Só és világosság Hajdúböszörmény szívében

A Hajdúböszörmény-Bocskai téri református gyülekezet története több száz évre nyúlik vissza, a reformáció hajnalától kezdve folyamatosan jelen van a város életében. Ahogy beléptünk az impozáns templomba, beszélgetésünk elején Gyulai Sándor főgondnok rögtön három fontos mérföldkövet emelt ki az elmúlt évtizedekből: a Baltazár Dezső Református Iskola megalapítását, a Loment lelkész házaspár érkezését, valamint a templom és a gyülekezeti ház felújítását. Ezek a munkálatok vagy éppen az orgona restaurálása számára mind jelképei annak, hogy a közösség lelki értelemben is képes újjászületni. Mint fogalmazott: – A kövek megújulása együtt jár bizonyos szempontból a lelki megújulással is, és ez talán a legfontosabb ebben a gyülekezetben.

Gyulai Sándor személyes életútja is szorosan összefonódik a közösség újjáépülésével. A gyülekezeti tagság számára nem formális kötelesség, hanem életformáló valóság lett. Bár hosszú évtizedekig „csak papíron” volt gyülekezeti tag, 2009-től kezdve felesége és lánya révén került közelebb az egyházhoz: előbb presbiterré, később főgondnokká választották. A szolgálatra nem pozícióként, hanem küldetésként tekint: részt venni a közösség irányításában, döntésekben, építkezésekben. Emlékei közül kiemelte az iskola tornatermének alapkőletételét: – Ott éreztem, hogy ennek a gyülekezetnek itt, a város szívében küldetése, hivatása van. Nagyon jó ennek a gyülekezetnek a légköre, szerintem jó a kisugárzása is, és azon munkálkodunk, hogy valóban sóvá és világossággá legyünk itt, a város szívében – hangsúlyozta a főgondnok.

A főgondnok szerint a gyülekezet közösségi missziója abban is megmutatkozik, hogy a templom színtere lehet városi ünnepségeknek, koncerteknek, kulturális rendezvényeknek. – Annak idején ezt a templomot ócska templomnak hívták. Ma pedig messziről jönnek, hogy megnézzék, és már nem erről van szó – mutatott rá az elmúlt évtizedek változásaira.

A Bocskai téri gyülekezet 2007 őszén kapott új lendületet, amikor megérkezett Loment Péter és felesége, Lomentné Szopkó Tünde. Egy kis nagykunsági gyülekezetből érkeztek Hajdúböszörménybe, és első pillanattól érezték a felelősség súlyát. – Nagyon megható volt az első szolgálatunk. Ez a katedrális méretű templom, a komoly múlt, a kíváncsi várakozó tekintetek. Nagy nyomást jelentett, hogy hogyan tudunk ennek megfelelni – idézte fel az érkezésük utáni időszakot a lelkész asszony.

A kezdeti szorongás azonban hamar átfordult elhívássá. Loment Péter már akkor felismerte, hogy a hajdúböszörményi emberek különlegesek: – A hajdúknak harcos múltjuk van; a küzdelem a génjeikben van, és ha azonosulnak egy üggyel, hatalmas energiákat tudnak összpontosítani, és a hátukon viszik előre a gyülekezetet. De ezek az energiák kezdetben sokszor kioltották egymást.

A lelkész házaspárnak ezért a meglévő erőt jó irányba kellett terelnie, vagyis a közösségi energiát egy pályára kellett állítania. Ez az „egy irány” nem volt más, mint Krisztus evangéliumának hirdetése és megélése a város szívében. Lomenték megértették, hogy a közösség akkor lesz erős, ha a sokféle generáció, a különböző csoportok nem egymás ellenében, hanem egymást erősítve működnek. Lomentné Szopkó Tünde úgy fogalmazott: – Mi családként, házaspárként jöttünk a gyülekezetbe, és azt szerettük volna, hogy a közösség is úgy éljen, mint egy család: a nemzedékek, a nemek, a csoportok támogassák egymást, és vigyék előre a másikat.

A házaspár vezetésével új lendületet kapott a gyermekekkel való foglalkozás: istentiszteletek, hittanórák és gyülekezeti táborok segítik a legkisebbeket és családjukat. A fiatal felnőtteknek az ifjúsági alkalmak nyújtanak közösséget, a férfiaknak és asszonyoknak külön bibliakörök és imacsoportok adnak lelki táplálékot. – A cél, hogy mindenki magához képest lépjen egyet előre. Nem kötelezővé tesszük ezeket az alkalmakat, hanem hívogatjuk az embereket – mondta Lomentné Szopkó Tünde.

A gyülekezetben működő férfikör például sokak számára meglepő módon sikeressé vált. Loment Péter így mesélt róla: – Bármennyire is furcsa, a férfiak is szeretnek beszélgetni. Ha nincs ott egyetlen hölgy sem, képesek órákig együtt lenni, vitázni és megosztani egymással az életük kérdéseit az Ige fényében. Különösen fontos nekik az imádság ereje – emelte ki. A lelkész asszony pedig azt hangsúlyozta: – Van egy imaközösség, amit még jóval az előtt is működtettek, hogy idejöttünk volna. Ők azért jöttek össze, hogy a gyülekezetért imádkozzanak, és ez a mai napig erőforrás számunkra.

A közösség egyik sajátos színe a Bárka zenekar, amely a nyári gyülekezeti táborokból nőtt ki még 2010-ben, és azóta rendszeresen szolgálnak az istentiszteleti alkalmakon. Kezdetben szokatlan volt az idősebbeknek a gitár, a dob és a modern énekek, de mára természetes részévé váltak az istentiszteleteknek. – Az egyháznak folyamatosan meg kell újulnia. Nem az üzenet minőségében, hanem az átadás formájában. A zene pedig ennek az egyik eszköze – tette hozzá Loment Péter.

A lelkész házaspár szolgálatát számos közös élmény kíséri. Lomentné Szopkó Tündének felejthetetlen marad az az este, amikor a gyülekezeti iskola új étkezőjét rendezték be. – Ott álltunk, a gyerekeink pizsamában segítettek asztalokat rakosgatni, és olyan boldogság volt bennünk, hogy másnap itt ülhetnek majd a gyerekek. Ez az öröm és közösségi összefogás máig kísér – emlékezett vissza.

Loment Péternek a 2009-es templom- és iskolafelújítás maradt meghatározó. – Egymás mellett állványozták a templomot és az iskolát, száz ember dolgozott egyszerre, és október 31-én még gereblyézték a templomkertet, hogy másnapra minden kész legyen a hálaadó istentiszteletre. Ez egy igazi közösségi csoda volt – mesélte.

Az ilyen események mutatják meg, hogy a gyülekezet valóban képes összefogni, ha közös célt lát maga előtt. A lelkipásztorok szerint ez az összefogás nemcsak az épületekben, hanem a lelki közösségben is gyümölcsöt hoz: egymás támogatásában, az imádság erejében, a közös éneklésben és a szolgálatok sokféleségében.

– Sóként kell jelen lennünk a város életében. Ez a kép nekem azért tetszik, mert ha nincs az ételben só, akkor valami nagyon hiányzik. Sokszor meg se tudja az ember fogalmazni, hogy szép az az étel, jól néz ki, meg is van főve, de valami mégis hiányzik belőle. De ha az a pici só ott van, akkor az megkoronázza az étkezést. A gyülekezetnek tehát nem látványos gesztusokra kell törekednie, hanem arra, hogy állandóan jelen legyen: ízt adjon a város életének, reményt, megnyugvást és irányt mutasson az embereknek – fogalmazott a lelkipásztor.

Lomentné Szopkó Tünde ehhez a stabilitás fontosságát kapcsolta: – Sokan úgy tekintenek ránk, mint biztos pontra. De ez nem rólunk szól, hanem arról, hogy Isten az, akihez mindig vissza lehet találni. A mi feladatunk, hogy ezt a stabilitást közvetítsük.

Lomentéknak a szolgálat nem csupán igehirdetés, hanem mindennapi kapcsolódás is: beszélgetések a gyülekezeti tagokkal, a házaspárok lelki gondozása, közös táborozások, a fiatalok mellett való kitartó jelenlét. Egy házaspároknak szervezett hétvégi elvonulásról a lelkész asszony ezt mondta: – Nagyon szeretünk velük foglalkozni, segíteni nekik abban, hogy erősödjenek, és sokszor az ifjúsági csoportba járók is velünk tartanak, így látják maguk előtt a példát, mit jelent több generációban együtt élni a házasságot.

A templom közvetlen szomszédságában működik az idén harmincéves Baltazár Dezső Református Általános Iskola, amely rövid története során a város igazi bástyájává vált. Balláné Bodai Judit, az iskola igazgatója több mint két évtizede kíséri az intézmény útját. Az iskola indulása nem volt könnyű: 2000-ben mindössze 98 diák járt ide, ma pedig túljelentkezés van. – Még ilyen magas sosem volt az iskola létszáma, 460 fő tanul az intézményünkben, évfolyamonként két osztályunk van. Rendkívül nagy az érdeklődés irántunk – számolt be büszkén arról, hogy idén már rekordlétszámmal működnek.

Amikor az iskola mindennapjairól kérdeztük, elmondta, hogy ezeket átszövi a hit. – Már hétfőn reggel a templomban kezdünk, több mint négyszáz gyerekkel együtt énekelünk és imádkozunk. Ez mindig megható élmény – meséli az igazgató, hozzátéve, hogy az istentiszteletek, imaséták, családi vasárnapok mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyerekek ne csak tudást, hanem lelki alapokat is kapjanak.

Ezzel együtt Balláné Bodai Judit reálisan értékeli a szerepüket: – Amikor elballagnak a gyerekek, nem maradnak mind a gyülekezetben. Ez rózsaszín álom lenne. De visznek magukkal erkölcsi értékeket, és én abban bízom, hogy amikor az életükben kapaszkodóra lesz szükségük, akkor visszatérnek ezekhez az alapokhoz. Az iskola sikerének a titka szerinte a közösség ereje: – Sok energiát fektetünk abba, hogy a gyerekek élményekkel térjenek haza, ne csak tudással. Ez a közösségi élmény az, ami vonzóvá teszi az iskolánkat.

A mai kihívásokra kitérve az igazgató nem hallgatta el a nehézségeket, ami a mai fiatalokat illeti: – Egy rettenetesen digitalizált világban élnek. Komoly erőfeszítéseket kell tenni, hogy le tudjuk kötni a figyelmüket. Ha nincs szülői háttér, sokszor szélmalomharcot vívunk – mondta. Ennek ellenére az igazgató hisz abban, hogy az iskola jövőt formál: – A református iskolák lehetnek az egyház jövője. Csak sok idő kell, hogy az elvetett magok termést hozzanak.

A hajdúböszörményi Bocskai téri református gyülekezet történetében a múlt és a jelen különös harmóniában fonódik össze. A templom falai a XVIII. század óta hirdetik Isten dicsőségét, de a közösség ma is keresi a megújulás útjait. Gyulai Sándor főgondnok életútja arra tanít, hogy sosem késő hazatalálni. A Loment lelkész házaspár szolgálata azt mutatja, hogy a közösség energiáit jó irányba csatornázva csodák születhetnek, míg a református iskola arról tanúskodik, hogy a jövő generációi számára a hit és az erkölcsi alapok adhatják a legbiztosabb kapaszkodót. Valamennyien más-más szavakkal, de egyazon üzenettel fogalmazták meg azt a gondolatot: ennek a gyülekezetnek küldetése, hogy só és világosság legyen a város életében, és ez ma is élő valóság Hajdúböszörmény szívében.