Minden ember életében megjelenik a gyász, amikor valami vagy valaki visszafordíthatatlanul megváltozik az életünkben. Kiválthatja egy szerettünk elvesztése, egy kapcsolat lezárása vagy akár egy életszakasz vége is. A veszteség mélyen megrendítheti az ember belső világát, kénytelen szembenézni a fájdalommal és a változással, de nem mindegy, hogy ezt hogyan teszi. A Mélyvíz – mentőöv mindenkinek következő adásában Legindi Tímea közgazdásszal, kommunikációs szakemberrel, Demeter Tünde pszichológussal, gyászfeldolgozásmódszer-specialistával és Sáfrán Zsuzsa református lelkipásztorral, gyásztanácsadóval a gyász feldolgozásáról beszélget a műsorvezető, Cseh Ádám.
A veszteség feldolgozása mindenkinél másképp zajlik, éppen ezért nem érdemes mások gyászához mérni a sajátunkat, és korábbi megküzdésünk sem készít fel feltétlenül a következőre. A gyász megélését az egyén lelkiállapota és a mindennapi életében bekövetkező változások is befolyásolják – erre hívták fel a figyelmet a szakemberek.
Legindi Tímea szerint a gyász nem mindig alakul úgy, ahogyan reméljük. Előfordulhat, hogy egy ünnep, egy évforduló vagy egy korábban közösen megélt program ismét felerősíti a hiányt. Férje, Suhajda Szilárd elvesztése után három évvel Tímea azt tapasztalta, hogy az idő múlásával enyhülhet a fájdalom, ez azonban önmagában nem old meg mindent: magunknak is foglalkoznunk kell a veszteséggel.
Sáfrán Zsuzsa arra hívta fel a figyelmet, hogy az érzelmek megélése helyett választott állandó elfoglaltság legfeljebb eltereli a figyelmet a problémáról. Ha nem adunk teret a gyásznak, a feldolgozatlan érzések később más formában – például betegségként – jelentkezhetnek – hangsúlyozta a gyásztanácsadó.
Ha valaki úgy érzi, nem tud reálisan visszatekinteni a veszteségére, vagy az érzelmei tartósan akadályozzák a mindennapokban, érdemes segítséget kérnie, nem kell megvárnia, amíg teljesen kimerül – tanácsolta Demeter Tünde. A pszichológus szerint a gyászfeldolgozásban szakember és támogató közösség is sokat segíthet, mert fontos, hogy beszéljünk az érzéseinkről másokkal. Ha erre nincs lehetőségünk, vagy a környezetünk nem tud mit kezdeni a fájdalmunkkal, könnyen magunkba zárkózhatunk – hívta fel a figyelmet a szakember. Amikor nehéz szavakba önteni, mi zajlik bennünk, segíthet egy levél megírása is – akár annak, akit elveszítettünk, akár valakinek, akivel kapcsolatban kimondatlan érzéseink maradtak – javasolta a gyászfeldolgozásmódszer-specialista.
A harag is természetes része a gyásznak – erről Sáfrán Zsuzsa beszélt. Véleménye szerint az ember akár Istenre is dühös lehet, és ezt az érzést sem kell elhallgatnia, mert a ki nem mondott indulatok később más helyzetekben felszínre törnek. Érdemes tudatosan is időt és teret adni a gyásznak – hangsúlyozta a lelkész, aki szerint erre jó módszer lehet, ha elővesszük a közös fényképeket, meghallgathatjuk az elhunythoz kötődő zenéket, vagy felidézhetjük azokat az emlékeket, amelyek fontosak számunkra.
A lelkipásztor azt is hozzátette, hogy a hit és a reménység kapaszkodót jelenthet a gyászban, de időre van szükség ahhoz, hogy a történteket fel tudjuk dolgozni. Az „Isten adta, Isten vette el” gondolat elfogadása nem feltétlenül történik meg egyetlen pillanat alatt – hangsúlyozta Sáfrán Zsuzsa.
A vendégek egyetértettek abban, hogy a gyász fájdalmas folyamat, de idővel arra is megtaníthat, hogy jobban értékeljük a jelent, és hálásabbak legyünk azért, amink van. A veszteség nemcsak a hiányra irányíthatja a figyelmünket, hanem arra is, amit megélhettünk és magunkkal vihetünk a közös emlékekből.
A teljes beszélgetés itt tekinthető meg:
A Mélyvíz – mentőöv mindenkinek következő, november 6-i adásában a női szerepek változásáról beszélgetünk. Pokorny Lia színművész, Császár-Nagy Noémi klinikai és mentálhigiéniai felnőtt szakpszichológus és Győri-Daniné Tóth Anett református lelkipásztor ülnek majd egy asztalhoz Cseh Ádámmal. Kövessenek minket a Magyarországi Református Egyház Facebook-oldalán, YouTube-csatornáján és a Spotify-on!