Süt a nap

Szabó Éva Budapesten született a híres fasori esperes, Szabó Imre legidősebb lányaként, a Baár–Madas-gimnáziumban érettségizett Áprily Lajos igazgatása alatt, majd a fővárosban szerzett lelkészi diplomát is. Itt ismerkedett meg későbbi férjével, egész életen át hűséges párjával, a Délvidékről származó Szabó Imrével, akivel a vészterhes időkben is belmissziói szolgálatot végeztek, embereket mentettek.

A nagy műveltségű, több nyelven beszélő, a teológiai tudományokat ismerő, sok talentummal rendelkező asszony 82 évesen, többek buzdítására kezdte el megírni élete történetét, mintegy hálaadásként. Szabó Imréné Szabó Éva hét gyermek boldog és odaadó édesanyjaként 33 éven keresztül volt a sárbogárdi református gyülekezet papnéja, kántora, lelkigondozója, hitoktatója és férje mellett lelkipásztora, fiatalok mentora és öregek gyámolítója. „A kalapos pesti úri lányból vidéki, fejkendős parasztasszony lett” – Isten szolgálatában, vállalta büszkén. Félelmet és fizikai fáradságot nem ismerve Krisztus nevében járta a települést és szórványait, hogy lelkeket mentsen az örök életre.

Magam is sárbogárdi vagyok, és gyerekkorom legszebb karácsonyai azok a szentesték voltak, amikor a legszegényebb időkben is a szószék tetejéig érő, gyönyörűen feldíszített karácsonyfa fényében előadtuk a Szabó Éva által összeállított és betanított műsort. Mindenkinek jutott ének, vers, apró bizonyságtétel, nekem is:

„Kis szívem kis szoba, ha nincs lámpás benne,
Sötét és fekete, fényt ki gyújt fel benne?
Arra jár a Király, Ő ad tiszta lámpást,
Szívemben fény ragyog, Ő ugyan mit lát?”

Amikor egyszer meghívtak, hogy Sárbogárd jeles személyiségeiről beszéljek, elmentem hozzá és megkérdeztem, nem felejtettem-e ki valakit. Miután elolvasta, szó szerint ezt mondta: „Ágikám! Ez nagyszerű, senki nem maradt ki, de egy fontos dolgot ne felejts el megemlíteni!” Ezért így fejeztem be az előadásomat: „De mielőtt híres eleink dicső fénye teljesen elhomályosítaná szemünket, hadd mondjak pár szót a névtelenekről is. Mindig voltak és lesznek az anyaszentegyházban nagynevűek, az ő vezető személyiségükre, szerepükre nagy szükség van. Azonban voltak és lesznek Istennek névtelen, de hűséges szolgái, ahogyan az Ige mondja: »Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok« (Zsid 6,10).”

Szabó Éva tudta, hogy Isten számontartja azokat a névtelen hősöket, akik bátran helytálltak az ellenreformáció idején, akik mertek házi istentiszteletet tartani a kommunizmus alatt, minden megfigyelés ellenére. Tudta, hogy köztük vannak a bogárdi és tinódi gazdák, akik ökrös szekereikkel indultak a Tátrába, hogy a legjobb gerendákat hozzák a templom építéséhez. Ott vannak a csendes bizonyságtevők is, az öreg harangozónénitől kezdve a csizmás gondnokokig mindenki, aki által nagyobbá vált Jézus Krisztus neve, az a név, amelyre egyszer minden térd meghajol.

„Mindazoknak, akik Isten ajándékaként akarják látni a saját életüket, családjukat, egyházunk és népünk megpróbáltatásait. Azoknak, akik Isten országának építésére köteleződtek el, és egy életpélda tárházának kincseivel bátorodva akarnak megújulni abban, hogy Isten dicsőségére éljenek!” – ezekkel a szavakkal ajánlja a kötetet Magyarné Balogh Erzsébet, az új kiadás szöveggondozója.

A könyvet szeretett unokája, Bogárdi Szabó Eszter tervezte és végezte a grafikai munkát. A család kiadásában jelent meg Sárbogárdon, a Hírház Kft. gondozásában. Kapható a Kálvin Kiadó boltjaiban, a Parakletos Üzletházban, a Bibliás Könyvesboltban, és igény esetén beszerezhető gyülekezeti iratterjesztésre.