Sokfélék vagyunk, de összetartozunk – megkezdődött a REND

A dunántúli reformátusok értékes portékái és a Magyarországi Református Egyház különböző missziós szervezeteinek kirakodóvására tette nemcsak programhelyszínné, hanem találkozási ponttá az idei Református Egyházi Napok Dunántúl fesztivált, ahová már a nyitónapra is rengeteg gyülekezetből érkeztek látogatók az ország és a Kárpát-medence különböző részeiből. A rekkenő hőség ellenére ismét jókedvvel, a rég nem látott és új ismerősök láttán hálával telt meg a református utca, ahol a környék ízletes lekvárjai, borai, fűszerei mellett akár még fiatalító arckrémet is vásárolhattak a látogatók. Válthattak néhány bátorító szót a sokat látott Református Szeretetszolgálat munkatársaival, vagy éppen visszamosolyoghattak a Dunaalmási Református Szeretetház lakóinak.

A nyitónapon mindjárt három kiállítás is nyílt egymás után, rámutatva, hogy a reformátusok kiábrázolással kapcsolatos olykor problematikus viszonya nem szabad, hogy egyet jelentsen a képzőművészet figyelmen kívül hagyásával. A Tízparancsolat – egy példa a kortárs magyar festészetben című tárlaton Turcsán Miklós festőművész képei a veszprémi Hangvillában a többi között arra keresik a választ, miként lehet ábrázolni az európai és egyetemes művészettörténet által minden időben megjelenített mózesi kőtáblák toposzát – hallhatták a résztvevők Lőrincz Zoltán művészettörténész, teológus, professor emeritus, a Kőszegi Református Egyházközség gondnoka megnyitó beszédében.

Ugyancsak megtekinthették a látogatók a Magyar Református Épített Örökségünk című vándorkiállítást, amely a Magyarországi Református Egyház és a Magyar Építőművészek Szövetsége együttműködésben nemrég létrehozott Magyar Református Épített Örökségtár néhány emblematikus egyházi épületét mutatja be.

Az Egy függöny metamorfózisai című kiállításon Nógrádi Kiss Magdolna festőművész munkái láthatók, a Veszprémi Petőfi Színházban. A szinte ikonosztázokat felidéző képek absztrakt, olykor örvénylő, sodródó emberábrázolásainak viszonyulásai is a kapcsolódást idézik meg. Steinbach József, az egyházkerület püspöke és a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke nyitotta meg a kiállítást, aki a képek láttán elmondta, hogy sokszor érezzük mi is a társas magányt. – Nem tudjuk, melyikünk merészeli megtenni az első lépést a másik felé, az első odafordulást, az első mosolyt, az első bátorító, jó szót, az első bocsánatkérést, az első olyan gesztust, amiben nem a másikra hárítom a felelősséget – fogalmazta meg a püspök.

A Református Egyházi Napok Dunántúl fesztivál különleges mozzanata, hogy szinte minden produkció előtt elhangzik néhány missziói gondolat, igehirdetés. – Nemcsak ezek a rövid, egyperces köszöntők kapcsolódnak a Márk evangéliumából vett Jézus lecsendesíti a tengert tematikához, hanem minden egyes program – mondta Steinbach József, akivel könnyen találkozhatott bárki, hiszen nemcsak szervezője kezdetektől a programsorozatnak, hanem lelkes résztvevője is. – Egyetlen művész sem véletlenül van itt – árulta el a püspök, aki két népszerű zenekar előtt is felment a színpadra, hogy gondolatot ébresszen a nézőközönségben. – A Honeybeastet és a Quimbyt választottam a Liget Nagyszínpadon, ahol ötezer ember is elfér – tette hozzá. – Ha egy dalszövegben valami megragad, időzzünk rajta, hiszen könnyen lehet, hogy Istenhez vezetnek ezek a gondolatok – fogalmazott. A püspök szerint a fesztivál a találkozások színtere: Istennel, egymással, találkozás a másik emberrel, „aki lehet, hogy más, mint én, sokfélék vagyunk, de mégis összetartozunk.”

A fesztivál nyitó istentisztelete is a szabad ég alatt zajlott. Szabó J. Róbert, a Veszprémi Református Egyházmegye esperese igehirdetésében arról beszélt, hogy „a legfontosabb szavak gyakran a csendből születnek meg”. Abból a csendből, amelyben meghallhatjuk Isten szavát, és amelyben újra rátalálhatunk arra, ami igazán fontos. Korunk embere sokszor a zaj világában él, információk, vélemények, üzenetek vesznek körül bennünket. A Református Egyházi Napok Dunántúl fesztivál arra hív, hogy merjünk megállni, elcsendesedni, majd újra megszólalni egymás felé, Isten felé – hangsúlyozta. Márk evangéliumának verseit idézve Szabó J. Róbert úgy fogalmazott, hogy ez a rendezvény alkalmat ad arra, hogy az emberi találkozásokon kívül létrejöjjön egy másik találkozás is „azzal a Jézus Krisztussal, aki mindannyiunkat keres, mindannyiunkat megszólít, hogy átvigyen bennünket a túlsó partra.”

A viharos tengeren nem egyetlen magányos hajó volt, hanem egy egész flotta, amely ugyanarra a szóra indult el, és ugyanabba az irányba tartott. Az esperes igemagyarázatában felhívta a figyelmet arra, hogy sokféle a református egyház, a gyülekezetek. – Megannyi különböző hátterű és élethelyzetű ember, nem vagyunk egyformák, és azt gondolom, nem is kell egyformának lennünk. A kereszténység ugyanis nem egy zubbony, amelyet ráerőltetünk mindenkire, aki Krisztus követője lesz. Éppen ellenkezőleg. A keresztyénség lényege, hogy minden különbözőségünk ellenére tudunk eggyé lenni abban, hogy Krisztus szavára engedünk, hogy őt követjük és abba az irányba tartunk, amerre ő akar bennünket vezetni – jelentette ki Szabó J. Róbert.

Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója is szívesen járt-kelt a színházzal szomszédságba került fesztiválhelyszínen, mivel a teátrum is fontos részt vállalt a programokban, műsorra tűzte ugyanis Szabó Magda nagysikerű regénye, az Abigél musicalváltozatát, amit a fesztivál idején mutatnak be. Mint mondta, mindenképpen szeretett volna találkozni a fesztivál közönségével, „ezzel a kedves társasággal” a másnapi bemutató előtt, mert úgy érzi, ebben a világban különösen nagy jelentősége van annak a vertikális gondolkodásnak, amit ő is képvisel, ami felfelé tekint, és a hitnek, amire támaszkodhatunk, mert „egyek vagyunk, és ezt jó megélni”.

A résztvevők között voltak helyiek, és voltak akik a Tiszántúlról, Budapestről vagy éppen a közeli Pápáról érkeztek. Többeket a Dunántúli Református Egyházkerület közös kórusának szombati koncertje hívott Veszprémbe.

Mint azt egy beszélgetésben valaki megfogalmazta, különleges érzés volt úgy sétálni Veszprém belvárosában, hogy szinte mindenki „Áldás, békességgel” köszöntötte egymást.