A felolvasott evangéliumi szakaszban az utolsó ítélet víziójáról beszél Jézus Krisztus – mondta szentbeszédében Erdő Péter bíboros. Az evangéliumi szakasz gyönyörű és költői felsorolásban tárja elénk azokat a szempontokat, az Ószövetség igaz embereinek cselekedeteit, amelyek alapján az Úr „mérleget von majd az egész világmindenségről és a mi életünkről is”: „Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám”. (Jn 25,35–36)
Erdő Péter hozzátette: sok kifogást ismerünk, hogy miért nem indulunk el a másik felé. Gyakran megfeledkezünk „az üldözött keresztény testvéreinkről vagy azokról, akiket a háború és az emberi gonoszság kényszerít arra, hogy elmeneküljenek szülőföldjükről. Fontos dolog, hogy mi, keresztények ilyenkor, az ökumenikus imahét kezdetén külön is gondoljunk rájuk” – jelentette ki a bíboros. Mint mondta, az üldözött keresztyénekkel szorosan egybetartozunk, Krisztus tanítványait látjuk bennük, és egymásra is így kell tekintenünk, hogy szeretetünkből cselekvő segítség fakadhasson. „Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy visszatérhessenek otthonaikba, hogy ne tűnjön el a kereszténység éppen a Közel-Keletről, ahonnan az örömhír elindult az egész világra” – buzdított a bíboros.
Emlékeztetett: nagy szegénységben él, aki csak magának él, mert nem látja az emberi élet teljességét, amelyet az utolsó napon mérlegre tesznek. Aki azonban észreveszi az elesettet, az gazdagabb lesz, mert adni különleges öröm – ehhez azonban éleslátásra, Krisztus uralmára van szükségünk a szívünkben. Jézussal találkozva kiszabadulhatunk önzésünk bilincséből, és közelebb kerülünk keresztyén testvéreikhez, „mert Krisztus felé haladunk, és kirajzolódik rajtunk az ember, akit ő látni akar az ő jobbján” – zárta gondolatait Erdő Péter.
„Szabadító Urunk van, és jó ezt hallani, mert sokféle nyomorúság vesz körül bennünket” – mondta a Mózes hálaénekéből vett imaheti vezérige alapján Steinbach József református püspök, a MEÖT elnöke. Annak idején Isten népét sokféle nyomorúság szorongtatta Egyiptomban, a szolgaság házában, amelyeket mi másképp, de ma is ismerünk: „tapasztalták és tapasztalják ezeket a karibi keresztyének, akik az imanyolcad vezérigéit összeállították, és tapasztalták az üldözött keresztyének is, akikért ma közösen imádkozunk”.
„Másképp, de mi is megéljük ezt Európában, a nagy jólétben, ahol elkényelmesedett a szívünk és elgyengült a hitünk. Imádkozni kell az üldözött és az európai keresztyénségért, az egész teremtett világmindenségért is, hiszen sokféle nyomorúság szorongatja ezt a világot, gonosz hatalmak, amelyek emberi eszközöket használnak fel. Jó meghallani az örömhírt a sokféle nyomorúság közepette: Szabadító Urunk van, aki egykor kihozta népét a szolgaság házából, ma is megszabadít bennünket a nyomorúságból, erőt ad nekünk, hiszen ez is az evangélium üzenete: Immánuel, velünk az Isten. Megváltónkban tapasztaljuk meg ezt a csodát” – mondta Steinbach József.
Hozzátette: erős Urunk van, aki megerősít minket, szabadító isteni erejéből újjászüli népét, megelevenít bennünket, rendbe hozza életünket isteni, örök, vitathatatlan rendje szerint, rendbe hozza a hívő embert önmagával, a testvérekkel való kapcsolatot, Istennel való viszonyunkat. Újjászül és erejével hordoz bennünket a mindennapokban, és szabadító ereje megajándékoz minket azzal, hogy az ő eszközei legyünk ebben a világban, hogy krisztusi szeretettel enyhítsük a sokféle nyomorúságot. Először ott, ahova állított minket: családunkban, munkahelyünkön, gyülekezetünkben, egyházunkban.
„A szabadító, erős Isten elküld bennünket, hogy enyhítsük a magunk helyén a világ nyomorúságát. Hogyan? Segíts ott, ahol tudsz. Ha erre nincs erőd, akkor legalább ne bántsd a másikat! Ha erre sincs erőd, akkor legalább hagyd békén – mikor melyikhez ad szabadítást és erőt a mi Istenünk” – kérte az igehirdető. Hozzátette: ez az imanyolcad azért adatott, hogy valóban a szabadító és erős Istent magasztaljuk és az ő áldását kérjük a keresztyénség ügyére, neki adva hálát a bajban is mindazért, amink van. „ Sasszárnyon hordoz és vezérel bennünket az Úr. Mondjuk többes számban: erőnk és énekünk az Úr” – zárta igehirdetését a püspök.
Bagdán Zsuzsanna, fotó: Vargosz
A cikk szerkesztett változata megjelenik a Reformátusok Lapja 2018. január 28-i számában.
A 2018-as ökumenikus imahét tematikáját a Karib-térség egyházai állították össze, akik történelmi örökségük okán a modern kori rabszolgaság jelenségére hívják fel a figyelmet.