A vezetőmérnök úgy látja, hogy a templom ügyét a kivitelezésben résztvevő vállalkozótól a kétkezi munkáson át a hatósági szakértőig mindenki a magáénak érezte. – Akkora lelkesedéssel vettek részt a feladatban, olyan összefogás, bizalom és jóakarat volt közöttünk, hogy még az is megfordult a fejemben: elmegyek az országhatárig, és megnézem, vajon az van-e még kiírva, hogy Magyarország – hangsúlyozza az összefogás erejét Lichter Tamás.
A mérnök azt is hozzáteszi, hogy néhány részlet helyreállítása felajánlásban történt, például az udvaron álló reformkori kőkút a kőrestaurátorok ellenérték nélküli munkájából újulhatott meg.
Megfogyatkozott közösség
Bár a műemléki felújítás hónapjai alatt nem látogathatták szeretett templomukat a Kálvin téri református gyülekezet tagjai – a vasárnapi istentiszteleteket a közeli dunamelléki egyházkerületi székház dísztermében tartották meg –, az igazi megpróbáltatást mégsem ez a rövid időszak, hanem a metróállomás építésének elmúlt hét esztendeje jelentette a közösség számára. Mivel a közel negyven méter mély munkagödör csupán kilencven centiméterre húzódott a templom északnyugati sarkától, ráadásul a talaj is laza szerkezetű, hiszen homokból és iszapból áll, 2007-ben a torony és a bejárati rész megerősítésére volt szükség. Az előbbi végleges vasbetonbélést, az utóbbi ideiglenes dúcolatot kapott. A vízszintes elmozdulástól pedig az alapjait övező vasbetonabronccsal védték meg az épületet. – A statikai megerősítés jól vizsgázott – szögezi le Lichter Tamás, aki ennek a munkának is vezető mérnöke volt –, a metróépítés miatt a templom állékonysága nem volt veszélyben, csupán másodlagos, a műemléki felújítás során könnyen kijavítható károk keletkeztek ezekben az években.
– A közösség viszont annál jobban megsínylette ezt az időszakot – panaszolja Páll László lelkipásztor. Szerinte a gödör szélén álló épület is ijesztően hathatott a hívekre, ráadásul a templom hónapokig csak hátulról, a Török Pál utca felől, a gyülekezeti terem épületen át volt megközelíthető, a Kálvin térre nyíló kapuk be voltak deszkázva. – Ebben a fél évben a templomlátogatóknak majdnem a felét elvesztettük, több százan maradtak el tőlünk, akiket azóta sem nyertünk vissza – teszi hozzá a gyülekezet vezetője. Mert hiába nyithatták meg újra a kapukat, a metróépítés miatt azokat – de a Kálvin teret úgyszintén – továbbra is nehéz volt megközelíteni. 
Arról nem is szólva, hogy az orgonát a torony megerősítési munkálatai miatt szét kellett szedni, és az új vasbetonszerkezet miatt nem is lehetett visszaépíteni. A műemlék orgonát végül 2009-ben egy kisebb hangszerrel pótolta a gyülekezet, de a metróépítés felszíni munkái csak egy-másfél évvel ezelőtt szorultak vissza a tér egyik sarkába. – Míg korábban akár harminc esküvő is volt itt évente, addig ez a szám 2007 után kettő-háromra csökkent – érzékelteti a következményeket a számok erejével a lelkész.
Új lehetőségek
Azt, aki a felújítás előtt is járt az épületben, merőben új látvány fogadja: a sötét templomtér korábban piszkos, szürke falai most szinte világítanak. A festés mellett újraaranyozták a kupola, az oszlopok és a szószék stukkódíszeit, a falak és az oszlopok szigetelése, valamint a fűtés korszerűsítése mellett pedig megújították a világítást is. A padsorok közötti kelheimi kőburkolatot felszedték, a használható darabokat visszahelyezték, a hiányzók helyét pedig a pesti Kilián laktanyából és Pannonhalmáról kapott régi, valamint a németországi bányától vásárolt új darabokkal pótolták. Az úrasztala körül új tardosi mészkövet raktak le, a régi kövek pedig a kriptába kerültek. Restaurálták továbbá Zichy Emmanuelné Strachan Sarolta síremlékét, a karzatokat, a műmárvány szószéket és a padokat is. Amikor az utóbbiak szétkorhadt padozatát felszedték, két évszázad – bizonyára perselybe szánt, de elejtett és elgurult – aprópénzei mellett néhány köteg Kossuth-bankót is találtak. – Ha Világos után valaki ilyet rejtegetett, könnyen megüthette a bokáját, ezért Kossuth apánk remélt visszatértéig a templom biztonságába rejthették eleink megtakarításaikat – vélekedik a megújult templomban minket kalauzoló lelkipásztor.
A karzat műemlék orgonája ugyan továbbra sem működik, de kormányzati támogatással az év során ez a szerkezet is megújulhat. A hangszernek köszönhetően Páll László lelkipásztor és a gyülekezet kántorai a Kálvin téri zenei élet megújulását remélik. Új lehetőséget jelent az egyházközség számára a templom alatt található kriptának a látogathatóvá tétele is. Itt mások mellett a reformkor és a református egyház több kiemelkedő személyisége várja a feltámadást. A vízmentesített és helyreállított kriptában az ott nyugvók életútját ismertető kiállítást, valamint a padok alatt talált pénzérmék és bankjegyek bemutatását tervezik a budapesti Kálvin tér reformátusai.
Szöveg: Kiss Sándor, Fotók: Sereg Krisztián
Ökumenikus imahét
A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) a megújult Kálvin téri református templomban rendezi meg január 19-én este hat órától az ökumenikus imahét nyitó istentiszteletét. Igét hirdet Erdő Péter bíboros-prímás, esztergom-budapesti érsek és Gáncs Péter evangélikus püspök, a MEÖT alelnöke. A liturgiában szolgál Steinbach József református püspök, a MEÖT elnöke, valamint az ökumenikus szervezet tagegyházainak vezetői.
Az ország temploma
A Kálvin téri templomot 1816 és 1830 között Báthory Gábor püspök irányítása alatt Hofrichter József tervei alapján építették fel országos összefogással. Pest első református temploma az elmúlt két évszázadban a magyar reformátusság szimbolikus épülete lett, éppen ezért az ország templomának is hívták a 19. században. Joggal, hiszen az épület nemcsak a gyülekezet hitéletét szolgálta, hanem helyet adott és ma is helyet ad egyházmegyei, egyházkerületi, de országos jelentőségű programoknak is. Világtalálkozós istentiszteletek és a Református Zenei Fesztivál visszatérő és állandó helyszíne, de a rendszerváltozás után éveken keresztül itt tartották az egyetemi istentiszteleteket és a Lónyay-gimnázium hétfő reggeli áhítatait is.
A Reformátusok Lapja 2014. évi 3. számában jelent meg