Júniusban sikeres államvizsgát tett a Károli Gáspár Református Egyetem egyházi vezetési és gazdálkodási szakának első kibocsátott évfolyama. Lentner Csaba egyetemi tanár, szakvezető és Tokár Sándor Levente frissen államvizsgázott lelkipásztor mondták el tapasztalataikat és gondolataikat az egyetemi képzésről.
Tíz hallgató fejezte be a tanulmányait. Hogyan tudják a hallgatók kamatoztatni az itt megszerzett tudást?
Lentner Csaba: Örömmel és hálával tekintettem arra, ahogyan a képzés kezdete óta folyamatosan érkeztek a hallgatóktól a pozitív visszajelzések. Jó volt látni, hogy a tanultakat már a képzés idején is hasznosítani tudták a saját gyülekezetükben, intézményükben. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy az elméleti alapozást mindig gyakorlati szemlélettel egészítettük ki. Átfogó ismereteket adtunk át a közpénzügyek, számvitel, vezetés, jogszabályok, pályázati menedzsment és ellenőrzés terén. Az elméleti órákhoz esettanulmányokat kapcsoltunk, hogy a tananyag ne csak megérthető, hanem alkalmazható is legyen. A három féléves képzés végére összeállt az a komplex rendszertani és gazdálkodási szemlélet, amelynek átadását célul tűztük ki. Mindez az Úr segítségével valósulhatott meg, hiszem, hogy ő támogatott bennünket ebben a munkában. Meggyőződésünk, hogy Isten megáldja azokat, akik szívvel-lélekkel dolgoznak és a közösségük javát szolgálják. Bízunk benne, hogy végzett hallgatóink jó szívvel emlékeznek vissza az alma materre, és hogy a jövőben is egy lelki és szakmai közösséget alkotunk velük.
Miért indították el a képzést?
Lentner Csaba: A Károli Gáspár Református Egyetem egyik alapvető célkitűzése, hogy továbbképzésein olyan magas színvonalú és valóban hasznos tudásterületeket kínáljon, amelyek hatékonyan támogatják egyházi közösségeink szolgálatát. Különösen fontos számunkra, hogy ezek a képzések ne csak szakmai, hanem közösségi és lelki értelemben is erősítsék az egyházi életet. Egyetemünk küldetése három alappilléren nyugszik: a minőség, az érték és a közösség szolgálatán. Az egyházi vezetési és gazdálkodási továbbképzési szak pedig e hármas egység szellemében jött létre azzal a céllal, hogy hozzájáruljon az egyházi közösségek és az általuk fenntartott intézmények vezetési és gazdálkodási kultúrájának fejlesztéséhez. Meggyőződésünk, hogy a XXI. században minden korábbinál nagyobb szükség van olyan átfogó és mély tudásra, amely egyszerre képes összefüggésekben gondolkodni és gyakorlati megoldásokat kínálni. Ehhez pedig nyitott, befogadó és tanulni vágyó közösségekre van szükség – és olyan oktatókra, akik felismerik ezt a felelősséget. Pál apostol szavaival élve: „Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily kifürkészhetetlenek a szándékai, mily megfoghatatlanok az útjai!” (Róm 11,33). Ez a mélység iránti vágy és tisztelet határozza meg oktatói szolgálatunkat is. Az a küldetésünk, hogy segítsük hallgatóinkat eligazodni a tudás rétegeiben, és támogassuk őket abban, hogy egyházi közösségeikben felelősséggel és hozzáértéssel tudjanak szolgálni.
Kiknek ajánlott az egyházi vezetési és gazdálkodási szak elvégzése és miért?
Lentner Csaba: Ezt a továbbképzési szakot elsősorban lelkipásztoroknak, presbitereknek, gondnokoknak és egyházközségeink elöljáróinak, vagyis mindazoknak ajánljuk, akik közösségeik lelki és anyagi életének felelős irányítói. Különösen hasznos lehet azoknak, akik egyházi jogi személyek fenntartásában működő intézmények vezetőiként költségvetési rend szerint gazdálkodnak, és akiknek a munkájában a szakmai rátermettség mellett elengedhetetlen a szabályos és hatékony gazdasági irányítás is. Sokan közülük nem gazdasági végzettségű szakemberek, mégis nap mint nap komoly felelősséggel viseltetnek a közösségek egyre komplexebbé váló működtetéséért. A lelkipásztorokra – hitéleti szolgálatuk mellett – ma már gyakran hárul az egyházi fenntartású intézmények felügyelete, a fenntartói jogkör gyakorlása, utalványozási döntések meghozatala és nem ritkán a pályázati forrásokkal való gazdálkodás is. A gyülekezetek életében is megkerülhetetlenné vált a pénzügyi és gazdasági folyamatokban való részvétel. A különböző fórumokon történő beszámolók és elszámolások során már nem lehet arra hivatkozni, hogy valaki nem tanult közgazdaságtant vagy vezetéstudományt, hiszen a vállalt felelősséget nem lehet másra hárítani. Együtt kell működni jogászokkal, könyvelőkkel, pályázatírókkal és más szakemberekkel – mindezt úgy, hogy az egyházi vezetők sok esetben nem rendelkeznek részletes ismeretekkel ezekről a szakterületekről. Hasonló kihívásokkal szembesülnek egyházi fenntartású intézményeink igazgatói, vezetői is, akik többnyire hittudományi vagy más humán területen szereztek diplomát. Számukra is értékes kapaszkodót jelenthet ez a képzés, amely gyakorlati tudást kínál a gazdálkodás és az intézményvezetés területén, miközben figyelemmel van arra is, hogy a résztvevők fő hivatásukban továbbra is elmélyülten helyt tudjanak állni. Képzésünket azoknak is ajánljuk, akik már rendelkeznek gazdasági alapismeretekkel, de tudásukat naprakésszé, hatályossá szeretnék tenni, és nyitottak az új, korszerű szemléletekre. Ők is fontos szerepet vállalhatnak abban, hogy egyházunk működése a jövőben is stabil, felelős és szolgáló legyen.
Milyen előképzettséggel lehet felvételt nyerni a képzésre?
Lentner Csaba: A jelentkezés alapvető, ám nem kizárólagos feltétele, hogy a jelentkező egyházi szolgálatban álljon, valamint főiskolai vagy egyetemi végzettséggel rendelkezzen. Fontos szempont továbbá az elhivatottság: olyan jelentkezőket várunk, akik közösségük szolgálatát gazdasági és vezetési ismereteik elmélyítésével kívánják hatékonyabbá tenni. Képzésünk nyitott más felekezetű testvéreink előtt is. A múlt héten előadást tartottam Balatonlellén, a Kárpát-medencei Református Kongresszuson, amelyet a Magyar Népfőiskolai Collegium (MNC) szervezett. A rendezvényt Kis Boáz nyugalmazott esperes és Nagy Lenke református lelkész gondozzák már hosszú évek óta. Ott tapasztalhattuk meg, milyen élénk érdeklődés mutatkozott képzésünk iránt a határon túli magyar református közösségek részéről is. Szeretettel hívjuk és várjuk tehát a Kárpát-medence különböző pontjairól érkező, magyar nyelvű egyházi közösségek elkötelezett tagjait is.
Milyen volt az első évfolyam?
Lentner Csaba: A hallgatók a tantárgyi követelményekben meghatározott szakmai ismereteket magas szinten sajátították el. A másfél éves képzés során folyamatosan érzékelhető volt a felelősségteljes hozzáállásuk, a lelki elkötelezettségük és az az elhivatottság, amellyel tanulmányaikhoz viszonyultak. Látszott, hogy Istenben hívő, jó keresztyénekről van szó, akik közösségük és a társadalom szolgálatát tekintik életfeladatuknak. A képzés első két féléve az egyetem falain belül zajlott, minden hónapban egy-egy szombati alkalommal találkoztunk. Arra törekedtünk, hogy a vasárnapi gyülekezeti szolgálatokkal ne ütközzenek az oktatási napok. A vizsgákat jellemzően beadandó dolgozat formájában teljesíthették, így nem volt szükség külön felutazásra a számonkérések miatt. A harmadik, záró félévben a hallgatók szakdolgozatot írtak és záróvizsgát tettek. A képzés 2024 szeptemberében kezdődött el húsz hallgatóval, közülük tízen most sikeresen államvizsgáztak. A többiek 2026 januárjára fejezik be tanulmányaikat. A nagy érdeklődésre való tekintettel 2025 februárjában (keresztfélévben) újabb évfolyamot indítottunk, immár negyven fővel. A képzés népszerűsége töretlen, ezért 2026 szeptemberében ismét új évfolyam indul.
Jelentkezni az egyetem honlapján lehet:
Ahogyan Lentner Csaba is hangsúlyozta, a vezetői szolgálat nem csupán szakmai, hanem lelki elköteleződés is. Ezt az elhivatottságot tükrözi Tokár Sándor Levente munkája is, aki Mezőkeresztesen egy egészen új fejezetet nyitott a gyülekezeti életben.
Miért jelentkezett a képzésre?
Tokár Sándor Levente: Családunk 2023-ban érkezett meg a mezőkeresztesi református gyülekezetbe. Már a legelején kerestük azokat a szolgálati területeket, ahol nemcsak az egyháztagokat, hanem a város teljes közösségét is megszólíthatjuk, szolgálhatjuk. 2024-ben visszavásárolhattuk az egyházközség régi parókiáját, amely 2002-ben került az akkori nyugdíjas lelkipásztor családjának tulajdonába. Régen két lelkészcsalád is szolgált a gyülekezetben, így az épület szimbolikus jelentőséggel is bír. Hasznosításán feleségemmel, Imolával, aki a szomszédos Mezőnagymihályon lelkipásztor, sokat gondolkodtunk, és arra jutottunk, hogy ez a több mint százötven éves épület méltó és hiteles helyszíne lehetne egy gyülekezeti bölcsődének, amely egyszerre ápolja az egyházi örökséget és válaszol a helyi közösség valós igényeire. Saját tapasztalatunk is megerősített ebben. Amikor Mezőkeresztesre költöztünk, kisfiunk, Marci még bölcsődés korú volt, de nem jutott hely neki a helyi intézményekben. Bár a településen van egy két csoporttal működő, önkormányzati fenntartású bölcsőde, a jelentős túljelentkezés miatt hosszú várólistával kellett szembesülnünk. Évente átlagosan negyven gyermek születik Mezőkeresztesen, így a bölcsődés korosztály összesen körülbelül nyolcvan főt jelent. Az önkormányzati bölcsőde azonban teljes kapacitás mellett is csak huszonnégy gyermeket tud fogadni. Egy új bölcsőde alapítása azonban nem kis feladat. Lelkipásztorként ezért is tartom fontosnak, hogy intézményvezetési és gazdasági ismereteket is szerezzek. Ezeket a kérdéseket, mint Mária, a szívünkben forgattuk 2023 karácsonyán. Így éltük meg különös égi jelként, amikor a Reformátusok Lapjának 2024. évi első számában megláttuk a hirdetést: a Károli Gáspár Református Egyetem új képzést indít egyházi vezetés és gazdálkodás szakon. Azonnal jelentkeztem, hogy felkészült és felelősségteljes módon láthassam el a jövőbeli intézményvezetői feladatokat a közösség, az egyház és Isten dicsőségére.
Mit kapott a képzéstől, mi volt benne hasznos?
Tokár Sándor Levente: A képzés három féléven át tartott, az utolsóban a szakdolgozat megírására és a záróvizsgára való felkészülésre koncentráltunk. Az első két félévben kéthetente, szombatonként tömbösített óráink voltak, ez a rendszer lehetővé tette, hogy a mindennapi szolgálati és családi teendőink mellé be tudjuk illeszteni a tanulást. Ha a képzés nem lett volna látogatás nélküli, aligha mertem volna belevágni. Úgy tapasztaltam, ezzel nem voltam egyedül. Rendkívül sokszínű évfolyam jött össze: lelkészek, egyháziintézmény-vezetők, gazdasági szakemberek tanultunk együtt, különböző élethelyzetekből és tapasztalatokkal. Volt köztünk, aki évek óta irányít egy egyházi fenntartású idősotthont, más éppen csak néhány éve került bele a bölcsődei, óvodai vezetésbe. Megint más pénzügyi területről érkezett, sokéves szakmai háttérrel. És voltam én, aki „zöldfülűként” még csak az intézményalapítás előkészítésénél tartottam. Volt tehát bőven mit tanulni, és ez folyamatosan motivált is. Visszatekintve a képzés egészére azt látom, hogy a tananyag összeállítói valóban átfogó, sokrétű ismeretanyagot igyekeztek átadni. Számomra különösen értékesek voltak a pénzügyi, számviteli, adózási és ellenőrzési ismeretek, de ugyanígy gazdagodott és rendszereződött a tudásom például a konfliktuskezelés, az egyházjog vagy az etikus vezetés témakörében is. Külön öröm és kiváltság volt olyan oktatóktól tanulni, akik nemcsak a saját szakterületük elismert képviselői, hanem hiteles gyakorlati tapasztalattal is rendelkeznek. Nemcsak tanítottak, hanem beszélgettek velünk, válaszoltak a kérdéseinkre, és megosztották velünk mindazt, amit ők maguk is hosszú évek alatt tapasztaltak meg vezetőként. A továbbképzés számomra nemcsak a tervezett gyülekezeti bölcsődénk gyakorlati megvalósításában jelent majd óriási segítséget, hanem hívő keresztyén emberként is utat mutatott. Olyan lelkiismereti, hitbeli és értékalapú kérdésekben is iránymutatást kaptam, amelyek a világi kapcsolatrendszerekben éppúgy fontosak, mint az egyházi közösségekben.
Mire fogja használni a megszerzett tudást a munkájában?
Tokár Sándor Levente: Úgy érzem, hogy a képzésbe fektetett munkának kettős gyümölcse lett. Egyrészt a szakdolgozatom elkészítése során, amelyben a nagytályai református bölcsőde létrehozását dolgoztam fel, részletes betekintést nyerhettem az egyházi intézményalapítás pályázati lehetőségeibe és a gyakorlati kivitelezés lépéseibe. Konkrét példákon keresztül láttam, hogyan vitték végig mások ezt a sokrétű folyamatot, ez volt a tanulmányi, szellemi hozadék, amit magammal viszek. Másrészt, és talán még fontosabbként, volt ennek a képzésnek egy mélyebb, lelki rétege is. Bátran mondhatom, hogy egy kis közösséggé formálódtunk az elmúlt három félév során. Éreztem, hogy jó helyen vagyok, jó emberek között. Olyanok között, akik nem csupán munkának, hanem valódi hivatásnak tekintik a szolgálatukat, legyenek akár tanárok, akár hallgatótársak. Rengeteget épültem a közös beszélgetésekből, az órák közti gondolatcserékből, ahol megosztottuk egymással a gyakorlati tapasztalatainkat, a kérdéseinket, dilemmáinkat és tanácsainkat. Erősödött bennem az a belső nyugalom, hogy nem vagyok egyedül ezen az úton. Tudom, hogy amikor Isten segedelmével elindítjuk a gyülekezeti bölcsődénket, lesz kikhez fordulnom a kérdéseimmel, és lesz kikkel együtt gondolkodni a megvalósításon.
