Az ünnepi istentisztelet liturgiáját a MEÖT által kiadott segédanyag alapján állították össze, az alkalmat a gyülekezet fiataljai vezették.
Kovács Krisztián lelkipásztor bevezetőjében kiemelte, hogy azért lehet fontos a Teremtés Ünnepe, mert egyéni és közösségi (egyházi) ünneplési szokásainkból méltatlanul elmaradt a teremtésért való tudatos hálaadás. Az újkenyér és újbor ünnepe is inkább az egyéni egzisztenciáért, megélhetésért és a gondviselésért való köszönetmondás köré épül fel – mintsem a teremtett világ feletti öröm és felelősség gondolata köré.A „Teremtés Hetének” megünneplése azért is lényeges, folytatta gondolatát, mert egyre aggasztóbb híreket hallunk Földünk környezeti helyzetéről.
A Hosszúpályi Református Gyülekezet sok vidéki gyülekezethez hasonlóan a termőfölddel egészen közeli kapcsolatban van, a környezeti változások nagyban befolyásolják az itt lakók életét, éppen ezért kiváló alkalom egy ilyen istentisztelet ünneplése, hogy tudatosodjon: nem egyirányú a kapcsolat, felelősséget kell vállalni a teremtésért.
A János 6,12−13 alapján („…hogy semmi ne menjen kárba…”) elhangzott igehirdetésben hallhattunk arról, hogy a természettel és a teremtett világgal való kapcsolatunk híven tükrözi az Istennel és az egymással való kapcsolatunkat, ahogy a természetben hagyunk oly sok mindent kárba veszni, más értékeinkkel, embertársainkkal és Istennel kapcsolatban is tanúsítjuk ezt a felelőtlen magatartást. Ezért ne hagyjuk értékeinket: kapcsolatainkat, a rendelkezésünkre bocsátott időt, Isten kegyelmét és megbocsátását kárba veszni!