Szívvel-lélekkel az emberekért

Schönberger Klára lelkészi hivatásában a példát és mintát Erdélyből hozta. Elmondása szerint nagyon jó lelkipásztoroktól tanult. Hívő családból származik, rendszeresen jártak templomba. A sok nehézség, amelyeken át kellett menniük, és Isten támogatása arra hívta őt, hogy viszonozza ezt a szolgálatával. Amikor alkalma adódott, hogy felnőttként Pápán befejezze középiskolai tanulmányait és leérettségizett, továbbtanult a Pápai Református Teológiai Akadémián, hogy lelkész legyen. Előtte közösségi házban dolgozott vezetőként, tanított festést, szeretett emberekkel foglalkozni, és kedvelte a szervezési feladatokat. – Az indított a szolgálatra, hogy milyen sokkal tartozunk az Úrnak szerető támogatásáért, amellyel megtartott minket a nehézségek közepette, nem hagyott magunkra. Azóta is ezen hála mentén végzem a szolgálatomat; ahova küld, ott szívvel-lélekkel látom el a rám bízott feladatokat – fejtette ki.

Klára és férje hamar megszerették a Komárom-Esztergom megyei Dunaalmást, beleszerettek a vidékbe. A Duna-parti településen sok feladat várta őket. A templom a 2013-as árvíz idején megrongálódott, a karzat megsüllyedt, jelenleg a statikai vizsgálatra várnak, amelynek a költségeire próbálnak forrást találni. Ebben a formában használhatatlan a parókia melletti közösségi terem, nincs vizesblokk, meleg konyha és a jelenlegi fűtés sem megfelelő. Pályázat útján próbálnak fedezetet biztosítani a helyiség felújítására. A konfirmálási felkészítő alkalmakat, a presbiteri gyűléseket, a biblia- és hittanórákat egy picike irodában tartják. Ez azonban hosszú távon nem jelent megoldást a közösségi programok és imaalkalmak lebonyolítására. Klára tervei között szerepel egy olyan helyiség kialakítása is, ahol a szülők a pici gyerekekkel lehetnek az istentiszteletek alatt. A közösségi ház felújítása minden korosztály számára megoldás lenne. Korábban nagyobb eseményeknél a város művelődési háza fogadta be őket, ám a takarékossági intézkedések miatt erre egyelőre most nincs lehetőség.

A lelkipásztor megfogalmazása szerint Isten mégis mellettük áll, a lassan már mintegy kilencven tagot számláló gyülekezet összetartó, aktív tagokból áll és bővül. – Rendkívül segítőkész és lelkes a presbitérium a gyülekezettel együtt. Megható volt látni karácsonykor a megtelt templomot. A hittanos szülők negyvenegy adag ételt készítettek idős testvéreiknek, akik örömmel fogadták a meglepetést. Elkezdtük a családlátogatásokat. Rendszeresen szervezünk olyan eseményt, amely megmozgatja a környék lakosságát – fűzte hozzá a lelkésznő.

Klára a tervekről azt mondta: rózsakertet szeretnének kialakítani a református templomnál, amelynek a közelében fut a kerékpárút, és az egyre bővebb vízhozamú Lilla-forrás is ott található, amelynek környéke jelenleg még elég elhanyagolt állapotban van, ezért keresik közösen a polgármesterrel a megoldást a terület rendezésére. A templom felső részén kiállítási termet alakítanának ki. Amennyiben ezek megvalósulnának, a református templom és parókia kellemes, szép központja lenne a környéknek. A tavaszi, nyári hónapokban a parókia udvarának egyik részén sátorozó helyet alakítanának ki, és várhatóan hittantábort is tudnak szervezni. A lelkésznő megfogalmazása szerint a helyi gyülekezet hamar befogadta, szeretettel fordulnak felé és férjéhez, szívesen munkálkodnak együtt. Folyamatosan ötletelnek a gyülekezi élet fellendítéséért. – Szolgálatomat meghatározza, hogy együttműködünk, küzdünk és dolgozunk a közös célért. Az egyházközség nem egyszemélyes. Úgy hiszem, akkor működik jól, ha mindenkinek van feladata, és szívesen részt vesznek benne – emelte ki. Klára szolgálatához tartozik a hittanoktatás is. A helyi általános iskola mind a nyolc osztályában ő foglalkozik a diákokkal, és az óvodában is hirdeti az igét.

Lelkipásztori szolgálatában példaként tekint azokra a lelkészekre, akiktől még Erdélyben tanult, és tanáraira egyetemi éveiből. Vezérfonalának tekinti a közösen közösségért tenni elvet: „Ne félj, csak higgy!” (Mk 5,36) Úgy fogalmazott: ha neki valaki korábban azt mondta volna, hogy lelkész lesz belőle, valószínűleg kinevette volna. Nem szeretett a középpontban lenni, kihúzta magát az ehhez hasonló feladatok alól. Most sem kedveli a túlzott figyelmet, de egy idős lelkész Erdélyben azt mondta neki: akiben nincs hit, az nem tudja leküzdeni a szorongást, amikor fölmegy a szószékre. Az izgalom az istentisztelet, az igehirdetés előtt jó és természetes érzés, a fő, hogy hittel legyünk szolgálatunkban. Mostanra megtapasztalta, hogy ebben is vezeti az Isten, irgalma soha nem múlik el. A lelkipásztor feladataiban mindig számíthat a férjére. – Ő a kántorunk és a „mindenes”. Istentiszteleteken kezeli a kántorgépet, a kivetítést. Nagyon hálás vagyok neki. Felnőttként a gyerekek mellett befejezhettem a tanulmányaimat. Három egyetemistát vitt a hátán, a két fiamat és engem. Klára elmondása szerint férje pluszmunkát vállalt, hogy ők tanulhassanak. A Jóisten kegyelme és a férje segítsége rendkívül sokat jelent neki. Férje a gyülekezeti szolgálat mellett a ház körül is sokat munkálkodik, ketten költöztek a Duna-parti városba, hiszen felnőtt fiaik már saját életüket élik.