Katechetikai tanácsosként, egy általa kidolgozott struktúrával segíti a vallásoktatásban szolgálók lelki háttértámogatását a Dunamelléki Református Egyházkerületben Lenkeyné Teleki Mária, a Magyarországi Református Egyház Oktatási Szolgálatának hittanoktatási osztályának új vezetője. Ő maga is tanít a paksi gyülekezetben, hiszen ez segíti őt abban, hogy személyesen megtapasztalja, milyen nehézségek, áldások és örömök vannak ezen a területen. Eddigi munkájáról, új tisztségéről és jövőbeli terveiről beszélgettünk.
Hogyan épült ki az ön által kitalált Dunamelléki Katechetikai Támogató Szolgálat szerkezete?
Az egyházmegyék vezetői delegáltak egy-egy lelkész koordinátort, az ő feladatuk, hogy hidat képezzenek az egyházmegyék és az egyházkerület között. Később megalakultak a megyei hittanoktatói munkaközösségek, élükön erre elkötelezett hittanoktatókkal. Fontos megjegyezni, hogy ők nem azonosak a Magyarországi Református Egyház (MRE) Oktatási Szolgálata által alkalmazott egyházmegyei ügyintézőkkel. Megyénként tartom a kapcsolatot, rendszeresek a találkozások.
Milyen céllal jött létre ez a struktúra?
A delegált vezetők révén egy lépésben eljutunk a hittanoktatásban szolgálókhoz. Továbbá segítenek abban is, hogy a helyi sajátosságokat figyelembe tudjuk venni. Az átláthatóság nagyon fontos, ha támogatást szeretnék nyújtani. Volt olyan egyházmegye, ahol több munkaközösséget is létre kellett hoznunk a hittanoktatók számára, mert földrajzilag olyan nagy területen helyezkedik el. Meghatározónak gondolom, hogy a szükségletek, igények ki legyenek mondva és minél rövidebb távon jussanak el az illetékes döntéshozókhoz, legyen szó lelkipásztorról, esperesről vagy épp a kerületi vezetőségről. A hittanoktatóknak is szükségük van védelmező, támogató keretekre. Ahhoz, hogy élet fakadjon a szolgálatainkból, szükség van a közös gondolkodásra, a megújító, megelevenítő találkozásokra. Ebben nagy erő rejlik.
Idén szeptembertől egy új feladatkörben is helytáll. Mit kell tudni erről?
Bruckner László, az MRE Oktatási Szolgálatának főigazgatója úgy gondolta, hogy kiegészíti a hittanoktatási osztály feladatkörét az adminisztrációs feladatellátás mellett a lelki, pasztorális jelenlét biztosításával. Ehhez lelkész-vallástanárként, mentálhigiénés lelkigondozóként engem kért fel vezetőnek.
Miért van szükség a hitoktatók spirituális hátterének az erősítésére?
A Református Pedagógiai Intézettől magas színvonalú szakmai és módszertani támogatást kapnak, de a hittanoktatókban is felmerült az igény, és mindannyian éreztük, hogy szükség van spirituális támogatásra is. Beszélgettem olyan hitoktatóval, aki elmondta, hogy harminc év tanítás után nagyon megerősítő számára, hogy egyházkerületi szinten is kíváncsiak rájuk, nyitottak feléjük. Ezt a hivatást legyengült, elerőtlenedett lélekkel nem lehet végezni.
Milyen jövőbeli tervei vannak?
Fontos, hogy szervezetten elérhető legyen a hitoktatásban szolgálóknak a lelkigondozás, lelki vezetés, esetmegbeszélés, hogy megvalósuljanak a spirituális fejlődést támogató alkalmak. Feladatom, hogy találkozzak az egyházkerületek vezetőivel, továbbá azokkal a szolgatársaimmal, akik a hittanoktatásért felelős szolgálók az egyházkerületekben, egyházmegyékben, hogy együtt tudjunk imádkozni, tapasztalatokat megosztani, célokat és terveket megfogalmazni. Fontosnak érzem még missziológiai képzések szervezését, a gyülekezettudatosság erősítését. Elkezdődött már a párbeszéd, a közös útkeresés Dunamelléken a Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Karának vezetőjével, Pap Ferenccel, ezt szeretném folytatni.
Ön szerint miben rejlik a hitoktatás lényege és értelme?
Találkozást jelent a bibliai történetekkel, a Szentháromság Istennel, a Krisztus-testtel, családokkal, gyermekekkel, a gyülekezettel, élettörténetekkel, egymás hitével és megtapasztalásaival. Ezekből bomlanak ki az örömök, áldások, de a sebek, hiányok, amelyek elvezetnek bennünket az Istennel való nagy találkozás, a megváltás öröméhez, amely sorsfordító mindannyiunk számára, hiszen általa gyógyul az életünk. Közösségbe kerülünk azokkal, akik ezen az úton haladnak, akik testvéreinkké lesznek, akikkel közössé válik a történetünk.