Tehetséggé formálni az adottságot

Steinbach József dunántúli püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) elnöke köszöntőjében a reformáció hónapja idei igei mottójáról – „Légy türelemmel irántam” (Mt 18, 26b) – szólt. Felidézte a kontextust, amelyben elhangzott. A gonosz szolga példázatában az adós igyekszik kifizetni a kifizethetetlent, de kis türelmet kér még ehhez. Ura válaszul váratlan, egyben megrendítő fordulatként elengedi az adósságát. Mit tesz ekkor a megkönnyebbült szolga? Elbízza magát, és a neki fillérekkel tartozó társától azonnal követeli a tartozását.

– Döbbenetes a türelmetlenség, amelyben élünk; minden azonnal, most, sőt tegnapra kell. Sürgetjük, siettetjük és hajszoljuk egymást – miközben az adósságunk egyre nő Isten és az embertársaink felé… A példázatban csodálatosan hangzik fel: megszánta, elengedte, elbocsátotta. Ilyen az Isten: elengedi a kifizethetetlen adósságot, hogy új életet kezdhessünk. Ingyen, kegyelemből. Ez a reformáció felismerése; örök életünk, üdvösségünk így adatik – fogalmazott Steinbach József, majd arra hívta a jelenlévőket, hogy az evangélium öröme késztesse őket arra, hogy türelmesek legyenek egymáshoz, és gyakoroljanak maguk is irgalmasságot.

A türelemről és az alázatról beszélt előadásában Grecsó Krisztián József Attila-​díjas költő, író, méghozzá a zsenikultusz ellenében. Gyakran megesik vele, hogy írói pályával kacérkodó ifjak és/vagy szüleik azt kérdezik tőle, érdemes-​e a fiatalnak komolyan ebbe az irányba indulnia. – Nem vagyok jós. A korai zsengék alapján nem lehet megmondani, hogy az illetőnek lesz-​e türelme, alázata az adottságait tehetséggé formálni – hangsúlyozta az Élet és Irodalom munkatársa.

Sokan írnak ösztönből, mintegy terápiaként, azért, mert meg akarnak könnyebbülni. Az amatőr és a profi szöveget pont ez különbözteti meg egymástól, hogy más szándékkal íródnak. Mert nem ugyanaz le-, illetve megírni valamit. – Nem az ihletett állapot van közelebb az Úrhoz, hanem az az alázat, amellyel az ihletett szöveget nekiállunk kidolgozni. Ha türelmesek vagyunk, akkor a nyelv idővel megadja magát – fogalmazott az előadó.

De nemcsak a szerzőkről, hanem az olvasókról is beszélt Grecsó Krisztián. A szöveg ugyanis önmagában nem, csak az olvasataként létezik, és helyzettől függően akár ugyanabban az olvasóban is egészen más hatást tud kiváltani. Így idézte fel Pletykaanyu című regénye fogadtatását, és mély szeretettettel osztotta meg emlékeit nagymamájáról, aki évtizedekig írt titokban „az ágyneműtartónak”, míg végre megmutatta a teleírt átíró tömböket az unokájának.

Hagyományosan a Reformációi Gálaesten adják át a Protestáns Újságírók Szövetsége (Prúsz) Rát Mátyás-díját. Az idei kitüntetett Faggyas Sándor, a Prúsz alapító tagja és titkára lett. Volf-​Nagy Tünde elnök laudációjában kiemelte: Faggyas Sándor „nemcsak irigylésre méltóan széles történelmi ismereteit szövi mindannyiunknak szóló iránymutatássá, hanem a Szentírás ismerete is kitűnik írásaiból”. A Magyar Nemzet munkatársa köszönőbeszédében egyebek mellett arról szólt, hogy milyen nehéz különbséget tenni látszat, valóság és igazság között, és egyúttal azon reménységének is hangot adott, hogy egykor majd nem tükör által homályosan, hanem színről színre láthatunk.

A gálaesten a Lutheránia ének- és zenekar révén – Kamp Salamon karnagy vezényletével – Bach-​kantáták csendültek fel, műsort adtak a Gödöllői Református Líceum Gimnázium tanárai és diákjai, a program végén pedig a Baptista Teológiai Akadémia Kórusa szolgált.