Legendák és a valóság

A Szilvásvárad fölé magasodó Kerektemplomhoz még az eredeti, 1840-ben épült lépcsősoron lehet feljutni. Lassan lépdelünk rajta felfelé a gyülekezet lelkipásztorával. Karászi Attila Zsolt kezében valószerűtlenül nagynak tűnik a templom öt méter magas ajtaját nyitó kulcs, amelyet a fejmagasságban található kulcslyukba már nagy rutinnal helyez be. – Azt szoktam mondani a turistáknak, hogy azért én vagyok a lelkész, mert egyedül én értem fel a kilincset a jelentkezők közül – viccel az 1999 óta helyben szolgáló lelkipásztor. Meg kell hagyni, valóban küzdelmes lehet kinyitni a hatalmas ajtókat, ha valaki alacsonyabb növésű.

Az 1837–40 között épült templom már messziről is lenyűgöző látványt nyújt harmincöt méteres magasságával és hófehér falaival, négyoszlopos timpanonja pedig azt az érzést kelti a szemlélőben, mintha római korból ránk maradt épületet látna. A hatalmas ajtón belépve a klasszikus főhajós alaprajzú templomokhoz szokott szem csak lassan képes befogadni a látványt. A huszonhat méter átmérőjű, szabályos kört követő fal mellett tizenhat dór oszlop tartja a karzatot, a mennyezet pedig huszonkét méter magasan van a fejünk felett.

A hagyomány szerint a templom a magyar klasszicista építészet egyik meghatároz darabja, az egri főszékesegyházat is megálmodó Hild József tervei alapján épült, de vannak, akik szerint inkább Packh János építész lehetett a tervező, akinek nevéhez Esztergom számos épülete köthető.

Amíg a templom tervezőjének kilétét nem ismerhetjük teljes bizonyossággal, addig a templomtérben található padokról bizton állíthatjuk, hogy azokat a bánfalvi erdőből származó harminchárom tölgyfa gerendából Müller Mátyás helyi asztalos készítette annak idején.

Nemcsak a templom tervezőjének kilétét fedi homály, hanem keletkezésének körülményeit is. A helyi legenda szerint a templom építtetője, a katolikus vallású Keglevich Miklós gróf eredetileg katolikus templomot szeretett volna építeni az 1832-ben veszélyessé vált és ezért lebontott régi református templom helyén. Időközben viszont tudomására jutott, hogy felesége beleszeretett Pyrker János László egri érsekbe, ezért bosszúból a reformátusoknak adta az épületet. Kikötötte viszont, hogy a bejárat fölé a 97. zsoltár hetedik versét kell felvésniük a szilvásváradi reformátusoknak. A felirat ma is jól olvasható a hatalmas ajtószárnyak felett: „Szégyenűljenek meg a’ faragott képeknek minden szolgái’. XCVII. ‘soltár 7’ vers. 1840.”

Arra, hogy a zsoltáridézet nem pontos, a gyülekezet 87 éves gondnoka, Szabó Kálmán hívja fel a figyelmet. – A zsoltáríró valójában jövő időt használt: „Meg fognak szégyenülni” – mondja. A felszólító módban felírt idézet így úgy hangzik, mintha a sértődött gróf mondaná, aki a faragott képek szolgái kifejezésen a templomaikat kiábrázolásokkal díszítő katolikusokat értené.

– A gróf bosszúja visszafelé sült el – állítja a gyülekezet lelkipásztora. Karászi Attila Zsolt szerint egy akkora gyülekezet, mint a szilvásváradi, sosem tudott volna ekkora templomot építeni magának, illetve fenntartani sem tudja. Felidézi, hogy a műemlék templom karbantartásához és legutóbbi felújításához szükséges forrásra nekik is ugyanúgy pályázniuk kellett, ekkor újult meg többek között a külső homlokzat és a templom tetőszerkezete. Azt már Szabó Kálmán teszi hozzá, hogy a műemlékvédelem azt is meghatározta például, milyen palát kell használni a felújításkor, a számos megkötés pedig igen megdrágította a munkálatokat.

– A templom története romantikusnak tűnhet, mint egy epizód egy brazil szappanoperából, de a valóság az, hogy a gyülekezetet nagyon megterheli a templom állapotfenntartása is. A történet tanulsága, hogy bosszúból senki se hozzon döntést, mert nem lesz jó következménye.

De nemcsak a nagy fenntartási költségek okoznak gondot a gyülekezetnek, hanem meg kell küzdeniük a visszhanggal is. – A szívem csücske a szilvásváradi református templom, de nagyon rossz akusztikája van – osztja meg velünk tapasztalatát Szabó Kálmán. – Ebben a lelkésznek külön meg kell tanulnia prédikálni. Lassan, komótosan kell beszélnie, mert ha gyorsan mondja a szavakat, összefolyik a beszéd.

A jelenséget mi is tapasztaljuk, miközben Karászi Attila Zsolttal beszélgetünk a padsorok mellett. A helyzetet hangmérnök segítségével próbálták valamelyest orvosolni. – Az akusztika kórusnak például kiváló, de prédikálni nagyon nehéz itt, nem lehet hangsúlyozni. Pár éve szakembert hívtunk, aki kimérte, hogyan lehetne aktív és passzív hangszórókat úgy elhelyezni, hogy kicselezzük a visszhangot, azért állnak ilyen érdekesen az oszlopokra szerelt eszközök.

– Egyedül akkor nem visszhangzik, ha tele van. Akkor az emberek felfogják a falakról visszatérő hanghullámokat – mondja Karászi Attila Zsolt.

A Kerektemplomot néhány éve körbe kellett keríteni az egyre szaporodó vandál tettek miatt. – Összefirkálták a falakat, lerugdosták az ereszcsatornákat, mindenfélét tömködtek a zárakba, kulcslyukakba – sorol néhányat a nemkívánatos cselekedetek közül a lelkész. A körbekerítés óta a vandálok ugyan elkerülik a templomot, viszont így senki más sem tudja megközelíteni.

A turisták között igen népszerű helyszínt azóta csak kísérővel lehet megnézni, ő nyitja ki a lépcsősort záró kaput, illetve a templomot. – Az, hogy lépten-nyomon csenget egy turista, általános – mondja rezignáltan a lelkipásztor, aki vasárnaponként külön köszönti az istentiszteletre betérő idegeneket. Elmondja, hogy főszezonban nem ő, hanem egy segítő gyülekezeti tag szokta körbevezetni a látogatókat, akik meghatározott nyitvatartási rend szerint kereshetik fel a templomot. – Meg kellett határozni a látogatási időpontokat, mert ha ez nem volna, tényleg éjjel-nappal csengetnének a turisták – szabadkozik a lelkész. Hozzáteszi, mostanában időnként már csak odaadják a kulcsokat az érdeklődőknek. – Karászi Attila Zsolt szerint a turisták örülnek ennek, mert így annyi időt tölthetnek el a templom falai közt, amennyit akarnak.

Vannak persze – egyre többen –, akik előre egyeztetik a látogatásuk időpontját a lelkésszel, főleg az egyházi és a turistacsoportok. Általában idegenvezetést is kérnek. – Van egy negyvenperces előadásom a templomról. Ezt mindig szívesen megosztom az itt lévőkkel. Nekik is elmondom a szappanoperás hasonlatot.

A templom felkapott esküvői helyszín is, az ország minden pontjáról érkeznek a párok, csak hogy a szilvásváradi templomban kérhessenek áldást frigyükre. – Általában én szoktam összeadni őket, de néha előfordul, hogy elkíséri a házasulandókat a saját lelkipásztoruk.

Szabó Kálmán 1986 óta tagja a szilvásváradi gyülekezetnek, korábban két cikluson keresztül gondnoka is volt. Hogy most ismét ő tölti be a gondnoki tisztséget, szerinte átmeneti megoldás addig, amíg nem választ új presbiteri vezetőt a gyülekezet. Kiderül, a vasútnál forgalmistaként egy életet ledolgozott férfi negyvenéves korában jelentkezett a debreceni teológiára, majd három év elvégzése után esperesi engedéllyel helyettesítő lelkészi szolgálatot vállalt. Néha még ma is helyettesíti Karászi Attila Zsoltot.

Úgy látja, az elmúlt harminc évben sokat változott a szilvásváradi gyülekezet, akárcsak a presbitérium. Itt nemcsak arra gondol, hogy a korábbi tizenkét fős létszámot a legutóbbi tisztújításon hatra csökkentették, hanem arra is, hogy régebben vaskalaposabb volt a grémium, és gondnokként sokat kellett harcolnia velük. – A legnagyobb örömöm viszont az, hogy a gyülekezetnek vannak igazán mély hitű tagjai. Nem csak a régi időkből, érkeztek újak, és vannak köztük fiatalok is.