Szeretem is, meg nem is

– Számos jel utal arra, hogy a közösségi média a gyermekek és serdülők mentális egészségére és jóllétére nézve is káros lehet. A fiatalok lelki egészségét érintő nemzeti válság közepén vagyunk. A közösségi média gyermekekre gyakorolt előnyeinek maximalizálására és hátrányainak minimalizálására irányuló erőfeszítésekben nem léptünk előre. Aggódom a gyermekeinkért, akik nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy még éveket várjanak, mire valóban megismerjük a közösségi média életükre gyakorolt hatásának következményeit – nyilatkozta a tiszti főorvos. Ezután a téma mélyreható kutatására szólított fel, hiszen eddig nem készültek megbízható, független elemzések a közösségi média fiatalokra gyakorolt befolyásáról. Sürgette továbbá az informatikai cégeket, hogy vállalják a felelősséget platformjaik hatásáért, osszák meg a kutatókkal és a nyilvánossággal a működésükre vonatkozó adatokat. – Túl sokáig helyeztük a szülők és a gyerekek vállára a probléma kezelésének teljes terhét, pedig tudjuk, hogy a világ legjobb szoftverfejlesztői úgy tervezték meg a termékeket, hogy maximalizálják az ezekkel eltöltött időt – hangsúlyozta Murthy. Tehát ha akaraterejének fejlesztésére biztatjuk az ifjú felhasználót, azaz például arra, hogy ne görgesse a végtelenségig a képernyőképet, meglehetősen tisztességtelen küzdelem elé állítjuk, hiszen a közösségi média profi játékosaival állítjuk szembe. – Itt az ideje, hogy a szülők és a gyerekek mellé álljunk – nyomatékosította Vivek Murthy, sürgetve a politikai döntéshozókat, hogy szigorítsanak a biztonsági és a serdülők adatvédelmét szolgáló előírásokon.

Murthy nyilatkozata idézi a Pew Research Center 2022-es felmérését, amelyből kiemelte, hogy a 13 és 17 év közötti gyerekek 95 százaléka veszi igénybe a közösségi médiát, és több mint egyharmaduk állítása szerint gyakorlatilag soha nincsenek offline. Az Egyesült Államokban általában a 13. életév a közösségi médiaoldalak használatának alsó korhatára, amelyet a tiszti főorvos túl korainak tart, ráadásul a 8 és 12 év közötti gyerekek közel 40 százaléka így is rendszeres felhasználó. A középiskolások egy része okostelefonjával a párnáján alszik, hogy felébredjen, ha a kijelző felvillan, nehogy kimaradjon valamiből. Felidézte továbbá, hogy az agy fejlődésének rendkívül érzékeny időszaka esik a 10 és 19 év közötti korra. Ilyenkor a legmagasabb a kockázatvállaló hajlandóság, a legnagyobb érzelmi ingadozásokat élik meg, jellemzően ekkor szembesülnek a depresszióval. A korai serdülőkorban, amikor kialakulóban van az identitás és az önértékelés, az agy különösen fogékony a társadalmi nyomásra, a kortársak véleményére és az összehasonlítgatásra. A közösségi média sérülékenyebbé tehet a társadalmi jutalmazással és büntetéssel szemben, folyamatos használata pedig az agy jutalomközpontjainak túlzott stimulálása révén a függőséghez hasonló útvonalakat alakíthat ki. Murthy a Wall Street Journalnek elmondta: a gyerekek három leggyakrabban megosztott véleménye a közösségi médiával kapcsolatban az, hogy nem tudnak leszokni róla, rosszabbul érzik magukat tőle, és elbizonytalanodnak a baráti kapcsolataikban.

A The New York Times újságírói a jelentés nyomán elbeszélgettek tinédzserekkel, amely során kiderült, hogy a fiatalok neheztelnek ugyan a közösségi médiára, mégsem szeretnék, hogy életkori korlátozásokkal megvonják tőlük a hozzáférést. „Hosszan tudnék beszélni arról, miért nem szeretem a közösségi médiát, és miért gondolom úgy, hogy ez generációnk rákos megbetegedése” – hangsúlyozta egy 15 éves fiú. Néhányan amiatt is háborognak, hogy miközben a felnőttek aggódnak a tinédzserek közösségimédia-használata miatt, nem ismerik el, mennyi időt töltenek ők maguk is a telefonjuk bámulásával. Egy 15 éves lány véleménye szerint ez az online jelenlét a generációjukban egyszerűen kötelező. Néhányan bevallották, hogy már érte őket kiberbántalmazás, vagy a testképükkel küzdő lányok arról, hogy rosszabbul érezték magukat a médiahasználattól. Mindennapos, hogy a boldogtalanság, az erőszak egyre növekvő hulláma éri el így a fiatal lányokat. Egy 2021-es felmérés szerint a kamaszlányok 57 százaléka vallotta magát szomorúnak vagy reménytelennek. A következő adat pedig különösen sokkoló: a 12 és 17 év közötti lányok közel 25 százaléka jelentette ki, hogy tervezett már öngyilkosságot. Nem könnyű ezt szülőként hallani. A serdülő fiúknál szintén nőtt a depressziós időszakok száma, de nem olyan drámai mértékben, mint a lányoknál. A fokozott médiahasználat során a lányok nagyobb valószínűséggel válnak szorongóvá, mint a fiúk, mivel számukra a mentális-egészségügyi problémák gyökere inkább rejlik a társas kapcsolatokban. A fiúk a társadalmi konfliktusokat gyakran közvetlen, fizikai konfrontációval kezelik, a lányok nagyobb valószínűséggel fordulnak a közösségi médiához.

Vivek Murthy jelentését mi sem hagyhatjuk figyelmen kívül, a közösségi média erkölcsi, társadalmi, kapcsolati és lelki hatásai minket ugyanúgy érintenek. Hadd legyek itt pontosabb: szülőként nem mindig vesszük észre, mennyire komoly a helyzet, még ha a gyermekeink mentális egészsége elsőrendű is a számunkra. A szülőknek fogalmuk sem lehet arról, milyen ma olyan világban felnőni, amely szelfikkel, photoshoppal tökéletesített képekkel van tele. Könnyű megérteni, hogy sokaknak túl nagy a tökéletesség látszatának nyomása ebben a digitális világban, hiszen a közösségi média már nem csupán a valós szépség virtuális megjelenítése. Elferdítette az erről alkotott képünket, mert ebben a rendszerben a szépséget az örökös finomítás, a szűrők és a lájkok száma határozza meg, nem pedig a szűretlen, megerősítésre nem szoruló valóság. Ahelyett, hogy a segítségével a környezetünk nagyszerűségét tudnánk jobban értékelni, arra biztat és teremt lehetőséget, hogy saját – de nem valós – világot építsünk. Félelmetes látni, hogy ez a virtuális újrateremtés vonzóbbá válik a fiatalok számára, mint maga a valóság. És mindez nem korlátozódik csupán a tinédzserekre. Az adatok azt mutatják, hogy a közösségi média használata negatívan hat a felnőttek mentális egészségére is.

Nem menekülhetünk a közösségi média elől. Most már ez a közegünk, és mint a hal a vízben, egyszerűen nem tudunk rajta kívül létezni. Törölhetjük a fiókjainkat, de valamilyen módon mindenképp beszivárog az életünkbe. Meg kell tanulnunk együtt élni vele. Vivek Murthy nyilatkozatában felsorolt néhány javaslatot, például, hogy a családokban a közös étkezési idő legyen teljesen mobiltelefon-mentes. Saját példaként elmondta, hogy feleségével elhatározták: a most öt- és hatéves gyermekeiknek a középiskola végéig nem engedélyezik a közösségi média használatát, és utána is felülvizsgálják az alapján, hogy a tech cégek jobb biztonsági előírások szerint működnek-e, és azokat valóban betartják-e. Továbbá közösségeket igyekeznek kialakítani hasonlóan gondolkodó családokkal, akikkel egymást támogathatják, mert, mint fogalmazott, a számokban rejlik az erő. – A szülőknek mindezt nem könnyű megvalósítani – ismerte el.