Az elmúlt napokban sokat olvashattunk a Reformátusok Szárszói Konferenciáján elhangzott előadásokról, a beszélgetések témáiról, de a rendezvény nem csak erről szólt. Fontos volt a találkozás Istennel és egymással, élmény volt a közös bibliaolvasás, a nevetés, a kávé vagy bor melletti beszélgetés vagy akár a játék. Szárszó nemcsak bástyája vagy konferencia-helyszíne az egyháznak, hanem találkozási pont az egyházat alkotó embereknek. Érzékeltetésként most megmutatunk néhány szárszói hangulatképet.
Írásos beszámolóinkat a szárszói napokról itt olvashatják:
Első nap: A szigetekből legyen kontinens
Második nap: „A parókiák bástyák”
Harmadik nap: Csapatkapitány lelkészek és a hitoktatás mint eszköz
Negyedik nap: Amikor Isten küldetést ad, társakat is ad
Itt a Balog Zoltán püspökkel még a konferencia előtt készült interjút olvashatják el:
Szárszó az egyházért és a nemzetért vállalt felelősség helye
Itt pedig egy tavalyi cikkünket az 1943-as szárszói találkozóról:
Szárszó elé
Az eseményről készült videónk:
Túl szerényen
Mintha küszöbfrászban élnének az emberek, félnek belépni a templomajtón, pedig ha beleszippantanak egy Krisztust követő, élő közösség légkörébe, bizonnyal örömüket lelik benne. Válaszokat keresnek az életük nagy kérdéseire, amelyek nálunk megvannak, csak még nem találtak be hozzánk – vélekedik Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke.