Százhét éves Debrecen Bocskai-szobra

A Debreceni Református Kollégium, a Nagytemplom és a két épület közötti parkban álló emlékművek 2011 óta Nemzeti Emlékhely címet viselik.
A templom és a kollégium impozáns épületei a XIX. század első évtizedeinek kiváló alkotásai, míg a Kálvin János nevét viselő tér szobrai az Osztrák–Magyar Monarchia idején felállított monumentumok.

A debreceni Kálvin tér szimbolikus jelentőségű „emlékeztető jele" az 1895. szeptember 21-én felavatott gályarabok emlékoszlopa, amely a magyar protestantizmus hányatott éveire emlékeztet, s amelyet 1991-ben II. János Pál pápa is megkoszorúzott. Bár a tér másik alkotásához, a Bocskai-szoborhoz nem kapcsolódik ennyire nevezetes egyháztörténeti esemény, de így is több szempontból különleges műről kell beszélnünk.

képA Bocskai-szobor és a gályarab emlékmű egy képeslapon (Csengő-Tschörner András tulajdona)

Egyrészt a „Cívis város" büszkélkedhet azzal, hogy a mai Hajdú-Bihar megye területén elsőként, ebben a városban állítottak a „Magyarok Mózesének" is nevezett erdélyi fejedelemnek köztéri szobrot. Másrészt a debreceni szobor nem önálló képzőművészeti alkotás, hanem Holló Barnabás (1865-1917) szobrászművész Budapesten 1903-ban a Köröndön felavatott szobrának a másodpéldánya, vagyis három évvel a fővárosi mű után, ugyanannak az öntőmintának a felhasználásával készült el Debrecenben a Kálvin tér nyugati oldalán felállított műalkotás.

A Bocskai-szobor felavatása 1906 és 1907 között országszerte megtartott Bocskai-jubileum egyik fontos eseménye volt. Bocskai (Bocskay) István (1557-1606) személyében a magyar protestantizmus az egyik legkiemelkedőbb, a vallásszabadság jogaiért küzdő fejedelmet ünnepelte. A neves egyháztörténész, Pokoly József (1866-1933) ezekkel a szavakkal kezdte megemlékezését az alkalomra készített kis kiadványban: „Az 1906-ik év jubileumnak, örvendezésnek esztendeje a magyar nemzetre és ebben elsősorban is a magyar református Sionra nézve. Most van háromszázadik esztendeje annak, hogy a mi dicső eleink az evangyéliumi vallás szabad gyakorlatát kivívták és ezzel örök időkre biztosították e hazában a lelkiismereti szabadság uralmát."

Az 1906. november 25-én lezajlott szoboravatás egyszerre volt a város egészének és azon belül a reformátusság ünnepe. A kor legnépszerűbb protestáns hetilapja, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap az alábbi tudósítást közölte:

 

„Nov. 25-én leplezték le Bocskay szobrát a debreceni emlékkertben. Az ünnepen Bakonyi Samu, Szabó Kálmán és Benedek János, Debreczen város képviselőin kívül ott volt Veszprémi Zoltán főispán, Kovács József polgármester, Kovács Gyula alispán és a nagy közönség. A szobor, melyet Holló Barnabás készített hű másolata a budapesti szobornak.


Veszprémi főispán, mint a szobor-bizottságelnöke, átadta a szobrot Kovács polgármesternek és mivel emlékkert gondozása a Csokonay-kör föladata, Géressy Kálmának a Csokonay-kör elnökének, megőrzés végett.

 

Jánossy Zoltán ref. lelkész Bocskayról ódát szavalt, azután a főiskolai és városi dalegyesület énekszámokat adott elő.

 

Az emlékbeszédet dr. Boldizsár Kálmán mondotta, Könyves Tóth Kálmány: Históriás ének czimű költeményét adta elő, Móricz Pál Hajdútörténet czimű elbeszélését olvasta föl, majd pedig az énekkarok stílszerű énekszámokat adtak elő."

A debreceni Bocskai-szobor felavatása után fél évvel, 1907. június 2-án a neves erdélyi fejedelemnek Hajdúböszörményben, a Bocskai-jubileumi ünnepségek keretében avatták fel a következő, ugyancsak Holló Barnabás által mintázott, két alakos szobrát. Az elmúlt száz évben Bocskai-szobrot lepleztek le a Hajdúság legfontosabb települései mellett 1917-ben Genfben (a Reformáció Emlékművén) és szülővárosában Kolozsváron, 2006-ban.

Európa bármely tájékán álló Bocskai-portré egyszerre hirdeti a hazáját és egyházát egyaránt őszinte szívvel szolgáló fejedelem példát adó életművét.

Millsits Máté