Világunk gazdasági és szellemi válsággal küzd. A megkérdőjelezhetetlennek tartott értékek mára eltűnőben vannak. A világjárvány, az orosz–ukrán háború, a nyomukban járó gazdasági és megélhetési válság tovább növeli a bizonytalanságot, és olyan korszak érkezését vetíti előre, amelyhez hasonlót a fiatalabb generáció tagjai közül sokan nem éltek még át. Balog Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke az evangélium üzenetével biztat bennünket.
Milyen lelki választ tudunk adni a jelenlegi helyzetre? Mindig voltak, akik elutasították az emberi együttélés keresztyén alapjait, de mai korunkat a mindent megkérdőjelező értékválság jellemzi. A mi kérdésünk mégis az: mi a maradandó?
Hitünk válasza Jézus Krisztus, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Vagyis örök érvényű fundamentumot jelent, amely szüntelenül hordozza a megmaradásunkat biztosító erőt. Vele kell kapcsolatban maradnunk, és akkor megértjük, ami körülöttünk történik. A válságok most próbára tesznek bennünket. Amikor az életünk zavartalanul zajlik, hajlamosak vagyunk azt gondolni, megy ez nekünk az Úristen nélkül is. A bajban, a betegségben azonban rádöbbenünk, hogy magunkban kevesek vagyunk. Gondolhatnánk, hogy ha továbbra is ugyanazt a gazdaság és családpolitikát folytatjuk, ha változatlanul szorgalmasan dolgozunk, őrizzük a hitünket, akkor mindennek rendben kell lennie. Most mégis sokkal rosszabb helyzetbe kerültünk. Figyelmeztetés ez. Mondhatjuk persze, hogy külső körülmények vagy más sodort minket válságba, de ha megállunk és imádságban elgondolkodunk, megértjük Isten akaratát. A nehézségek alakíthatják az evangélium iránti lelki fogékonyságot. Bár a számos válság ellenére sem gondolom, hogy holnap mindenki megtérne, keresztyén közösségként azonban nekünk még jobban kell figyelnünk Istenre, mert mi ezzel tudunk segíteni.
Milyen gyakorlati lépéseket tehetünk a gyülekezeteinkben?
A mi generációnk és a nyomunkba lépők még ismerik a vízmelegítés nyűgét, a büdös olajkályhát, amely mellett 18 fokban üldögéltünk. Szerényebben éltünk, a hit mégis boldoggá tudott tenni bennünket. Nem a gyermekkor messzeségbe vesző szépsége miatt mondom ezt, hanem abból a közös keresztyén tapasztalatból, hogy nem kizárólag az anyagi jóléten múlik az ember boldogsága. Minden helyzetben lehet és kell hálát adni. Ez is segít a bajban. Adjunk hálát azért, hogy a hét szűk esztendő a hét bő esztendő után jön! Igaz, hogy újból szerényebben fogunk élni, de ez jót tehet majd nekünk is, a világnak is.
„A teremtő és szabadító Isten azt mondja: »Enyém vagy, és neked ez a legjobb. Mert ha nem az enyém vagy, akkor másé vagy, és az a ’más’ hatalmában akar tartani téged.« Ha Istené vagy, az a legnagyobb szabadság.”
Az elmúlt tíz évben társadalmunk életszínvonala emelkedett, és ez gyülekezeteinkre is jellemző. Így most lehetnek tartalékaink, amelyekkel sáfárkodhatunk. A következő időszakban dől majd el, hogy lelkileg is gyarapodtunk-e. Pál apostol a filippibelieknek mondta el, hogy tud szűkölködni és bővölködni is, mindegyikbe „be van avatva”. De az elmúlt években sem jutott mindenkinek a gyarapodásból. Vegyük észre azokat, akiket nálunk is jobban sújt a válság, és egzisztenciálisan ellehetetlenülnek! A hálaadás gyakorlati megvalósulása a bibliai tized, amellyel a zsidó és a keresztyén közösség kreatívan szabályozta, hogyan jótékonykodjon az ember. Tíz százaléka mindennek van. A kevesebbnek is. Emellett jelezhetjük mind a társadalomnak, mind a kormányzatnak a terhek arányos elosztásának igényét, vagyis aki jobban gyarapodott az elmúlt években, az vállaljon ebben a válságos helyzetben többet. És akinek kevesebbje van, az is vállaljon. A közös teherviselés a márciusi ifjak 12 pontjában is szerepelt. Mi, reformátusok ne szűnjünk meg Isten akaratát keresni! Mire tanít bennünket az Úristen ezen a helyzeten keresztül? Abban biztos vagyok, hogy több szolidaritásra, szerénységre, imádságra, teherbíró közösségek kialakítására, erősebb összetartásra. Az észszerű takarékossági intézkedéseket meghoztuk, és a továbbiakban is meg fogjuk hozni. Körlevelet írtunk a gyülekezeteknek, hogy a felelős erőforrás-gazdálkodásban, a takarékos energiafelhasználásban jó sáfárként mindannyian igyekezzünk helytállni, és a másokat segítő tapasztalatokat, jó gyakorlatokat osszuk meg. A gyülekezeteinket nem hagyjuk magukra, lesz támogatás, a szociális intézményeinket fenntartjuk, az iskoláinkat működtetjük.
A válság közepén ért bennünket az évtizedenként esedékes népszámlálás. Ez felerősíti a vallási hovatartozásra vonatkozó kérdés jelentőségét: kikre és milyen módon számíthatunk?
Magyarországon már zajlik a népszámlálás, amely jó lehetőség arra, hogy önként meghozott, szabad döntésünkkel megerősítsük, hogy a református egyház tagjai vagyunk. A hit megvallása bátorítja egyházi közösségeinket, és fontos megmaradásunk szempontjából. Egyházként szeretnénk tudni, hányan vannak azok a reformátusok, akikre számíthatunk. És ugyanennyire fontos, hogy ők is tudják: számíthatnak ránk. Vannak, akik utoljára keresztelőjükön, konfirmációjukon vagy esküvőjükön voltak templomban. Most, a bajban mégis felkereshetik a helyi gyülekezeteket, ahol vigasztalást és erőt kaphatnak. Mindeközben ideológiai küzdelem zajlik az egész világon, így Magyarországon is. Egy ateista szervezet arra hívta fel a lakosságot, hogy ne válaszoljon a vallással kapcsolatos kérdésre. Ők egyértelművé tették az álláspontjukat, nekik az az érdekük, hogy minél kevesebben legyünk. Nekünk meg éppen az ellenkezője, hogy minél többen. Szeretnénk, hogy ebben az országban a keresztyén örökség és kultúra erősebb legyen, mert akkor könnyebb lesz megvédeni a következő generációkat és saját magunkat is az értékválságtól.
Hitünk erősen meghatározza az azonosságtudatunkat. Isten milyen identitást szánt az embernek? Miért van jelentősége annak, hogy identitásunkat, hitünket mások előtt is vállaljuk?
Az identitásunkat Isten Igéje fogalmazza meg. A teremtő és szabadító Isten azt mondja: „Enyém vagy, és neked ez a legjobb. Mert ha nem az enyém vagy, akkor másé vagy, és az a ’más’ hatalmában akar tartani téged.” Ha Istené vagy, az a legnagyobb szabadság. A vallás nem lehet csak magánügy, még ha sokaknak vonzónak tűnik is ez a szlogen. Természetes jogunk és igényünk, hogy a hitünkről beszélhessünk, azt nyilvánosan vállaljuk. A keresztyén hit lényegéhez tartozik annak megvallása, ami a tanúságtevőre magára is erősítően hat. Hiszen vállalt közösségünkben, együtt jobban élhetjük meg hitünket. Minél többen fejezzük ki hovatartozásunkat, annál nagyobb lesz az egyház társadalmi súlya. Ez a megnövekedett szerep lehetőséget ad arra, hogy az evangélium üzenetét minél többekhez elvigyük. Érdemes odafigyelnünk a statisztikai adatokra is. Hiszen már évek óta többen ajánlják fel adójuk egy százalékát a református egyháznak, mint ahányan a gyülekezetek választói névjegyzékeiben szerepelnek. Körülbelül kétszázhatvanötezer a regisztrált tagok száma, és háromszázhúszezernél többen vannak, akik az egyházunknak ajánlják fel az egy százalékot. Meg akarjuk őket is szólítani, beakarjuk őket vonzani. Tekintsünk rájuk úgy, mint, akik anonim üzenetet küldtek nekünk: mi is vagyunk, keressetek meg minket!
Az előző népszámlálásnál érkeztek visszajelzések arról, hogy a kérdezőbiztosok nem tették fel az önkéntesen megválaszolható kérdéseket, hanem siettek tovább a következő címre. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, a válaszadók tudatosságára van szükség. Mit tehetünk azért, hogy ne maradjon megválaszolatlan a vallási kérdés?
Reformátusságunk megvallása próba és lehetőség egyházi közösségünk számára. A legutóbb 2011-ben tartott népszámlálás csökkenést állapított meg a vallásos emberek számában a korábbi adatokhoz képest. Ebben szerepet játszhatott, hogy szinte minden harmadik megkérdezettnél megválaszolatlan maradt ez a kérdés, míg 2001-ben csupán tíz százalék volt ennek aránya. Odafigyeléssel javíthatunk ezen. Október 16-ig az interneten saját magunk adhatunk választ a feltett kérdésekre. A kérdőív kitöltése mindössze harminc percet vesz igénybe, ezen belül az önkéntes válaszadást igénylő vallási hovatartozás pedig csak egy percet. Ha valaki elmondja a kérdezőbiztosnak, hogy ő református, és egyúttal bizonyságot is tesz arról, mit jelent ez a számára, akkor valamivel tovább tart, de jót tesz vele. Ez alkalom még a hitvallásra is. A számlálóbiztosok csak azokat a háztartásokat keresik fel, amelyekből nem érkezett online válasz, és jeleznünk kell nekik, hogy a vallásunkat is be akarjuk írni. Egyházmegyénként felelősöket jelöltünk ki, hogy ha valaki segítséget kér, akár az online kitöltéshez, akár a kérdezőbiztossal való közös adatfelvételhez, akkor készen álljanak. A fiataljainkra is számítunk. Igyekszünk megkeresni gyülekezeteink tagjait. Ha valaki szívesen venné a támogatást, de az ő ajtaján még senki nem kopogtatott, akkor szóljon a református lelkésznek, és rendelkezésére állunk. Jó alkalom lehet a családlátogatás is arra, hogy eljussunk a vallás kérdéséig. A kapcsolatteremtés lehetősége elsősorban a személyes találkozásokban van! Az egyház, a lelkipásztor egyik legalapvetőbb feladata így hangzik: látogass! Jézus beszél erről Máté evangéliumában: „Beteg voltam és meglátogattatok, börtönben voltam és eljöttetek hozzám”. Van, aki a saját lelki börtönében van – el kell hozzá menni. Van, aki nem is tudja, hogy beteg – el kell hozzá menni. Van, aki egészséges – ahhoz is el kell menni. Fontosnak tartom a számokat, de nem szabad csak ezekre figyelni. Jézus egyedül volt a kereszten, amelynek a tövében néhány asszony állt és egy tanítvány. Mit mond a Megváltó? „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” Ne essünk a számok bűvöletébe!
A Bibliában több helyen is olvasunk népszámlálásról. Mózes negyedik könyvében Isten számba vette az ígéret földje felé vándorló népét. Némely fordítások emiatt a Szentírásnak ezt a részét a Számok könyveként említik. Mi az aktuális jelentése ennek számunkra?
Fontos szem előtt tartanunk: nem csak mi tartjuk számon, hogy reformátusok vagyunk. A végén ő ítél meg minket, és akkor csak az számít majd, Isten hogyan lát bennünket. Lelki felelősséget jelent ez nekünk mindenkiért, aki azt mondja, én hozzátok tartozom. Benne vagyunk-e a megszámoltak körében? Ez mindenkinek személyes felelőssége. Legyél benne, hiszen sokkal jobb benne lenni, mint kívül élni! A Számok könyve (Numeri) azt üzeni: legyél a választottak között! Isten hív téged, hogy legyél ott, amikor megszámol, mert az a te helyed, azt készítette neked.
A református egyház az utóbbi években hatalmas eredményeket ért el, számtalan iskolát, óvodát és templomot építettünk, újítottunk fel. A legfontosabb mégis, hogy ezeket az épületeket benépesítsük. Hogyan segíthet ebben az evangélium hirdetése?
Püspöki szolgálatomban az evangéliumi találkozások lehetőségének meg - teremtését tartom a legfontosabbnak. Megvalósul-e ez azzal a százötvenezer gyerekkel, akinek hétről hétre hittant tanítunk az iskolákban, a gyülekezetekben? Megtörténik-e a nénivel – és hozzátartozóival –, aki bekerül hozzánk az idősek otthonába? Megragadható-e az általunk rendezett, színvonalas kulturális eseményeken? Az intézmények, a kulturális eszközök, de elsősorban az igehirdetés az evangelizációt szolgálják, hogy evangéliumi találkozás legyen belőlük. Ez a legfőbb felelősségünk, és a legvégén is csak ez számít majd.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!