Statisztikával a reformátusság megmaradásáért

A nyolcvanas évek óta folyamatosan csökken Magyarország népessége. Egy nagyon jelentős demográfiai válság időszakában járunk. A 2022-es népszámlálás ennek a folyamatnak volt egy pillanatfelvétele.

Mint a szakember kiemelte, ez volt az utolsó önbevalláson alapuló népszámlálás, a jövőben közhiteles adatbázisokból készülnek majd a statisztikák, ilyen pedig a magyar népesség vallási/felekezeti hovatartozásával kapcsolatban nincs. Ennek következtében nem lesznek ilyen pontos adataink a magyarországi lakosság vallási, illetve etnikai hovatartozásáról. Legfeljebb mintavétel alapján kaphatunk majd képet a vallási viszonyokról. Persze itt nem a közvéleménykutatásokhoz hasonló mintavételre kell gondolni, hanem legalább harminc-, ötvenezres mintára. Mindenesetre ilyen jellegű, minden településre, minden emberre kiterjedő számlálás már nem lesz több, így a 2022-es adatok különösen jelentősek.

Egy nagyon jelentős demográfiai erózió időszakában járunk. Ennek az egyik mérőszáma, hogy egy nő élete során várhatóan mennyi gyermeket hoz majd a világra. Legalább 2,1-es mutató szükséges ahhoz, hogy stagnáljon a népességszám. Miért kell 2,1? Mert van egy apa és egy anya, akiket reprodukálni kell, a plusz 0,1-gyel pedig sajnos a csecsemőhalandóság miatt kell számolni, ezzel a legfejlettebb egészségügyi körülmények között is kalkulálnak. Az utóbbi nagyjából tíz évben értünk el 1,2-ről 1,6-ra, de még mindig messze vagyunk a 2,1-től, valamint az annál magasabb értékektől – magyarázta Tóth Géza.

Természetesen területi megoszlásban vegyes képet mutat az ország. Népesedési szempontból a budapesti belső kerületek állnak a legrosszabbul. Lényegében minél urbánusabb egy terület, annál katasztrofálisabb a helyzet – mutatott rá. Egyes kelet-magyarországi járásokban viszont nemhogy 2,1, hanem a 2,3-2,4 gyermek a jellemző, tehát növekszik a népesség. Meg kell nézni, hogy mi ennek az oka, és ezen belül van-e bármilyen szerepe a vallásnak, a hitnek.

Az első és legfontosabb tényező nem a házasságok száma, és nem is önmagában a gyermekszületés, statisztikailag egyértelműen az a befolyásoló, hogy minél több nő vállaljon nagy családot, tehát három vagy több gyermeket. Az észak-keleti járásokban tapasztalható magasabb születésszámot sokan pusztán a cigányság magas arányával magyaráznák, de ez nem ilyen egyszerű. Természetesen kimutatható, hogy ez is kapcsolatban áll a kedvező számokkal, de ez nem olyan erős tényező, mint hinnénk. Találunk olyan járásokat is, ahol magas a cigányoknak az aránya, mégis alacsony a fertilitás, tehát van összefüggés, de ez nem ad magyarázatot mindenre.

Fontos tényező még az egy lakosra jutó jövedelem, ami negatív összefüggésben áll a születésszámmal. Minél jobb anyagi helyzetben vannak az emberek, annál kevesebb gyermeket vállalnak. Nagyon egyszerűen azt mondja a szakirodalom, hogy a kapitalizmus a legjobb fogamzásgátló. Bizonyos szintig a jólét vagy jobb lét nagyon fontos a gyermekvállaláshoz, bizonyos szint fölött viszont már problémának érzik a gyermeket, és ez jelenti a gondot.

Tóth Géza kiemelte, nem tudjuk, hogy kik a népességen belül a vallásosak, csak azt, hogy kik nyilatkoztak pozitívan a vallást érintő kérdésre. Persze nem mondhatjuk, hogy aki nem válaszolt, az biztos, hogy nem vallásos, de azzal a számmal kell dolgozni, ami a rendelkezésünkre áll. Megjegyezte, a nem válaszolók körében semmilyen térbeli összefüggést nem tudtak felfedezni, ellenben a magukat nem vallásosként megjelölők jellemzően nagyvárosiak.

Utolsó tényezőként kijelenthető, hogy ott magasabb a fertilitás, ahol a vallásos emberek aránya a járási átlaghoz képest magasabb. Ha azt mondjuk, fontos a népességnövekedés megállítása és az országunk sorsa, akkor érdemes összevetni ezeket az adatokat azzal, hogy hol találhatók a magasabb fertilitású járások. Elsősorban azt lehet mondani, hogy Észak- és Kelet-Magyarországon. Meg kell nézni, hogy ezeket a területeket mely egyházak dominálják.

A térkép azt ábrázolja, hogy mely felekezet van jelen a legnagyobb számban az adott településeken. Minden szín két árnyalattal rendelkezik, egy erősebbel, amikor az adott felekezet az össznépesség több mint 40 százalékát teszi ki, valamint egy halványabbal, amikor ez az arány 40 százalék alatt marad. A reformátusság 294 településen dominál 40 százalék alatti, 193 településen pedig 40 százalék feletti aránnyal. Több olyan járást is találunk, ahol református dominancia mellett kedvező a termékenységi mutató. Ezen területek vizsgálata, a református vallásban való megőrzése kulcskérdés lehet egyházi és népesedési szempontból is.

Mitől leszünk vallásosak? – tette fel a kérdést Tóth Géza. A hálózatok tudománya világszerte egyre nagyobb szerepet követel magának, gondoljunk csak Barabási Albert László és tanítványa, Albert Réka kutatásaira. Ha hálózatkutatói szemlélettel tekintünk az emberi kapcsolatainkra, akkor elkülöníthetjük az erős és a gyenge kapcsolatokat. Az erős kapcsolat alapvetően a szüleinket, a családunkat és a legszorosabb baráti körünket jelenti, leginkább ezek határoznak meg bennünket. Érdemes megnézni, hogy térben hol helyezkednek el ezek a szoros, erős kapcsolatok. Egy hagyományos társadalomban alapvetően egy településen belül, vagy legfeljebb a környező településeken. Egy posztmodern társadalomban ez teljesen átalakul, hiszen az emberek nagyon nagy távolságra kerülhetnek egymástól. Gyakorlatilag eljutunk a távolság halálához, amikor már azt lehet mondani, hogy nincs jelentősége, ki hol él. A szoros kapcsolatoknak azonban közel kell lenniük, különben az egyre nagyobb távolságok következtében azok gyengülni kezdenek, az egyén pedig feloldódik a masszában, például a nagyvárosi életben. Ha ezt az analógiát követjük a településekre vetítve – folytatta –, akkor el tudunk határolni olyan településcsoportokat, amelyek nagyon hasonlítanak vagy nagyon eltérnek a közvetlen környezetüktől.

Piros színnel azokat a településeket jelölte meg a kutató, ahol magas a reformátusok aránya, valamint a közvetlen szomszédságban is ez a jellemző. Nem meglepő, hogy Szabolcs-Szatmár-Beregben találunk ilyen csoportokat. Sokkal érdekesebb megvizsgálni azt, hogy melyek azok a települések, ahol a szomszédság református, az említett település pedig abszolút nem. Érdemes lehet megvizsgálni az okokat is: Elvándorlás? Egyéb demográfiai jellegű tényezők? Nagyon erős bevándorlás vagy pasztorális probléma? – sorolta. – Nyilván ezek pusztán adatok, olyan embereknek kell elemeznie ezeket, akik a helyi viszonyokkal is tisztában vannak, de jelentős segítséggel szolgálhatnak ezek az adatok – mondta. Halványkék színnel jelölte meg azokat a helyeket, ahol alacsony arányú reformátussággal rendelkező települést magas aránnyal rendelkezők vesznek körbe, tehát elméletileg probléma lehet a térségben. Ilyen helyek például Pápa, Paks, Monok, Répáshuta, Füzér. Ennek az ellentéte, amikor valahol magas az arány, de a környezetében alacsony. Egyfajta „benn a bárány, kinn a farkas” helyzet ez. Az ilyen településekre vigyázni kell: Jászkisér, Felsőmocsolád, Somogyudvarhely, Váralja.

– Egy ortodox pópa barátomnak megmutattam a rájuk vonatkozó térképet, és megkérdeztem, hogy reálisnak látja-e. Azt mondta, ott magas az arány, ahol papunk van – mesélte. – Végső soron erről van szó, ott egyértelműen magas az arány, ahol élő kapcsolatok vannak. Azok a tradicionális, erős kapcsolatok, amelyeket korábban említettem, azokat kell a mostani helyzetben is újra megerősíteni. Tehát nemcsak az interneten keresztül kommunikálni, nem várni arra, hogy bejöjjenek a hívek, hanem felkeresni a híveket. Szerintem egy egészen más pasztorális hozzáállás szükséges ahhoz, hogy ezek a folyamatok legalább lassíthatók legyenek – magyarázta.

A népegyházi, tradicionális keretek felbomlásával sok református költözik a katolikus többségű, dunántúli területekre. Az első generáció legtöbbször még hozza a református identitást, de azzal, hogy a tradicionális kapcsolatai megszakadtak, a gyermeke már nem abba nő bele.

Az alapvető folyamatok 2001 óta nem változtak, de eljutottunk oda, hogy már tömbben található református térségek kezdenek feloldódni, eltűnni. Jelenleg a legtöbb református a nyírségi, illetve az északpesti egyházmegyében él, ezután jön a két budapesti egyházmegye. Ami a mozgásokat illeti, leginkább a Dunántúlra költöznek a reformátusok, nyilván gazdasági okokból, de ezeken a területeken nem református közegbe érkeznek, így félő, hogy az identitásukat elvesztik idővel.

Egyesek úgy gondolják, hogy mivel sokan nem válaszoltak, nem is lényegesek ezek az adatok, nem kell ezzel komolyan foglalkozni. Olyan is akad, aki szerint az egyházi felekezetek arányát csak a válaszadókra kellene kivetíteni, nem az össznépességre, így pedig megkapnánk a korábban is mért arányokat, mintha mi sem változott volna. Egyesek pedig kimérik, hogy a másik nagyobbat esett, így igazából nincs is probléma – sorolta a szerinte hibás megközelítéseket a szakember.

A statisztikus fontosnak érezte, hogy a pozitív folyamatokról is beszéljen. A reformátusok arányáról, valamint a reformátusok arányának pozícióváltozásairól is készített térképet. Előbbin négy plusz egy kategóriába sorolva nézhetjük meg, hogy a reformátusság az országos átlaghoz képest milyen arányban van jelen. Utóbbin pedig láthatjuk, hogy 2001 óta hogyan változott az egyes települések pozíciója a reformátusok aránya alapján.

Az adatok azt mutatják, hogy viszonylag jó a helyzet Nyíregyházán, Kisvárdán, Pilisvörösváron, Berettyóújfaluban, Bicskén és Ráckevén. Ezzel ellentétes folyamatok, pozícióromlás történt Ajkán, Orosházán, Szentén, Makón, Mohácson, Abonyban, Sárbogárdon, Bátonyterenyén és Tiszaföldváron.

Egy érdekes szempontot is kiemelt Tóth Géza a vallási diverzitás témájáról. Ha a történelmi egyházak nem érik el a kereső embereket, akkor azok más felekezeteknél, vallásoknál találják meg a helyüket, tehát a vallási változatosság nő. Azt gondolnánk elsőre, hogy minél nagyobb a változatosság, vagyis minél több ember találja meg azt, amit keres, annál nagyobb lesz a hívőknek az aránya az adott térségben. Az igazság azonban pontosan ennek a fordítottja. A változatosság nem gyönyörködtet. Ott nő a vallási változatosság, ahol a történelmi egyházak visszaszorulnak. Az embereket hosszú távon nem szívja fel más felekezet vagy vallás, hanem szétszóródnak és végül eltűnnek ezek a hívők.

Beszélgetésünk végén Tóth Géza elmondta, hogy nagyapja református lelkipásztorként szolgált Tiszadadán. A családjuk volt, hogy egyszerre négy lelkészt is adott az egyháznak. Édesapja, felesége katolikus, az apai nagyapja pedig katolikus kántortanító volt, tehát a katolikus felekezethez is ezer szállal kötődik, bár maga gyakorló református. Alapvetően a történelmi egyházak helyzete érdekli, de kifejtette, bár ő nem vitte tovább a lelkipásztori hivatást, a maga területén szeretné Istent és a református egyházat szolgálni.