Népszámlálás kezdődik hazánkban októberben, a kérdőíven pedig feltüntethetjük felekezeti hovatartozásunkat is. A Magyarországi Református Egyház kampányt indított azért, hogy a reformátusok vállalják hitüket, és jelöljék azt be az íven. Összeállításunkban Molnár Ambrus balassagyarmati lelkipásztor a leggyakrabban felmerülő kérdésekre, megjegyzésekre válaszol.
A hitem a magánügyem, senkire sem tartozik
Ha a keresztyénséget magánügynek tekintjük, akkor élesen elválasztjuk a vasárnapot és a hétköznapokat. Istent magát és akaratát nem a legfőbb igazságnak tekintjük, hanem legalább a hétköznapokban alárendeljük az uralkodó kultúrának.
A református keresztyén ember számára az Isten szavának van a legnagyobb súlya, melyet a Bibliából ismer meg. Isten adja meg számunkra az élet alapját és keretét: az élet értelmét, a munkát, a tisztességet, az élethez, a családhoz és a hazához, mint az Isten gondviselésének eszközéhez való hozzáállást. Ha a vasárnapot és a hétköznapokat szétválasztjuk egymástól, akkor a keresztyénség egy párhuzamos valósággá válik.
Ha a keresztyénség csak Istenre tekint, de a világról, a környezetről nem akar tudomást venni, akkor nincs köze a hétköznapokhoz, nincs köze a világhoz, tehát magánüggyé válik. Ennek jele, amikor az egyház tartózkodik a társadalmi kérdések biblikus megválaszolásától. Ezzel azt állítjuk, hogy Isten ne szóljon bele a hétköznapokba.
Ha a keresztyénség Istennel és az Ő kijelentésével, a Bibliával nem foglalkozik, akkor a csak a világgal és annak kiszolgálásával van elfoglalva. Szolgálatának hangsúlya Jézus Krisztus megváltásának hirdetése helyett egy szociális program megvalósítása: szegénység felszámolása, rasszizmus és gyűlölet felszámolása, küzdelem a természetért, a környezetszennyezés visszaszorítása, elnyomás és kirekesztés felszámolása. A keresztyénség ekkor elveszti az örökkévaló, természetfeletti és transzcendens távlatait és már nem képviseli Isten örök szavát, nem beszél az eredendő bűnről, de az ember megváltásának szükségességéről sem.
Ezzel szemben Pál apostol vágya és végső szándéka az Istenre való hivatkozással, hogy a keresztyén ember életében az istentisztelet ne csak egy időszakos program legyen, hanem mindenre terjedjen ki. Ne a hétköznapok fogják közre az istentiszteletet, hanem az istentisztelet határozza meg a hétköznapokat. A keresztyén ember minden tevékenységét úgy végezze, mint ami Isten előtt zajlik és amivel végső soron Istennek akar szolgálni.
„Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” Róm 12,1-2
Semmi köze az államnak ahhoz, hogy milyen vallású vagyok
A Biblia alapján református keresztyénként azt valljuk, hogy „Isten maga rendelt mindenféle hatóságot az emberiség békességének és nyugalmának megőrzésére.” (II. Helvét Hitvallás XXX. A polgári hatóságról) Ezért a polgári kormányzat feladata, hogy Isten értékrendje szerint tegyen különbséget jó és rossz között, segítve ezzel az élet megőrzését és kibontakozását. Reformátusként tehát nem gondoljuk, hogy az államnak semlegesnek kell maradnia, mely egyébként is lehetetlen, és pusztán egy technikai apparátusként kell viselkednie. Ha azt gondoljuk, hogy nincs köze a vallásunkhoz, akkor ezzel ezt fejezzük ki.
Az államnak meggyőződésünk szerint védenie kell a keresztyén hagyományainkat, a közösségi élet alapját és nemzeti folytonosságot jelentő családokat, sőt még gyermekeinket is.
Az állam feladata végrehajtásához időről-időre számba veszi, hogy milyen világnézetet és értékrendet vallanak az állampolgárai. A vallásunk megjelölésével erről kap egy visszajelzést. Mindez megmutatja azt is, hogy milyen világnézetek és értékrendek milyen súllyal vannak képviselve az állampolgárok között.
Semmit sem vesztek, ha nem jelölöm be, hogy református vagyok
Református keresztyénként hitünk nem magánügy, hanem Istent és akaratát nyíltan és vállalva követjük a gyülekezeteken belül és azon kívül is. Amikor lehetőségünk van tanúskodni a keresztyén közösségünk iránti elköteleződésünkről és hitünkből fakadó értékrendünk mellett, akkor ezt örömmel vállaljuk. A népszámlálás pedig egy ilyen tanúságtétel.
Ez az egész csak a pénzről szól… / Visszataszító ez a kampány, csak a pénz miatt csinálják.
A materiális világszemlélet sajátossága, hogy az anyagiakat, a pénzt, mint mérőeszközt, motivációt és végső célt lát minden kérdés mögött.
A pénz egy szükséges erőforrás, melyet különféle célok megvalósítására és eltérő értékrendek kifejezésére is használhatunk. Az állam a működését anyagi bevételekkel biztosítja és a rábízott állampolgárokról való gondoskodást a beérkezett pénzek felhasználásával. Az állam pénzfelhasználási szokásaiból, hogy mit támogat és mit nem, az általa fontosnak tartott célokat kívánja elérni. Magyarország kormánya jelenleg nyíltan kereszténydemokrata politikát folytat, ezért nem meglepő, hogy stratégiai partnerként tekint a történelmi keresztény egyházakra, melyeket létszámarányukkal és vállalt közfeladataikkal arányos módon anyagilag is támogat. Az anyagi támogatás meghatározásánál a vállalt feladat mennyisége, illetve az adott egyház értékrendjével azonosulók, fizikailag az egyházhoz tartozók létszáma fontos mérőeszköz. A támogatások megfelelő mértékének megállapítását többek között a népszámlálási felmérés is segíti.
Az állam adóbevételei a keresztyén munkavállalóktól is származnak, akiket a Biblia tisztességes adófizetésre és munkavégzésre tanít és hív (vö. Lk 20,22-25). Minél több tudatos keresztyén munkavállalója van egy országnak, annál biztosabbnak és tisztességesebbnek kell lennie az adóbevételeknek és a munkavégzésnek.
Miért kampányol a református egyház a népszámlálás miatt? Mi közük hozzá?
Magyaroroszágon népszámlálást a mindenkori magyar kormány tart, mely felmérés a nemzet „legértékesebb erőforrásáról és kincséről”, a polgárokról. Mivel a népszámlálási kérdések között a vallási hovatartozás is szerepel, ezért a Magyarországi Református Egyház népszámlálási felhívásaival azokat a személyeket is meg kívánja szólítani, válaszadásra bátorítani, akiknek bár nincs személyes, közvetlen kapcsolata egyetlen református gyülekezettel sem, de mégis személyesen elkötelezettek, távolról kötődnek a reformátussághoz, és erről készek visszajelzést adni.
Mi köze a református egyháznak a hitemhez?
A vallási hovatartozás önkéntes, mely idővel változhat is, így a nemzeti népszámlálás nyomán a Magyaroroszági Református Egyház a többi bevett egyházhoz hasonlóan fontos mérő és visszajelzési eszköznek tartja a felekezeti hovatartozást. Az egyház nem az egyes emberek konkrét hitbeli állapotáról, hanem a társadalom belül a reformátusság iránti elköteleződés arányáról, illetve annak területi eloszlásáról kap visszajelzést a népszámlálással.