Szerelem és istenszeretet

Százötven esztendeje bukkant fel a Balassa-kódex, sőt négyszázhetven éve született és négyszázharminc éve halt meg – május 30-án – Balassi Bálint, a magyar nyelvű költészet első óriása. Miért nincs akkor Balassi-év?

Azt nem tudom, de a kerek másfélszáz esztendős évfordulót mindenképp érdemes volna megünnepelni még az idén. Nem véletlenül került elő ez a felbecsülhetetlen értékű dokumentum 1874-ben. Az 1867-es kiegyezés után fellendülő tudományos élet a magyar művelődés szöveges emlékeit is fel kívánta tárni, ki akarta adni – gondoljunk csak az akkor induló Régi Magyar Költők Tára sorozatra –, ezért történészek az országot járva kutatták a családi könyvtárakat, levéltárakat. Így fedezték fel a Balassa-kódexet a Radvánszky család zólyomradványi könyvtárában. Ha nem másolja le valaki Balassi kézzel írott, saját maga által összeállított, jól megkomponált verseskönyvét 1660 körül, illetve ha a Radvánszkyak könyvtára nem őrzi meg hosszú időn át ezt az egyedüli példányt, mit sem tudnánk Balassi költészetének egészéről, benne a kiterjedt szerelmi vonulatról, egyáltalán arról az eltűnt könyvről, amelyet maga a szerző írt és állított össze. Márpedig ezek a – nem kis részben Losonczy Annához szóló, részben Julia álnevet szerepeltető – szerelmes versek életművének mintegy nyolcvan százalékát teszik ki, és együttesen igen modernül ható, izgalmas és gyönyörködtető lírai önéletrajzot képeznek.

Mit ismerhettek Balassitól a kódex előkerülése előtti évszázadokban a könyvolvasók?

Csak a Balassi Bálint és Rimay János Istenes éneki című közös versgyűjtemény darabjait, de azt jó eséllyel. Annak a könyvnek 1632–1808 között mintegy ötvenöt ismert kiadása volt, számtalan nyomdahelyen. Balassi tehát ismert költő volt, de csupán úgy gondolkoztak róla: ő írta a „Vitézek, mi lehet” kezdetű, végvári életet dicsőítő éneket, szerzője szép istenes verseknek – ennyi.

Miért zárta el tartós ismeretlenség a szerelmes verseket?

Rimay János, a fiatalabb költőbarát ki akarta ezeket adni, de nem nyomban Balassi halála után. Kéziratot magánhasználatra oda lehetett adni – ezt tette Balassi is; némely versét szerelemre gerjesztő bájitalként vagy udvarlási segédletként ajánlva küldözgette is. Ezeket azonban abban a formában, ahogyan mi ismerhetjük, nem lehetett volna még közrebocsátani, már csak az érintett női nevek miatt sem. Ha ők maguk nem éltek is már, de a családjuk igen, és létezett valamiképpen kvázi személyiségi jog meg érzékeny családi háttér, még ha nem így nevezték is… A XVIII. században Ráday Gedeon tudta, hogy nem csak istenes és vitézi verseket szerzett Balassi. Valakinek megírta, hogy az addig ismert isteneseknél sokkal több szerelmes verse is van a hajdani poétának, s hogy ezek neki megvoltak egy manuscriptumban – kéziratban –, de nem tudja, hová tette!

Következtethetünk ebből bármire is?

Ráday Gedeont nem hatotta meg a verseskötet, tehát hagyta elveszni. Vagyis: az sem mindegy, mikor bukkan elő valami, mikor kerül olyan emberek elé, akik felismerik a jelentőségét.

A kódex felbukkanása után azonnal megértették Balassi csak akkortól felbecsülhető életművének értékét?

Eredetileg Toldy Ferenc adta volna ki, de ő meghalt az előkészület közben. Így került Szilády Áron református lelkészhez, aki egyúttal akadémiai tag volt, középkori szövegek kiadója. Ez a tudós lelkipásztor bocsátotta közre 1879-ben a teljes Balassit. A versekkel ismerkedő első neves személyiségeket még nem „villanyozta fel” eléggé, hiszen az irodalmi népiesség volt az uralkodó divat akkoriban. Szilády így azon igyekezett – eredménytelenül –, hogy a Balassi-versekhez népdalpárhuzamokat keressen. Legfeljebb az „Ez világ sem kell már nékem / Nálad nélkül, szép szerelmem”-féle hangütés és forma felelt meg ennek az ízlésnek, a maga kétütemű nyolcas verssoraival. Thaly Kálmán, a kuruc kor elragadtatott kutatója, az akadémia tiszteletbeli tagja ismertette felbukkanása után először a Balassa-kódexet. Leszögezte, hogy Balassi „kiválóan a szerelem dalnoka vala − s csak másod rendben vallásos, úgy hazafias és hősies irányú”. Az első befogadók hiányolták az életműből a panaszos hangvételű hazafias verseket, vagyis a nemzet sorsán búslakodó verseket, mint amilyeneket Rimay is írt. De hát ez nem meglepő: Balassi Bálint sok hányattatása ellenére valójában az öröm költője, reneszánsz poéta volt, lásd: „Széllyel tündökleni nem látd-é ez földet gyönyörű virágokkal? / Mezők illatoznak jószagú rózsákkal, sokszínű violákkal, / Berkek, hegyek völgyek mindenütt zöngenek sokféle madárszókkal.” A Nyugat nemzedéke már ráérzett e poézis valós jelentőségére. Az irodalomtörténészek közül a református Horváth János az 1920-as évektől nagyon jól látta, hogy Balassi Bálint költészete „egy nemzetközi, latin nyelvű tudós irodalmiság származéka”. Eckhardt Sándor ugyancsak tudta ezt: 1912-ben írta meg első tanulmányát Balassiról, kifejtve, mennyire használta Európa korabeli kulturális örökségét. A költő megkerülhetetlen, adatgazdag életrajzát is ő írta meg.

Milyen értelemben említhetjük Balassival kapcsolatban Európát?

Ez a magyar főúri sarj, aki családfáját a XIII. század elejéig tudta visszavezetni, sok nyelven tudott. Nemcsak latinul, hanem olaszul is, amely a korabeli királyi, fejedelmi udvarokban a legkurrensebb nyelv volt. De felvértezte magát némettudással, a lengyelt is alaposan elsajátította, hiszen ifjúkorától fogva többször töltött hosszú időt Lengyelországban. Mélységében volt birtokában a török nyelvnek, tudatosan fejlesztette ezt a tudását is, hiszen őt az ellenség kultúrája is felettébb érdekelte. A hódoltsági területekkel szabdalt és eleve többnemzetiségű Magyarország a helyzetéből következően még inkább multikulturális színezetűvé vált. A végvárakban sok idegen zsoldos vagy éppen horvát katona szolgált, velük is kellett társalogni, ahogyan például a szlovákok lengyeles ősnyelvén is. Tehát sokrétű műveltségének volt egy kelet-európai meg egy nyugati vonulata is, ezeket mind alkalmazta alkotómunkája során. Itáliai és nyugat-európai, úgynevezett petrarkista, neolatin költők újításait is beépítette költészetébe, mindenekelőtt a Julia-versekbe. Emellett Balassi benne volt az európai reformáció nagy áramlatában.

A reformáció korának hazai kavalkádjában melyik protestáns vonulattal tartott Balassi Bálint családja?

Sok érvet hozok fel egy tanulmányomban arról, hogy egyértelműen kálvinista orientációjú volt; itt csak néhányat említek ezek közül. Édesapja, Balassi János Mélius Péter, a pregnánsan helvét irányzatú prédikátor műveinek nemcsak ismerője, hanem patrónusa is volt. Apai ágon egyik unokatestvére, Balassi Ferenc Strasbourgban volt peregrinus. Ott került kapcsolatba Petrus Martyr majdani reformátorral és humanistával, aki későbbi latin szentírásfordításaival a vizsolyi Biblia egyik forrása lett. Utóbbi Ferencet kérte meg, hogy vigye el Kálvinnak szóló levelét Genfbe. Ez csak azért nem teljesült, mert útközben Ferencet meggyilkolták. Anyai ágon Balassi Bálint a XVI. század három nagyon ismert magyar személyiségéhez kapcsolódik. Sulyok Anna, Balassi János főúr felesége a költő édesanyja; egyik nagynénje, Sulyok Krisztina Bocskai Györgyné, vagyis Bocskai István későbbi fejedelem anyja; másik nagynénje, Sulyok Sára pedig a majdani bibliafordító, Károli Gáspár munkáját támogató Dobó Istvánnak, Eger várkapitányának felesége volt. Svájcba is eljutott a híre annak, hogy mindhárom asszony a helvét irány támogatója, hiszen egy Bázelban kiadott, Balassi Jánosnak ajánlott könyv „az igaz vallás heroináinak” nevezi őket.

A költőnek mi volt a személyes vallási meggyőződése?

A reformáció svájci irányát követte. A szülei vigasztalására fordított Beteg lelkeknek való füves kertecske ugyan egy lutheránus szerző művét tolmácsolta, de úgy, hogy abban az eredetiben kétszer is felhozott lutheránus úrvacsoratan helyén a zwingliánus, illetve a kálvinista úrvacsoratan irányába módosította a magyar szöveget. Balassi zsoltárparafrázisainak ismert irodalmi mintái a kálvini irányzatot követő neolatin humanista költők, a francia Théodore de Bèze és a skót George Buchanan hasonló munkái voltak.

Ez mind rendben, de mit tartsunk afelől, hogy halála előtt hat-hét évvel Balassi áttért a katolikus hitre?

Conversiója nem hitbeli kérdés volt. Azzal a céllal történt, hogy érvényesíthesse a rokonházasságát. Jóval később ugyanis, miután nagy szerelmét, Losonczy Annát gyámjai Ungnad Kristófhoz adták feleségül, Balassi az első unokatestvérét, Dobó Krisztinát vette el, amiért annak ellenére sokan támadták, hogy több ilyen eset volt akkoriban, például egy korabeli osztrák főherceg is hasonlóan házasodott. A pápa megtehette, hogy engedélyt adjon az unokatestvér-házasságokhoz. Balassi arra gondolt, hogy az áttérés révén jobb eséllyel kap diszpenzációt – kivételes házassági engedélyt –, és attól fogva nem köthetnek bele ellenfelei sokfelől szorongattatott helyzetében. Mire azonban a pápai engedély megérkezett volna, a házassága tönkrement. Visszatérve az eredeti kérdésére, Balassi lelkületében vélhetőleg azután is megmaradt protestánsnak, hogy katolikussá lett. Nem változtatott ezen az sem, hogy jezsuitákkal került kapcsolatba. Istenes költészetében sincs nyoma sehol katolikus gondolkodásnak vagy motívumoknak.

Az új református énekeskönyvben öt Balassi-ének szerepel. Ez sok vagy kevés?

Ha tekintetbe vesszük, hogy istenes énekei többsége énközpontú líra, érthető, ha nem válogattak be ennél többet, a színvonal és a megélt hit ellenére. Akárhogyan is, minden hívő és istenkereső olvasó érvényes hitvallást talál e darabokban. Istenkapcsolatról árulkodó alkudozás az alapja például az ilyen soroknak: „Irgalmasságod is annál inkább kitetszik, / Azmennél több vétke néki megengedtetik, / Inkább kegyelmedben, mint büntetésedben / te irgalmad tündöklik.” Istenes énekeinek középpontjában a bűnbocsánatot találjuk, a bizonyosságot, hogy azokban a bűnökben, amelyeket elkövetett, számíthat az Úr kegyelmére.

Az ön egyik tanulmányának címe szerint Balassi „A szerelem és az istenszeretet költője”. Nem széttartó entitások ezek?

Ugyanolyan fontos volt neki az istenhit, mint a szerelem felmagasztalása. Szerinte a szerelmet is vezethetik olyan tiszta érzések, mint amelyek az istenhit megélése során jelentkeznek. Küzdött azzal, hogyan lehet beilleszteni a szerelmet a protestáns gondolkodásba. Sok irodalmi mű, széphistória született abban az időben, amelynek történetében például gazdag és szegény fiatal szeret egymásba, és a házasságuk emiatt kivihetetlenné, életük a „megtiltott szerelem” miatt tragikussá válik. A szerelmi házasságoknak kevés esélye volt akkoriban, Balassi elől is „elvitték” Losonczy Annát, azaz Juliát tizenhat évesen. Mindenesetre többször Isten is megszólítódik szerelmes verseiben, például Juliával kapcsolatos érzése kapcsán: „Mi dolog, Úristen, hogy ez egy kegyesen kívül senki nem tetszik?” Némelyik istenes éneke pedig olyan, hogy ha Julia nevét tennénk belé, szerelmes versnek látszana, de ez fordítva is igaz.

Jól érezzük-e, hogy alkotóként is öntudatos magyar volt Balassi Bálint?

Azt írja Szép magyar komédiájának prológusában: „…megesmérjék mindenek, hogy magyar nyelven is meglehetne ez, azmi egyéb nyelven meglehet.” Nyugat-európai horizontja és nyelvtudása ellenére sem csábult el valamelyik idegen királyi udvarba, hogy ott, mondjuk, latin nyelvű epigrammákat írjon. Neki az volt a fontos, hogy bebizonyítsa: magyarul is lehet a legigényesebben verselni. Ezt ékesen bizonyítja a híres Balassi-strófa is, amely az irodalomtörténészek egybehangzó véleménye szerint az ő versformatalálmánya; csengenek-bonganak az ilyen strófaszerkezetű versei a belső és a sorzáró rímektől. Magyarságát és alkotói leleményét szintén tükrözi, hogy anyanyelvi költészetünkben a vitézi életet léptette az itáliai mediterrán pásztori idill helyére. A vitézi idill költészeti meghonosításában persze szerepet játszott két körülmény: Szigetvár ostroma után, 1568-ban a Habsburg-udvar Drinápolyban békét kötött a törökkel, és ez eltartott egészen 1593-ig. Tehát miközben a magyar társadalom jelentős része, különösen a köznemesség katonáskodott, ez akkoriban szép életforma lehetett, hát még pünkösd havában, amikor mi is beszélgetünk!

Miért nem tetszett volna a korabeli magyar versolvasóknak a pásztori idill?

Az akkori magyar társadalom szemében a pásztor inkább durva, káromkodó marhahajcsár hajdú, aki szürke marhákat terel a pusztákról a nürnbergi vásárba. Balassi Bálint nemcsak nevezetes verseiben, de a Szép magyar komédiában is használja a vitézmotívumot. Az ehhez kapcsolódó idillfelfogás irodalmunkban hosszú életű lesz, gondoljunk csak Kukorica Jancsira, aki akkor kezdi magát igazából embernek érezni, s a lányok szeme is akkor akad meg rajta, amikor a gyolcsgatya helyett a piros mente és a piros csizma van rajta.

Reneszánsz poétánk miért kezdi a Szentlelket megszólító himnuszát éppen így: „Az Szentháromságnak harmadik személye, / Szerelemnek Isten szerint gerjesztője, / Az jó házasságnak ki vagy bölcs szerzője…”?

A XVI. század második felében már akadtak olyan szerzők, akik énekeikben megpróbálták a sokak által csupán bűnös vágynak tekintett szerelmet legalább a házasság keretén belül elfogadtatni. Balassi is csatlakozott hozzájuk, amikor Szép magyar komédiájáról azt írta, hogy „botránkozást az nem hoz senkinek, mert tisztességes szerelem vagyon benne, oly penig, ki szabad, nem köteles személyek között forog, sem egyéb végre, hanem házasságra”. Sőt, ő még ennél is tovább ment, amikor a Szentháromságról szerzett harmadik himnuszában, amelyet szerelmes énekei előképének szánt, azt az érdekes teológiai gondolatot vetette fel, hogy a pünkösdkor ünnepelt Szentlélek a tiszta szerelem gerjesztője.

Költészete bizonyos részt be van zárva a mi testvértelen anyanyelvünkbe. Mégis: hogyan tudnánk őt jobban megismertetni a világgal?

A kerek évforduló kapcsán különösen érdemes elgondolkodni erről. Az Európai Unió tagországaként olyan közösséget akarunk, amely úgy alkot egységet, hogy megtartja nemzeteinek sajátos arculatát. Ez könnyebben menne akkor, ha megismertetnénk, megszerettetnénk egymással kulturális értékeinket. Tágabban is érvényes ez. Például ha az angolszász országokkal szeretnénk megismertetni Balassit, akkor érdemes felmutatni a kísérteties párhuzamot a magyar költő és a XVI. századi nagy angol költő, Sir Philip Sidney között. Ő ugyanúgy főúri családba született, ugyancsak a petrarkista költői modellt követte, szerelemfelfogásuk hasonló, ugyanúgy a combjába hatolt puskagolyó miatt halt meg, miként Balassi. Sidney szemtanúja volt a párizsi Szent Bertalan éjszakájának, a francia reformátusok – hugenották – lemészárlásának, Bécsbe menekült, ahol – és erre adatunk van – megismerkedett Balassi Jánossal, de lehet, hogy fiával, Bálinttal is. A Sidney–Balassi közötti párhuzamra született egyébként egy filmötletem. Ha ugyanis a két költőt összehasonlításban mutatnánk be, közel hozhatnánk az angolszászokhoz Balassit, mondván: „Olyan, mint a ti Sidney-tek!”