„Tegnap még elsősként mentem fel a lépcsőn, ma már palástban jövök le”

Az első nap a megnyitón Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke tartott rövid áhítatot a Bírák könyve alapján. Emellett a résztvevők meghallgathatták a technikai információkat és a vizsga menetét.

Fekete Károly tiszántúli püspök, aki az igehirdetésekkel és a kateketikai vázlatokkal foglalkozó A jelű bizottságban volt, azt mondta, hogy többéves viszonylatban is egy igen jól felkészült évfolyammal találkoztak. Kiemelte, hogy a legtöbben nagy aktivitással munkálkodtak teológus idejükben, gyakornoki vagy exmisszus időszakukban, és kiváló tapasztalatokat szereztek önkéntes munkájukkal, volt, aki például a Bárka táborban szerzett tapasztalatait kamatoztatta a lelkipásztori feladatokban. Nagyon ajánlotta is minden teológushallgatónak, lelkipásztori pályára készülőnek, hogy vállaljon önkéntes munkát, mert így lesz lehetősége betekinteni a szolgálat különböző formáiba.

A püspök szerint kiváló színvonalú igehirdetéseket hallhattak, és úgy véli, hogy kezd beérni az, hogy a hatodik évükben a hallgatók gyülekezetekben szolgálnak és egy valós gyülekezet valós problémáit ismerhetik meg. Ezt a gyakorlatot 1997-től vezették be és a teológiák fokozatosan vették át. Fekete Károly azt is hangsúlyozta, hogy a gyülekezet számára is fontos, ha közéjük érkezik egy fiatal, akit ők is alakíthatnak, miközben a lelkészjelöltnek lehetősége van rálátást szerezni a különböző területekre egy tapasztalt hitoktató vagy egy hozzáértő lelkipásztor segítségével, és így elsajátíthatja a jó gyakorlatokat. – Előrelépésnek tartom, hogy az ilyen bevezetett strukturális változásoknak van tapasztalható eredménye egy ilyen záróvizsgán is, ahol már nem a szaktárgyak dominálnak, hanem a lelkipásztori habitus és lelkület megjelenése – mondta a tiszántúli püspök.

Mind a hatodéves gyakorlattal, mind az önkéntességgel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy sokat segíthet azoknak, akiknek esetleg a gyülekezeti háttere nem olyan gazdag, nem olyan nagy múltra tekint vissza. A „vékony” gyülekezeti tapasztalatot lehet erősíteni, és megvannak az országos egyházban, az egyházkerületekben és az egyházmegyékben is arra a lehetőségek, hogy láthassanak más lelkészképet, istenképet, Biblia-látást, mint a saját korábbi gyülekezetükét – emelte ki Fekete Károly, akit arról is kérdeztünk, milyen tapasztalatokat visz magával erről a vizsgáról azokra a megbeszélésekre, amelyeken a lelkészképzés további reformjáról értekeznek. – Ami feltűnt, hogy még mindig kevés lehetőséget kapnak a hatodéven a kazuális, eseti szolgálatokra, pedig nagy szükség lenne arra, hogy már a gyakorlati évükben végezzenek keresztelést, temetést, esketést. A vizsgán az ilyen szolgálatoknál érződött, hogy nem egy hosszú élet utáni temetési beszéd vagy egy gyermekét régóta váró pár gyermekének keresztelése történik, hanem kitalált esetekről hallunk – osztotta meg gondolatait a püspök.

– Pedig a megrázó valóság az mindig egyedi, és teljesen más egy valós pár egymásra találásához vagy egy hosszú élet hullámvölgyeihez és -hegyeihez textust keresni, üzenetet, vigasztalást, bátorítást adni az elviekben megtanult alapokra építve, mint kitalált helyzetre – véli Fekete Károly. Nagyon jó lenne szerinte, ha sikerülne megtalálni azokat a gyülekezeteket, ahol erre lehetőséget lehetne biztosítani hatodéven, hogy tapasztalatot szerezhessenek a lelkészjelöltek. Pozitívumként emelte ki a hittanórák tartását, amelynek színvonala szerinte emelkedett, és úgy gondolja, a hittanoktatás általános jellege lehetőséget ad arra, hogy már hatodéven sokat gyakorolják, és így jobban el tudják találni, hogy a különböző korosztályoknak hogyan adják át az igei üzenetet. – A bibliai textus nyilván ugyanaz, de hogy ezt mennyire játékosan, milyen megfogalmazással kell átadni a különböző korosztályoknak: ott kezdődik a hittanoktatás művészete – mondta Fekete Károly tiszántúli püspök.

Az előtérben sorára váró Tikász Ábelt kérdeztük arról, tart-e a vizsga valamelyik részétől. – Egy igehirdetést vagy egy hittanóravázlatot nagyon sokféle szempont alapján lehet bírálni, ráadásul név nélkül, jeligével adtuk be a munkáinkat. Ez egyrészt egy jó lehetőség arra, hogy objektív visszajelzést kapjunk, másrészt nehéz, hiszen így kevésbé látszik mögötte az ember. De kíváncsian várom, hogyan értékel a bizottság – mondta a lelkészjelölt, aki jelenleg Budapesten szolgál, a Gyulai Pál utcai gyülekezetben. Elmondta, hogy korábban még volt benne valamennyi félelem, hiszen az egész országból utaztak ide egyházi vezetők, teológiai tanárok, de a vizsga idejére inkább ünnepi érzés hatalmasodott el rajta, hiszen erre a napra készült hat éven keresztül, amikor nemcsak a teológia, hanem a Zsinat is igent mondhat a lelkészi szolgálatára. Arról is mesélt, hogy a vizsga után is a mostani gyülekezetében maradna, mert szereti a közösséget, és a gyülekezet számít a szolgálatára.

Arra a kérdésre, hogy mit mondana annak a fiatalnak, aki elgondolkodott a lelkészi pályán, de nem biztos az elhívásában, azt válaszolta: beszélne neki a lelkészség legfelemelőbb részeiről, az igehirdetés szolgálatáról és a gyülekezeti létről. – Felolvassuk és kihirdetjük az ősi Igéket, és ezek a Szentlélek által újra valósággá válnak a hallgató életében, megmozdítják a szívét. Mindez a gyülekezeti valóságban történik, ahol különböző életkorú, különböző hivatású emberek egy közösségként vannak együtt, megosztják az életüket, együtt örülnek a születésnek, és együtt hordozzák el a gyászt. Számomra a gyülekezetben való szolgálat az élet teljessége maga, ahol megvalósul Istennel és az embertársakkal való örömteli közösség – emelte ki. Azt is tanácsolja a bizonytalankodóknak, hogy menjenek el egy évre önkénteskedni, és próbálják ki magukat, mert a teológia hat éve, és pláne utána a lelkészi pálya, hosszú elköteleződés. – A képzést jobb azzal az örömmel végigcsinálni, hogy az út végén valahol vár egy gyülekezeti közösség, amelynek a szolgálatára készülünk – mondta el nekünk Tikász Ábel, aki egyébként kiválóan megfelelt minősítést kapott a lelkészképesítő vizsgán.

Szerdán is a csendes izgalmat lehetett érezni a lelkészképesítési vizsgára érkezők között a Ráday Házban. Aki a felelete után kilépett az ajtón, szinte azonnal beszámolt tapasztalatairól a kint várakozó társainak. Érdeklődtek, gratuláltak egymásnak. Egyikük a tanulmányai végeztével megjegyezte: mintha tegnap ment volna fel elsősként a teológia lépcsőjén, ma pedig már palástban jön le, utalva arra, milyen gyorsan eltelt a hat év.

Vizsgája után Kocsis-Halász Teodóra, a Miskolc-Tetemvári Református Egyházközség segédlelkésze osztotta meg tapasztalatait. Férje a helyszínen drukkolt neki. Teodóra lelkészcsaládból származik, a Sárospataki Református Teológiai Akadémián végzett, amelyet családias és számára igen kedves látásmóddal rendelkező közösségként mutatott be. Amikor a felkészülésről kérdeztem, azt mondta: igyekezett a lehető legalaposabban tenni azt. – A vizsgát érdekesen éltem meg, mert félelmetes bemenni a bizottság elé, de a szeretetteljes közeg és a biztató mosolyok segítettek. A tételhúzás után megnyugodtam, mert tudtam, hogy menni fog – idézte fel. A lelkipásztori hivatás éve kapcsán úgy fogalmazott: a fiatal családok lelkigondozására szeretne nagyobb hangsúlyt fordítani, mert szerinte ez a terület kissé háttérbe szorult. A miskolci Deszkatemplomban megkapta a baba-mama kört, így alkalma nyílt belelátni abba, milyen nehézségekkel küzd egy kisgyermekes család. Az ő megkeresésüket és felkarolásukat tartja a legfontosabbnak. Szeretné átadni nekik is a reménységet, hogy nincsenek egyedül. Fontosnak tartja éreztetni a családokkal, hogy a hit és a gyülekezet a támaszuk lehet. A vizsga előtt szülei is ellátták jótanácsokkal, édesapja azt javasolta, hogy feleleteiben a gyakorlati szempontokat is vegye figyelembe. Teodóra egyike volt annak a nyolc vizsgázónak, akik kiváló eredményt értek el a lelkészképesítési vizsgán.

Később egy csendes zugban másik két vizsgázót kérdeztünk. Koncz Eszter segédlelkészként szolgál Somogyban, a nagycsepelyi, kötcsei és teleki gondozó gyülekezetben. Bevallása szerint nagyon félt a vizsgától, de kedvenc Igéje – „Mindeddig megsegített minket az Úr” (1Sám 7,12) – ezúttal is erőt adott neki. A felkészülés mellett azt kérte az Úr Jézustól, hogy mosolyogva jöhessen ki a vizsgákról – és ezt megadta neki. Eszter a révkomáromi Selye János Egyetem Református Teológia Karán, majd a Károlin tanult. Beidek Endre Göncruszkán, az általános iskolában tanít alsós gyerekeknek matematikát. Tizennyolc éve végzett a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen, de meg kellett újítania a lelkészi vizsgáját. Magát szintén izgulósnak nevezte, hiszen széles körű tudásra kíváncsiak a vizsgáztatók. – A Ráday Házba érkezve kedvesen és udvariasan fogadott a portás, majd megláttam a többi vizsgázót együtt, és megszállt a nyugalom. Úgy éreztem, testvéri közösségbe érkeztem. A vizsgára várakozás is jó hangulatban telt a természetes izgatottság mellett – mesélte már felszabadultan. Amikor arról kérdeztem, hogy miért ismétli meg tizennyolc év után a vizsgát, azt mondta: a tanítás mellett az evangélium hirdetését tartja a legfontosabbnak. A Mindenható az elmúlt időszakban megújította az elhívását, annak idején Ézsaiás elhívásának története vezette a teológiára, amellyel az elmúlt időszakban újra többször is találkozott. Számára a tanítás is fontos marad, de gyülekezeti lelkészként szeretné szolgálni az Urat a következő időszakban. Beidek Endre szívéhez az ifjúsági misszió áll a legközelebb. A mai tizenévesek főleg a digitális térben élik a mindennapjaikat, ám úgy látja, hogy nekik is valódi kapcsolatokra, emberi közösségre van szükségük. Ezért úgy véli, ma is úgy kellene hirdetni az evangéliumot, ahogyan Krisztus apostolai tették. A személyes kapcsolatokból és közösségekből áradó szeretet és erő meghívást jelenthet a fiataloknak, hiszen Krisztus tanítása a valódi kapcsolatokban élhető meg igazán.

Koncz Eszter az igehirdetést, az örömhír és a bűnbocsánat hirdetését nevezte a legkedvesebbnek a lelkészi szolgálatban, mert az örök életre lelhetünk Krisztus szavában. Hirdetni az újrakezdés lehetőségét és annak a reményét, hogy Istennel bármilyen mélységből föl lehet emelkedni. – A mai világban sokan élnek reménytelenségben, nincs kapaszkodójuk. Szeretném, ha tudnák azt, hogy Krisztussal megváltozik az életünk, akármennyire esélytelennek gondolunk helyzeteket, az Úr által új életet kaphatunk, áldott, nagybetűs életet. Ezt az örömhírt szeretném én is továbbadni a gyülekezeteimben, ahol szolgálhatok – fejtette ki.

Idén először vett részt a vizsgabizottságban Rácsok Gabriella, a Sárospataki Református Teológia főiskolai docense, megbízott oktatási rektorhelyettes. Etikát tanít a lelkész szakos hallgatóknak. Kiváltáságnak tartja, hogy láthatja a fiatalokat felnőni és fejlődni. – Évek óta izgulok otthon értük, és mindig vártam az üzeneteket a vizsgákról. Jó bizottsági tagként itt lenni és hallani azt, hogyan sikerült őket felkészíteni. Fontos visszajelzés az oktatói munkámról és arról is, hogy a tananyag miként állítható az egyház szolgálatába. Az elméleti ismereteik mellett számít az, hogy van mögöttük legalább már egy év gyülekezeti szolgálat, ahol kipróbálhatták gyakorlatban is a tanultakat – mondta el.

Rácsok Gabriella szigorú vizsgáztatónak tartja magát, bár vannak hallgatók, akik ezzel nem értenének egyet. Szereti a kreatív feleleteket. Az etikaóráin igyekszik többféle szemponttal megismertetni a diákokat. – Tanárként nemcsak az egyszerű ismeretátadás a feladatom, hanem a szemléletformálás is. Az a célom, hogy a diákok felismerjék: a döntéseik több lehetőség közül formálódnak ki. Hiszem azt, hogy egy irgalmas Isten színe előtt hozzuk meg ezeket a döntéseinket. Arra próbálom a hallgatókat is felkészíteni, hogy az etika területe nem fekete vagy fehér kérdésekből áll. Inkább a több nézőpont megmutatásával szeretnék a segítségükre lenni, éppen ezért ezt várom el a vizsgán is – fejtette ki tanítási szempontjait. A főiskolai docens a lelkipásztorok felkészítésével kapcsolatban hangsúlyosnak nevezte a hivatásgondozást is, hogy a hallgatókkal többet foglalkozzanak az elhívás jelentésével, azzal, hogy mit is jelent számukra az Úr és a gyülekezet szolgálata.

A különbözeti és honosító vizsgákat október 4-én tartják. A hat lelkipásztor egyháztörténetből és egyházjogból, valamint az egyház és társadalom témakör egyikéből fog vizsgázni.