A Magyarországi Református Egyház 1881-ben a Debreceni Református Kollégiumban tartott alkotmányozó zsinattal jött létre. Ezáltal törvényileg egyesült az addig egymástól teljesen különálló öt egyházkerület. A közös ügyek intéző és döntéshozó szerve 1882-től a Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventje lett. Üléseit féléves rendszerességgel Budapesten, az egyházi fenntartású oktatási intézet épületében tartotta.
A tízévente összehívott törvényalkotó testület számára – a konventinél nagyobb létszám miatt – megfelelő helyszínt a magyar fővárosban református objektum nem tudott nyújtani, így az 1890-es években a pesti vármegyeháza díszterme adott ideiglenes otthont a Magyarországi Református Egyház Zsinatának. A XX. század hajnalán a következő ülés helyszíne a Budapesti Ügyvédi Kamara székháza volt. Az állandó színhely iránti igény érdekében az a konventi döntés született az 1900-as évek elején, hogy olyan székházat építenek, amely nem csupán az ülésteremnek ad helyet, hanem az elnökségi szalonnak és központi irodáknak is. Zugló Istvánmező nevű városrészében az Abonyi és a Szabó József utca által határolt parcella megvásárlásával megfelelő nagyságú építési telek állt rendelkezése. A Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventje tervpályázatot írt ki 1907 elején. Erre tizenkilenc mű érkezett. A Hajós–Villányi építészpáros az „Erős Várunk” jeligéjű tervvel lett az első, amelyért ezer korona díjazásban részesültek. A két építész, Hajós Alfréd (1878–1955) és Villányi János (1874–1924) 1904-ben hozták létre közös építészirodájukat. A szóban forgó épület lett az első jelentős megbízásuk.
Az építkezés 1908. március 16-án kezdődött el, és egy évvel később, 1909. április 5-én fejeződött be. A székház külső megjelenésében a késő historizmus stílusjegyeit hordozza, megidézve tömegformálásában a középkori várak monumentális jellegét. A külső falazat és a belső terek növényi ornamentikája a szecesszió világát idézi. Az építészek a zsinat üléstermét kétszázhuszonkét ülőhellyel a díszteremben alakították ki – a padsorok széles karéjban ölelik körül az elnökségi emelvényt. Az épület tetejének vasszerkezetét az erzsébetvárosi Oetl Antal Vasöntöde, a járólapokat Walla József cementgyára, a sárgaréz szerelvényeket a zuglói Pápai és Náthán Ércöntöde készítette. Az építkezés számláit a Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltára, a kiviteli terveket Budapest Főváros Levéltár őrzi. Az első konventi ülést a frissen elkészült székházban 1909. április 21-én tartották meg. Az alkalmon megemlékeztek Kálvin János születésének négyszázadik évfordulójáról. A nyitóáhítatot Antal Gábor (1843–1914), a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke tartotta. Báró Bánffy Dezső (1843–1911), az Erdélyi Egyházkerület főgondnoka e szavakkal adta át az épületet: „...kezdjük meg most már tanácskozásainkat, egyetemes egyházunk javára, békességes hangulatban, nagy törekvéssel és igyekezettel...”
Marjay Károly (1887–1953) mezőtúri lelkipásztor 1933-ban arra tett javaslatot, hogy a konventi székházban emléktábla örökítse meg a protestáns gályarabok 1674 és 1676 közötti mártíromságát. A konventi határozat nyomán megvalósult az emléktábla, 1936. május 6-án avatták fel. A konvent és a zsinat feladatkörét 1964-ben egyesítették, ezután az épület hivatalos neve – konventi helyett – a Magyarországi Református Egyház Zsinati Székháza lett. A Budapest-Baross téri Református Egyházközség 1966 óta vasárnaponként a zsinati székház üléstermében tartja istentiszteleteit. A zsinati székház a fővárosi épületállomány értékes alkotása, legtöbb részletében őrzi az eredeti kialakítást.
Cikkeinket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!