi ember válasza az, hogy nem. Én nem gondolom azt, hogy bárki, aki a hivatását egy kicsit is komolyan veszi, rászorulna arra, hogy ilyen eszközöket vegyen igénybe egy igehirdetéssel összefüggésben. Itt megint más kérdés az, hogy valaki forrásokat gyűjt, és ehhez segítségként igénybe veszi ezeket a rendszereket, hiszen hatalmas mennyiségű adat rendkívül gyors feldolgozására van lehetőség. A dolog eredményeként a lelkésznek azonban valamilyen személyes üzenetet kell megfogalmaznia. Amikor beülök a padba, akkor ezt várom. Egy technológiai rendszer pedig soha nem fog tudni személyes üzenetet megfogalmazni, tehát nem lesz ennek az egész kérdésnek lelkisége. Márpedig a hivatás elnevezésében is fontos a lelkész szónak a jelentősége. Abban is biztos vagyok, hogy sokan kipróbálták már, milyen válaszokat adna a rendszer egy ilyen kérdésre, és szerintem ez önmagában nem baj. Én magam is próbáltam már bizonyos vallási, teológiai kérdésekre választ kapni. De ismerni kell az MI működését: mindig statisztikai alapon fogunk a nagy adatbázisból valamilyen helyesnek tűnő választ kapni. Még lehet, hogy meg is állja a helyét, még ellenőrizni is tudjuk, de ez másutt már előkerült válaszok összességéből összeállított eredmény lesz, nem pedig a mi saját üzenetünk, ahogy minket megszólít a Szentírás. Ezért szeretem a klasszikus, nyomtatott szótárak használatát még mindig, bár nyilván gyorsabb a számítógépen keresni, mert miközben belelapozunk ezekbe a könyvekbe, óhatatlanul előkerülnek más kifejezések, más szavak is, és egy kicsit úgy érzem, hogy ilyenkor a gondviselés is irányít minket valami felé, amit eredetileg nem is kerestünk. Ezzel pedig a saját gondolkodásunkat és a saját érzelmeinket is befolyásolja az, amit olvasunk, és ez teszi valójában személyessé az egészet. Erre soha nem lesz képes a mesterséges intelligencia.
Lehet-e mégis segítség a mesterséges intelligencia a lelkigondozásban vagy a gyülekezetépítésben?
– Továbbra is azt gondolom, az nem fogadható el, hogy egy igehirdetés mesterséges intelligencia által generált szövegre épüljön. Az viszont, hogy bármilyen lelkigondozási vagy gyülekezetépítési tevékenység során segítségül hívjuk, nekem nem probléma. Ahogy néhány éve a hagyományos internetes kereséseket is segítségül hívtuk, és abban senki nem talált kifogásolnivalót, ebben sem látok gondot. Számos olyan kérdés van, amelyben segítség lehet: például egy-egy bibliai igeszakasz történeti hátterének a felkutatása, megvizsgálása szerintem nagyon fontos dolog. Sok olyan lelkésszel találkoztam már, akik erre kifejezetten nagy hangsúlyt fektetnek hétről hétre, hogy a gyülekezettel is megértessék akár a nyelvi különbségeket, akár az eredeti szavak jelentését. Sokszor színesebb egy-egy görög szó jelentéstartalma, mint amit a magyar fordítás visszaad, és ezáltal lehet igazán élővé tenni az Igét. Ennek a háttérnek a feltárása kifejezetten kívánatos. Ha van olyan technológia, amely ebben segít minket, és gyorsabban, hatékonyabban érjük el vele az információforrást, azzal semmi gond nincsen. Nekem csak azzal lenne problémám, ha valaki egyszerűen, kontroll nélkül azt mondaná: a most vasárnapi szakasz alapján készítsen a mesterséges intelligencia egy igehirdetési szöveget, és azt utána felolvasná a gyülekezet előtt. Ez az a vörös vonal, amelyet nem lehet átlépni.
Milyen veszélyeket hordoz a mesterséges intelligencia használata a keresztyén közösségek életében?
– Ez a kérdés visszavezet minket arra, amiről már korábban is beszéltünk: a tudatos használat és felhasználás képes kiküszöbölni a veszélyeket, vagy legalábbis sokat tompítani rajtuk. Ha mindent megteszünk azért, hogy felkészülten álljunk hozzá ehhez a technológiához, vagy ha nem vagyunk kellően felkészültek, akkor nem bízunk meg benne vakon, akkor el lehet kerülni a veszélyeket. Jelenleg nem látok olyan közvetlen, fizikai veszélyt, amelyet egy gyülekezet számára önmagában a mesterséges intelligencia létezése jelentene. Inkább a tudatosságot helyezném előtérbe. Arra buzdítok mindenkit, hogy mielőtt elkezd használni valamit, előtte járjon utána, milyen felkészültséget igényel egy-egy technológiai vívmány igénybevétele.
Milyen veszélyeket lát abban, hogy egyfajta információs szupersztrádán haladunk egyre gyorsabban?
– Valóban egy információdömpingben élünk, és tulajdonképpen kontroll nélkül árad az információ felénk. A fiatalok különösen ki vannak téve ennek a veszélynek. Az utóbbi időben éppen emiatt felértékelődött a kritikus gondolkodás szerepe. Eddig is fontos volt, de ebben az információáradatban különösen fontos lényegében mindent megkérdőjelezni, amit olvasunk, ami valamelyik digitális csatornán ér el bennünket. Ez nemcsak az információ ellenőrzése szempontjából fontos, hanem a saját kritikus gondolkodásunk fejlesztése miatt is. Ez igaz minden olyan kérdésre, amely a mesterséges intelligenciával generált tartalmakkal függ össze. Sok olyan videót lehet találni az interneten, amelyek elsőre valóságosnak tűnnek, miközben utólag kiderül, hogy MI-vel generált tartalmak. Ahogy a technológia fejlődik, egyre kevésbé fogjuk tudni ezeket szabad szemmel megkülönböztetni, hanem valamilyen műszaki megoldás kell majd ahhoz, hogy biztosan különbséget tudjunk tenni közöttük.
Mit üzenne a gyülekezeteinknek, egyházi intézményeinknek a mesterséges intelligencia korában?
– A tudás minden korban segített, mindenben. Nem szabad úgy viszonyulni ezekhez a kérdésekhez, hogy elzárkózunk előttük. A technológia itt van, a jelenség itt van, és biztosan begyűrűzik az életünk minden területére – akár akarjuk, akár nem. Az nem megoldás, ha megpróbálunk elzárkózni, megpróbáljuk elkerülni és azt mondani, hogy olyan szigeteket alakítunk ki, ahol ezek a kérdések nem lesznek befolyással az életünkre. Ez különösen igaz az oktatásra, akár egyházi, akár nem, de szerintem az egyházi oktatásra kifejezetten igaz. Az, hogy a konzervatív értékekre is hangsúlyt fektetünk, nem zárja ki azt, hogy a modern technológiáról megfelelő mennyiségű tudást szerezzünk. Ezen van a hangsúly: tanulnunk kell, és nem csak tanítanunk. A „képzők képzése”, az oktatók továbbképzése is rendkívül fontos kérdés. Tanuljunk minél többet ezekről a kérdésekről annak érdekében, hogy mi maradjunk az irányítói ennek a jelenségnek! Mert a nem tudás vagy a tudás hiánya előbb-utóbb kiszolgáltatottá fog tenni bennünket.